it's just a drawing ~ jikook | ✔

16. fejezet

- Jungkook? - szólaltam meg a lehető leghalkabban, de semmi választ nem kaptam.

Valahogy nem bírtam elaludni, egyre jobban szédültem és nagyon melegem volt. Nem volt hányingerem, csupán forgott velem minden és ez borzasztó érzés volt.

- Jungkook alszol? - próbálkoztam még egyszer, hátha most sikerrel járok.

- Most már nem. Mi a baj? - kapcsolta fel a lámpát, mire szorosan behunytam a szemeimet a fény miatt.

- Nem tudok aludni - ültem fel.

- Én viszont igen - ásított egy hatalmasat, de ő is felült az ágyán.

- Nem aludhatok melletted?

- A seggedet esetleg ne nyaljam ki véletlenül?

- Hát... - pillantottam rá, mire hozzám vágott egy párnát.

- Nem gondoltam komolyan - dörzsölte meg a szemeit. - Takarózz ki vagy bánom is én, csak hagyj már aludni. - dőlt vissza az ágyára, mire egy hatalmas sóhajtás kíséretében odacsusszantam az ágya mellé és őt kezdtem bámulni.

- Jung... - szólítottam ismét meg, mire szavamba vágott.

- Feküdjél le és most már komolyan fogd be a szádat - gurult beljebb az ágyán, ezzel helyet adva nekem.

- Köszönöm - vigyorogtam, majd megragadva a Jungkooktól kapott takarómat, feküdtem le mellé.

Fejem dübörögni kezdett, hiszen nagyon közel volt hozzám. Éreztem a jellegzetes illatát, ami annyira megnyugtató volt számomra. Szembe fordultam vele, de a szemei már csukva voltak. Egyszer sem volt esélyem közelebbről tanulmányozni az arcát, szóval kihasználtam, hogy ilyen békésen fekszik mellettem. Az egyik hajtincse belelógott a szemébe, amit félre akartam túrni, de mielőtt ezt megtehettem volna, elkapta a csuklómat és kinyitotta a szemeit.

- Mondd, te ezt direkt csinálod? - szorított még mindig, de én csak megszeppenve figyeltem őt.

- Nem, én csak... sajnálom - suttogtam zavartan.

- Mennyire vagy még részeg? - fordult velem szembe.

- Még kicsit szédülök, de kezd kimenni belőlem a pia - vontam vállat.

- Király - vigyorgott, majd kezét a csuklómról az ujjaimra csúsztatta és összekulcsolta azokat.

Kitágult szemekkel bámultam, hogy még is mit csinál, de az agyam leblokkolt, ahogy közelebb hajolt hozzám és az állam alá nyúlt.

- Mi az Jimin? Úgy is ezt akarod már egy ideje nem? - vetette be félmosolyát. - Úgysem tudsz aludni, engem pedig nem hagysz, szóval csinálhatnánk valami értelmeset is. - adott egy apró puszit a szám szélére, majd újra szemeimbe nézett.

Vörös fejjel figyeltem Jungkookot, aki annyira jól szórakozott, viszont rajtam egyre jobban úrrá lett a vágy, hogy végre megcsókoljon. Ezért nem bírtam a száján kívül mást bámulni. Időm sem volt felfogni, hogy mi történik, hiszen a következő pillanatban Jungkook fölém emelkedett és ajkai már az enyémeken is voltak, kezét pedig a hajamba csúsztatta. Nyelve azonnal utat tört a számba és enyémet kezdte kényeztetni. Az az ismert jóleső bizsergés lett úrrá rajtam és nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam, hogy befejeződjön ez a csók, még ha egy kis részem tisztában volt vele, hogy ő semmilyen érzést nem táplál irántam. Levegőhiány miatt elhajolt tőlem, majd megnyalva ajkait feküdt vissza mellém az ágyra. Nem szólt semmit, de nem is bántam, hiszen még mindig bizseregtek az ajkaim, ezért muszáj volt megnyalnom nekem is.

- Azt hiszem többet kellene csókleckéket adjak neked - kacsintott, mire mindkét kezemmel eltakartam az arcom. - Amúgy nem csókolsz rosszul. - pillantott rám, mire muszáj volt nyelnem, mert így is vagy hatvan fok meleg lehetett a szobába, vagyis én annyinak éreztem.

- Azt hiszem, most már nem vagyok részeg - suttogtam, mire felnevetett.

- Ennek örülök. - túrta el a szemembe lógó hajtincseimet. - Egyébként, hogy hogy nem volt még sosem kapcsolatod?

- Nem igazán vagyok az az ismerkedős típus - pillantottam rá, mire bólintott egyet.

