it's just a drawing ~ jikook | ✔

10. fejezet

*Jungkook POV*

Hajamat megigazítva léptem ki a bejárati ajtón, majd a lift felé vettem az irányt, ugyanis sikerült rávennem a többieket, hogy eljöjjenek velem a következő buliba, amit Chaeyeon tart. Igazából nem is nagyon érdekelt, de kedves volt tőle, hogy elhívott minket. Úgy beszéltük meg, hogy Sungwoohoz megyek, utána felvesszük a többieket, majd egy nagyot bulizunk. Jiminnek megígértem, hogy nem tűnök el úgy, mint az előző bulin, szóval ehhez tartom majd magam.

- Csá Kook - üdvözölt Sungwoo, ahogy megérkeztem hozzá.

- Helló - ültem be mellé az anyósülésre.

- Ma kit akarsz felszedni? - vigyorgott, miután elindította a kocsit.

- Jimint - pillantottam rá, mire szemei kétszeresükre tágultak. - Csak vicceltem Sungwoo. - nevettem fel, bár nem feltétlenül viccelődtem vele.

Igazából Jimin nagyon emlékeztetett valakire, de nem tudtam rájönni, hogy kire. A mozgása, a hangja és a mosolya is nagyon ismerős valahonnan. Bevallom őszintén, simán felszedném, annak ellenére, hogy fiú. Tizenhét éves és még minden érintetlen, szóval miért ne lehetnék én, aki először megcsókolja? Amúgy is száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy bejövök neki, hiszen ezt még a vak is látja. Amiket csinál túl feltűnőek, de eléggé szeretem szívatni az agyát, apró érintésekkel, amik nekem nem jelentek semmit, viszont ő szinte felforr tőlük. Gondolatmenetem Sungwoo zavarta meg, akinek be nem állt a szája.

- Szóval nagyon ne mássz rá Jiminre! - csíptem el utolsó mondatát.

- Minél jobban tiltasz valamit, annál jobban kell - vigyorogtam el, mire vállba csapott.

- Nehogy hozzá merjél érni Jungkook!

- Jól van, nyugodj meg. Nem látod, hogy csak szórakozom? - nevettem fel ismét, mire ő csak szemet forgatott.

- De, pontosan látom, hogy csak szórakozol - fékezett le hirtelen, amitől én majdnem lefejeltem az ablakot.

- Na itt jön, az este fénypontja - cukkoltam tovább Sungwoot, amint megpillantottam Jimin a kocsi felé jönni.

- Kuss - lökött oldalba, mire nevetve vártam, hogy Jimin beszálljon a járműbe.

- Sziasztok - köszönt.

- Szia Jimin. Nagyon jól nézel ma ki! - fordultam hátra, majd eléggé láthatóan végignéztem a testén.

- Oh..köszi - sütötte le a szemeit, mire bevetettem a féloldalas mosolyomat, aminek senki sem tud ellenállni.

- Inkább menjünk - fordított vissza az ülésembe barátom és beindította az autót.

Hosszú estének nézünk elébe, de én már most nagyon jól szórakozom. Kíváncsi vagyok, hogy Mark vagy Sungwoo fog először leütni engem, Jimin érdekében. De csak szórakozok, ezzel mi a baj? Miután felvettük Markot is, a GPS elvezetett Chaeyeon házához, ami kívülről még nagyobb volt, mint Soyee háza. Tényleg azzal a lánnyal mi van? A csókunk után felszívódott és azóta nem is keresett engem, amit amúgy nem bánok, mert eléggé nem tud smárolni és, ha még egyszer meg kellene tennem, azt hiszem, hogy inkább eszek meg egy csomag gombát, amit amúgy nagyon utálok. Miután sikerült leparkolnunk, magabiztosan indultam meg a ház felé, ahol már javában tartott a buli.

- Szia Chaeyeon - üdvözöltem a lányt, aki egy vörös testhez simuló ruhát választott, ami sajnos kiemelte a nagy hasát.

- Szia Jungkook - ölelt át, mire viszonoztam azt, hogy ne tűnjek túl bunkónak. - Örülök, hogy eljöttél. És, hogy hoztál még fiúkat. - pillantott mögém.

- Ugyan - legyintettem egyet, majd megkerülve őt, vetettem le a kabátom.

