it's just a drawing ~ jikook | ✔

18. fejezet

Sungwoo: Csá. Mit csinálsz ma?

Én: Semmit 😂

Sungwoo: Átjössz? Csocsózhatnánk vagy valami.

Én: Kik lesznek ott?

Sungwoo: Mark és Jungkook

Én: Jungkook?

Sungwoo: Baj? 😕

Én: Nem. Minden oké. Mikor menjek?

Sungwoo: 6?

Én: Tökéletes. Igyekszem pontos lenni 😂

Sungwoo: Nyugi, a többiek csak fél 7re jönnek.

Én: Akkor jó 😂

Én: Jungkookkal minden oké?

Sungwoo: Nem tudok sok ideig haragudni, arra a görényre.

Sungwoo: Meg ti is megbeszéltétek a dolgot, szóval nem haragszom már rá. 😄

Én: Ennek örülök!

Bevallom őszintén, örültem neki, hogy Jungkook is velünk lesz este, hiszen péntek óta nem találkoztunk, most pedig kedd van már. Igazából semmit nem csináltam ez idáig, otthon feküdtem az ágyamban és filmeket néztem, néha Jaevel játszottam vagy anyának segítettem, de ezeken kívül semmi érdekes sem történt. Egy mosoly kíséretében indultam a fürdő felé, hogy elkészüljek, hiszen már fél négy is elmúlt.

- Átmegyek Sungwoohoz. Csocsózni fogunk, meg ilyenek. - sétáltam be anya szobájába, miután elkészültem.

- Ne vigyen el apád?

- Nem kell. Eltalálok oda busszal - mosolyogtam, hiszen muszáj volt egy kicsit önállósuljak.

Eddig szinte mindenhova apa vitt és mindenhonnan ő hozott, ami a rossz idők esetén tényleg nem jött rosszul, de amikor egy buliba is csak értem jöttek, akkor kicsit ciki volt. Nem szeretném, ha anyuci vagy apuci pici fiának neveznének a suliban.

- És mikor jössz? - mosolyodott el.

- Fogalmam sincs, amíg jól érzem magam, de azért szeretnék éjfél előtt már haza érni.

- Rendben. Vigyél magaddal kulcsot és vigyázz magadra. - kapcsolgatta unottan a tévét.

- Okés. Szia anya. - intettem neki, majd a szobámba rohantam a kulcsomért és sietős léptekkel indultam meg a bejárat felé, mert megint késésbe voltam. Ahogy kiléptem az ajtón, szólalt meg a telefonom, mire idegesen rángattam ki a zsebemből.

- Mi van? - vettem fel anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki is hívott fel.

- Neked is szia Jimin - szólt bele a telefonba Jungkook, mire hirtelen megtorpantam.

- Ohh, bocsánat - köszörültem meg a torkom. - Nem tudtam, hogy.... - folytattam volna, de félbeszakított.

- Nem baj. Merre vagy? Arra gondoltam, hogy mehetnék együtt Sungwoohoz, mert nem igazán tudom, hogy merre is lakik.

- Rendben. Menjek akkor hozzád?

- Nem kell, itt vagyok már a házadnál - tette le a telefont, majd megjelent a kapu előtt.

- Wow, te aztán gyors vagy - pislogtam nagyokat.

Eltettem a telefonom és odasétáltam hozzá, de egy kínos mosolyon, vagyis egy vicsoron kívűl, mást nem igen tudtam csinálni. Felnevetett cselekedetemre, mire mégjobban zavarban éreztem magam, de látszólag élvezte a közöttünk kialakult helyzetet.