- Pedig szerintem nem vagy ronda. Mármint láttam már tőled csúnyább embert is és szerintem kedves vagy. Amikor először megláttalak, azt gondoltam, hogy már a fél iskolát megdugtad, de te tökre érintetlen vagy és ártatlan. Egyetlen csávó sem mászott még rád? - kezdeményezett beszélgetést, mire kissé megszeppenve bámultam őt.

- Hát.. azt hiszem, hogy nem - köszörültem meg a torkom, még mindig kissé vörös fejjel.

- Az durva.

- Miért? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Mondjuk úgy, hogy én nyomultam már nálad jóval csúnyább lányra, szóval nem értem, hogy rád miért nem nyomult még senki - vonta meg vállait, mire elmosolyodtam.

- Elvoltam én egyedül - ásítottam egy hatalmasat.

- Értem - ásított ő is. - Aludjunk, mert már fél négy is elmúlott. Ha reggel felkelsz, akkor kelts fel engem is. Remélem anyáék már nem lesznek itthon.

- Majd, akkor felkeltelek. Jó éjt. - köszöntem el tőle, majd hátat fordítottam neki és behunytam a szemeimet.

- Jó éjt Jimin - mondta, majd lekapcsolta a lámpát és csend telepedett a szobára.

**

Miután nagy nehezen elaludtam, Jungkookkal álmodtam. Csókolóztunk, de most a suli egyik termében, de Mark és Sungwoo ránk nyitottak. Jungkook lazán rávágta, hogy együtt vagyunk már egy jó ideje, csak eddig titkoltuk mindenki elől. Ekkor ébredtem fel, de amint megéreztem Jungkook szívverését, megmozdulni sem mertem. Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, miután tudatosult bennem, hogy félig mellkasán fekszek, egyik kezemmel a derekát átkarolva, másikat pedig a hasán pihentetve. Beharaptam alsó ajkamat és felpillantottam rá, de ő még javában aludt. Visszadöntöttem a fejem a mellkasára és még jobban közelebb bújtam hozzá. Szóval egész éjszaka így aludtunk? Ilyen közel voltam hozzá egész este? Mocorogni kezdett, mire szinte kővé dermedtem és nem igen tudtam, hogy mit kellene csináljak. Végül az mellett döntöttem, hogy úgy csinálok mintha aludnék, akkor talán nem néz majd valami nyomoréknak. Egy halk káromkodás hagyta el a száját, majd próbált levakarni magáról, de az ágy olyan kicsi volt, hogy majdnem leestem a földre.

- Jimin - suttogta a nevem. - Jimin, kelj fel - bökdöste meg az arcom, mire álnyöszörgésekkel tetettem, hogy most ébredezem.

- Mi az? - pislogtam nagyokat, majd egy "oh" hangot kiadva, ültem fel az ágyban, ezzel elengedve őt. - Sajnálom. - vakartam meg a tarkóm, mert eléggé zavarban voltam.

- Nekem nem baj - vont vállat, majd nyújtózkodott egyet. - Hogy vagy? - ült fel ő is, majd rajtam átmászva kelt ki az ágyból.

- Nem merek felkelni - törölgettem szemeimet egy ásítás kíséretében.

- Hozok neked vizet meg gyógyszert - sétált ki a szobából.

Visszadőltem az ágyra és gondoltam végig az előző és, a ma hajnalban történt dolgokat és egy halk sikolyszerűség hagyta el a számat. Komolyan csókolóztunk éjszaka. Ismét megtette, pedig nem is kértem rá. Fejemet a kispárnába temettem, aminek Jungkook illata volt, ettől még jobban lüktetni kezdett a testem. Mély levegőket vettem, majd próbáltam rendezni vonásaimat, hogy mire visszatér ugyan úgy feküdjek, mint amikor itt hagyott.

- Szerencsére anyáék már nincsenek itthon, szóval miénk a ház - húzta féloldalas mosolyra a száját, mire beharaptam az alsó ajkam. - Tessék. - tette le fejemnél lévő kisszekrényre a poharat és a gyógyszert.

- Köszönöm - ültem fel, majd bevettem azt.

- Mire emlékszel a tegnapi napból? - ült le az ágya szélére.

- Hát... azt hiszem pár dolog megmaradt. Bár arra nem emlékszem, hogy hogyan kerültünk ide. - tettem vissza az üres poharat a helyére.

- Mondjuk úgy, hogy jó technikával csendben tudtalak tartani! - paskolta meg a térdem, majd felkelt mellőlem.

- Miért csókoltál meg ismét? - nyeltem egy nagyot, mire ő csak elmosolyodott és sóhajtott egyet.