Terveim szerint vele sem szeretnék az este folyamán többet találkozni, szóval remélem ez is fog történni. Megbeszéltük, hogy leülünk a kanapéra, hiszen az üresen állt a nappali közepén. Jimin leült a szélére, mire egy határozott mozdulattal le szerettem volna ülni mellé, de Sungwoo arrébblökött és elfoglalta a helyem. Összefonott karokkal figyeltem őt és próbáltam a lehető legkomorabb arcomat felvenni, amit tudom, hogy mennyire utál. Leültem a kanapé másik végébe és agyaltam, hogy hogyan kellene elfoglalnom a helyét.

- Mark, nem hozol nekem egy Sojut légyszi? - pillantottam a mellettem lévőre, aki vállat vonva felállt.

- Sungwoo jössz? Hozzunk piát. - szólt oda a barátomnak, mire próbáltam ugyan úgy komor maradni, hogy ne lássa rajtam, hogy bármi célom is volt ezzel.

- Menjünk - pattant fel Jimin mellől, mire majdnem felvisítottam, a sikerem miatt.

Amint elhagyták a nappalit, szinte ágyúként csusszantam Jimin mellé és átkaroltam a vállánál, hogy még közelebb kerüljek hozzá.

- Mizu Jimin? - pillantottam a mellettem ülőre, aki szinte meg volt dermedve mellettem.

- Se...semmi - nyelt egy aprót, mire elmosolyodtam.

- Szerintem jobb lesz, ha iszol valamit, mert túl merev vagy - hajoltam közelebb hozzá, hogy érezze leheletem, miközben beszélek.

- Oké - hajolt kicsit hátrébb, de nem tudta leplezni, hogy egész teste libabőrös lett.

Amikor megjelentek a fiúk, Sungwootól kaptam egy gyilkos pillantást, de szemet forgatva súgott valamit Marknak, majd helyet foglaltak a kanapén.

- Ma egész este boldogítani fogsz minket? - kérdezte Sungwoo felém fordulva.

- Ez volt Jimin kérése - vigyorogtam, majd kezeimet a válláról, átcsúsztattam a derekára.

- Valóban? - ráncolta a szemöldökeit Mark, mire a mellettem ülő egy aprót bólintott.

- Szerintem inkább igyunk - nyúltam az egyik sojuért.

- Egészségetekre - koccintottunk mind a négyen, majd a lehető leggyorsabban ürítettem ki az üveget.

Soju volt számomra az egyik löket, hogy merészebb legyek. Persze nem rúgtam be tőle vagy ilyesmi, csupán megadta a kellő adrenalint. Jimin még mindig megszeppenve ült mellettem, amitől nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Vicces, de egyben édes volt, hogy ennyire zavarban van már csak attól, hogy a derekánál karolom át.

- Ez így unalmas - sóhajtottam fel, mert mindenki csendben ült. - Menjünk már valamerre. - pattantam fel, Jimint is magammal húzva.

- Hova megyünk? - kérdezte tőlem.

- Az udvarra vagy bánom is én - vontam vállat, majd magam után húztam.

- Hát titeket is látni? - jelent meg Chaeyeon előttünk.

Na, már csak ez kellett. Lehet jobb lett volna, ha bent maradunk. Alig bírt már megállni a lábain, szóval előre tudtam, hogy mi fog történni.

- Gyere bébi, menjünk - fordultam hátra Jiminhez, aki kitágult szemekkel és paradicsom piros fejjel bámult engem.

- Ohh, ti együtt vagytok? - kapaszkodott meg a mellettünk lévő korlátban.

- Igen - kulcsoltam össze az ujjainkat, majd egy mosoly kíséretében közelebb húztam magamhoz.

- Cukik vagytok - vigyorgott.

Ezt az alkalmat kihasználva osontunk a kert azon részére, ahol elég kevés fény volt, így nem láttam valószínűnek, hogy valaki észrevesz minket. Na, itt az alkalom. Elengedtem a kezét, majd egy határozott mozdulattal a kerítésnek toltam.

- Jung... - motyogta, levegő után kapkodva.

- Mi az? - léptem közelebb hozzá, kezeimmel megtámaszkodva a feje két oldalán. - Te talán nem szeretnéd? - hajoltam még közelebb hozzá.

Hihetetlen, hogy a teste így reagál az enyémre, ilyen lehetséges egyáltalán? Szívdobogását szerintem még a kert másik végében is hallották, olyan gyorsan és hangosan dobogott. Folyamatosan nyaldosta az ajkait és nagyokat nyelt, de egyszer sem nézett a szemeimbe. Önző vagyok, ha élveztem, hogy ilyen hatással vagyok rá?