it's just a drawing ~ jikook | ✔

65. fejezet

* Jungkook POV *

- Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e összehozni Markot Gainnal - motyogtam, miután közölte velem Jimin, hogy Marknak bejön a lány.

- Tudom, hogy ezt gondolod. De Mark egy rendes gyerek, szóval nem baszná át Gaint. Talán többet kellene találkozniuk, hogy jobban megismerjék egymást.

- Mi van azzal a csajjal, akivel Mark kavar? - kérdeztem, hiszen Gain azt mondta, hogy Mark már foglalt.

- Azt mondta, hogy rendes meg minden, de valamiért Gain jobban érdekli, amit én tökre nem bánok - mosolyodott el.

- Na mindegy, kíváncsi leszek, hogy hogyan alakul ez az egész - hümmögtem egyet, de nem igazán szerettem volna erről többet beszélni, mert volt pár dolog, ami ennél sokkal fontosabb.

- Na, arra én is az leszek - nevetett fel a mellkasomon fekvő is, aki a hasamra rajzolgatott különféle mintákat.

- Arra gondoltam, hogy a nyár folyamán elmehetnénk valahova nyaralni - szólaltam meg, mire rám emelte a tekintetét.

- Merre gondoltál?

- Japán mondjuk - túrtam oldalra a szemébe lógó tincseit. - Benne lennél?

- Nincsen pénzem Jungkook - ingatta meg a fejét.

- Akkor dolgozzunk. Valamit kellene magunkkal kezdeni, hogy a nyarunk ne csak abból álljon, hogy egész nap fekszünk az ágyban és lustálkodunk.

- Ez mondjuk egy jó ötlet. Ezt adnám. - villantotta ki fogait.

- Akkor erre még visszatérünk. Egyébként látom, még nem múlt el a folt. - simítottam végig az apró folton, amit még tegnap előtt okoztam neki.

- Eddig akárhány emberrel találkoztam, mindenkinek szemet szúrt - nevetett fel, majd feljebb csúszott, hogy közelebb kerüljön hozzám.

- Baj? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire heves fejrázásba kezdett.

- Dehogy baj - adott egy apró puszit a számra. - Így legalább tudják, hogy van valakim.

- Ha szeretnéd, hagyhatok még pár apróságot máshol is - markoltam bele a fenekébe, majd egy szenvedélyes csókba invitáltam.

Elmosolyodott, kezeit a hajamba vezette és úgy mélyítette el a csókunkat, ami a szokásosnál is lassabb volt. Már éppen vezettem volna be a kezem Jimin pólója alá, amikor is kinyitódott a szobám ajtaja. Jimin ijedten hajolt el tőlem, amikor pedig megpillantottam anyát. Kérdőn néztem rá, hiszen kopogás nélkül sosem szokott bejönni a szobámba, mert tudja, hogy utálom.

- Igen? - tartottam kezemet továbbra is Jimin fenekén, akinek az arca paradicsom vörös lett a szégyentől, amit egyébként nem nagyon értettem.

- Csak szólni akartam, hogy kész a vacsora - köszörülte meg a torkát, majd hátat fordított és sietősen távozott a szobámból, az ajtót persze tárva-nyitva hagyva.

- Basszus - motyogta Jimin, majd fejét beletemette a mellkasomba. - Ez ciki volt.

- Cikibb lett volna, ha éppen dugunk - vontam meg a vállaimat, mire megcsapta a hasamat.

- Ne mondj ilyeneket - szűkítette össze a szemeit, mire felnevettem.

- Menjünk, mert tényleg éhen halok - ültem fel, magammal együtt tolva Jimint is. - Minden oké lesz. - adtam egy cuppanós puszit a szájára, majd felkeltem az ágyról és a konyha felé vettem az irányt, mögöttem Jiminnel, akinek szándékosan fogtam a kezét, hogy anyáék lássák.

- Mizu? - ültem le a szokásos helyemre, Jimin pedig mellettem foglalt helyet.

- Minden rendben. Jungkook tudnánk majd beszélni négy szem közt? - szólalt meg anya, mire sóhajtottam egyet.

- Mondhatod itt is, hiszen gondolom rólunk van szó - pillantottam Jiminre, majd saját magamra.

- Komolyan gondoljátok, ami kettőtök között van? - szólalt meg apa is, aki időközben már neki látott a kajálásnak.

