it's just a drawing ~ jikook | ✔

1. fejezet

- Akkor mára ennyi lenne. Ne feledkezzetek meg a holnapi dolgozatról. - engedett utunkra az osztályfőnökünk, aki egyben az angol tanárunk is volt.

Mindenki pakolni kezdett, én pedig egy intés kíséretében haza fele vettem az irányt, hogy folytassam a munkám, amire szinte egész nap gondoltam.

Már vagy ezerszer átgondoltam, hogy milyen belső tulajdonságai lesznek, sőt a kedvenc színét is kitaláltam már. Alig vártam, hogy végre otthon legyek és csak ezzel törődjek.

- Sziasztok - köszöntem, miután hazaértem.

Apa a kanapén ült és a tévét lapozgatta, Jaehyun pedig a földön ült és a háziját csinálta. Ahogy észrevették, hogy megérkeztem, öcsém már a nyakamba is ugrott, amire egy apró mosollyal válaszoltam.

- Szia Chim - mosolygott, majd elengedett. - Milyen napod volt? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Hamar eltelt. Neked milyen volt? - telepedtem le mellé a földre, mire apa is érdeklődve figyelt.

- Kaptam két ötöst - vigyorgott, ezért én játékosan a hajába túrtam.

- Ügyes vagy Jae - mondta büszkén apa.

- Kíváncsi vagyok, hogy jövőre, amikor már felsős leszel, akkor hogyan fog menni - kacsintottam, majd feltápászkodtam.

- Hova mész? - pillantott rám az öcsém.

- A szobámba.

- Már megint? Mostanában nagyon sokat vagy ott. - biggyesztette le ajkait, mire felkuncogtam.

- Csinálnom kell egy beadandót. Le kell rajzolnom az ideálom és körül kell írnom.

- Ideál? Az mi? - ráncolta össze homlokát.

- Egy ember, aki a legtökéletesebb lenne számodra - mosolyogtam.

- Nekem például Jiyoon - szólt közbe apa, anyára utalva.

- Nekem nincsen ideálom - motyogta Jaehyun.

- Még ráérsz vele, hidd el - nevettem fel, majd a szobámba indultam.

Elővettem a rajzomat, amit tegnap gondosan elrejtettem, hogy senki se találja meg és tanulmányozni kezdtem. Mivel grafittal rajzoltam, így a szem és a hajszín is rám volt bízva. Elővettem egy fehér papírt, majd ráírtam a nevem és a dátumot, ha esetleg az is olyan fontos lenne, majd neki kezdtem a rövid fogalmazásomnak.

Az én ideálom!
Az én ideálom egy csoda folytán nem lány lett, hanem fiú. Hosszú napokig agyaltam rajta, hogy mit is kellene lerajzolnom, végül ez lett belőle. De, bevallom őszintén nekem tetszik.
Sötétbarna hajjal képzelem el, amire ha rásüt a napfény, akkor csillog. Szemei feketék, aminek árnyalatai hangulatához függően változnak. Telt ajkakat és pisze orrot képzelek neki, ami még jobban jellegzetessé és helyessé tenné az arcát. Mosolya édes, hasonlít egy nyusziéra, mivel kivillantaná közben a fogait. Nevetése felszabadult lenne, édes és mindenképpen őszinte. Viszont, ha valami nem tetszik neki, akkor képes felvenni a komoly arcát, ami szigorú és nyomasztó. Ilyenkor fogait összeszorítja és a kemény pillantását veti be. Felső teste izmos, ami azt mutatja, hogy edzeni jár és törődik a külsejével. Kulcscsontja kissé kiáll, pont annyira, hogy jól álljon neki. Combjai is izmosak, a lába többi része férfias, ahogy a kezei is. Úgy képzelem el, hogy az én tenyereim simán eltűnnének a kezeiben, ha összeszorítaná azokat. Általában fekete és fehér ruhákat hordana, de olyanokat, amik jól kiemelik a tökéletes alakját.
Alapjáraton egy erős kisugárzású fiú lenne, aki nálam egy évvel idősebb. Szereti a romantikus filmeket és a romantikát is. Hűséges, szóval nem kellene attól félni, hogy megcsal. Szívesen próbál ki új dolgokat, de mindig eszénél van. Nem dohányzik, sőt egyenesen utálja a szagát, mivel rossz gyerekkori emlékei vannak erről. Kedvenc színe a piros és a fekete. Egy fekete pont fülbevalója van, a jobb fülében. Hangja kellemes, olykor rideg. Szeret futni és szinte minden sportban jó. Zenei stílusa változó, minden fajta zenét meghallhat. Tud gitározni, dobolni és a hangja sem borzasztó, csak nem merné senkinek mondani. Ha ideges vagy zavarban van, akkor az ujjait tördeli vagy a szája szélét rágcsálja. Számára nem saját maga lenne az első, hanem a párja, akivel együtt van. Biztos minden lány oda lenne érte, ha létezne egy ilyen fiú.

Nagyokat pislogva fejeztem be a fogalmazást, majd rápillantottam az órára, ami már fél tizenegyet mutatott. Egy ásítás kíséretében levánszorogtam a nappaliba, ahol anya és apa tévézett.

- Szia Jimin - mosolygott anya, hiszen vele ma még nem is találkoztam.

- Szia - ültem le mellé a kanapéra.

- Miért nem alszol még? - fordult felém.

- Most végeztem a beadandóval. Elolvasod? - ajánlottam fel neki, bár kicsit féltem a reakciójától.

Párszor utaltam már neki, hogy a fiúk iránt is érdeklődöm, de nem törődött vele annyira és szerintem nem is vettem komolyan. Észre sem vettem, hogy apa időközben elaludt és horkolni kezdett. Mosolyogva keltünk fel a kanapéról, majd a szobámba mentünk, hogy megnézhesse az egy heti munkám gyümölcsét. Kissé izgulva nyújtottam át neki a két lapot, a fogalmazást felülre téve, hogy a rajzot később lássa meg. Nyeltem egy hatalmasat, majd izgatottan vártam reakcióját, miután láttam, hogy belemerül az olvasásba. Pár perc múlva a rajzot kezdte tanulmányozni, de egy szót sem szólt. Kezdtem feszengeni, amit egy torokköszörüléssel adtam anya tudtára.

- Tyűha - szólalt meg végül, majd rám pillantott.

- Nagyon rossz? - pillantottam rá félve, mire megrázta a fejét.

- Nagyon szép lett ez a rajz Chim és a leírása is. Teljesen elképzeltem magam elé a srácot és még engem is levett a lábamról. - mosolygott őszintén. - Már csak egy kérdésem lenne hozzád.

- Igen?

- Miért pont egy fiút rajzoltál le? - tette le a lapokat az íróasztalomra.

- Nem tudom. Ilyennek képzelem az ideálom, ha becsukom a szemeimet. - sóhajtottam fel, majd arcomat a két kezembe temettem.

- Ez nem baj Jimin, vagyis engem nem zavar - kelt fel a székről, majd mellém ült az ágyra. - Az a lényeg, hogy neked jó legyen. Ha te boldog vagy, akkor én is. - simított végig a hátamon, mire szemeim megteltek könnyekkel.

- Komolyan? - pillantottam rá, mire egy hatalmasat bólintott.

- Ha ilyen barátod lenne, akkor még tőlem is féltened kellene - kacsintott egyet, mire megtöröltem szemeimet mielőtt elsírtam volna magam és felnevettem.

- Köszönöm - öleltem szorosan magamhoz, mire ő viszonozta azt.

- Szóval remélem, erre nem csak egy ötöst kapsz, mert ez vagy tízet megérdemel - nevetett fel, majd feltápászkodott az ágyamról. - Most viszont aludnod kellene, mert már eléggé késő van. Megyek felkeltem apád, aztán mi is alszunk már. Amúgy mit mondtál Jaenek az ideálról? Mert amióta hazajöttem, csak erről beszél. - nevetett fel ismét.

- Csak említettem neki, hogy ezért vagyok sokat a szobámba. Ezek szerint rendesen rákattant a dologra. - mosolyogtam.

- Még csak negyedikes. Szerintem ráér ezzel még. Na, jó éjt Chim. - köszönt el, majd magamra hagyott.

Nem bírtam abbahagyni a mosolygást, hiszen egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam. Azt hittem, hogy ki fog akadni és nem fogja elhinni, hogy komolyan egy fiú az ideálom. Nagyon jól esett, hogy ez a véleménye, mert így egy plusz löketet kaptam, hogy bemerjem majd adni és ne hagyjam itthon mondván, hogy el sem készítettem.