- Igen - válaszoltuk egyszerre, mire akaratlanul is mosoly jelent meg az arcomon.

- Mióta tart közöttetek ez az akármi? - pillantott rám anya.

- Szeptember óta - mondtam a dátumot, amikor másodjára csókoltam meg Jimint, amikor először nálam aludt.

Ha jobban belegondolok, igazából ez volt az, ami miatt az egész elkezdődött. Ha nem csókolom meg ismét, akkor talán nem kezdünk el kavarni és nem lesz ez belőle.

- És mi van azzal a lánnyal, akit legutoljára hoztál ide? - ráncolta össze szemöldökeit anyám.

- Kit érdekel? Jimint szeretem, Yenához semmi közöm. - válaszoltam határozottan.

- Egyáltalán hány éves vagy Jimin? - kérdezte anya.

- Tizennyolc - válaszolta Jimin, mire a velem szembe ülő felsóhajtott.

- Ugye ez nem egy újabb kaland? Mert baromira elegem van már azokból. - emelte fel a mutató ujját, mire  heves fejrázásba kezdtem.

- Komolyan szeretem Jimint, fogd már fel végre anya - emeltem fel a hangom a mondandóm végére.

- Felfogtam - forgatta meg szemeit, majd neki látott az evésnek.

- Inkább együnk szerintem - köszörülte meg a torkát apa, hiszen szerintem érezte, hogy sosem fog megbékélni Jiminnel.

Tényleg nem szólalt meg senki, amíg ettünk, az egész nagyon kínos volt. Jimin csak a tányérját bámulta egész kaja alatt és nem mert felnézni onnan, az étellel meg csak játszadozott. Vettem egy mély levegőt, majd szó nélkül pattantam fel az asztaltól és a szobám felé vettem az irányt. Tudtam jól, hogy anya fog utánam jönni, hiszen mindig ezt csinálja. Megbánt, utána pedig próbálja szépíteni a dolgot, de arra már nem számít, hogy rohadtul megbánt minden egyes alkalommal.

- Most haragszol rám? - jelent meg a szobámban anya, ahogy azt vártam.

- Miért kell mindig ilyennek legyél? Anya, fogd már fel, hogy Jimint szeretem és annyira leszarom már Yenát is, sőt az összes létező lányt, mert engem csak is Jimin érdekel. Csak egy kicsit tedd félre a büszkeséged és gondolj már rám is. - mondtam mindvégig kimért hangon, mire anya felsóhajtott.

- Úgysem fogsz törődni a véleményemmel Jungkook, szóval teljesen mindegy, hogy mit mondok.

- Tudom, ezért tartom fölöslegesnek a próbálkozásaidat - tettem karba a kezeimet, mire ő csak ismét bólintott. - Akkor most már le tudsz nyugodni?

- Igyekszem - válaszolta szűkszavúan, majd hátat fordított nekem és kiment a szobámból.

Az ablakon bámultam kifelé és próbáltam megnyugtatni magam, ugyanis anya rendesen felidegesített. Mindig ezt csinálja és már kezd az idegeimre menni ezzel. Megugrottam, ahogy megéreztem két apró kezet a hasamnál, de azonnal megéreztem Jimin jellegzetes illatát, amitől azonnal megnyugodtam.

- Minden rendben - motyogtam, hiszen tudtam, hogy ez lett volna az első kérdése.

- Tudom - nyomott egy apró puszit a nyakamra.

- Anya azt mondta, hogy elfogadja, hogy veled vagyok együtt, de úgy érzem, hogy nem gondolta komolyan.

- Nem kell elfogadnia minket. A lényeg, hogy mi szeretjük egymást. - mondta pozitívan s tudtam, hogy ezt csak ezért mondja, hogy jobb kedvre derítsen.

- Csak nem értem, hogy miért nem örül annak, hogy végre boldog vagyok - sóhajtottam fel és szembe fordultam vele.

- Meg kell értened az ő szemszögét is. A fia egy másik fiúval van együtt. Lehet, hogy nem leszünk örökké együtt, de most egy párt alkotunk és ezek szerint.... - kezdte el, de félbe szakítottam, hiszen ajkaira tapadtam.

- Ne mondj ilyet - motyogtam, majd ismét megcsókoltam Jimint.