it's just a drawing ~ jikook | ✔

41. fejezet

Miután anyáék elmentek Jungkook hamar megérkezett, ezért vele kezdtem pakolni az estére. Felhoztuk a pincéből a csocsóasztalt, ugyanis nem mostanában használtuk utoljára, talán tavaly ősszel valamikor. Elugrottunk egy közeli boltba pár üveg sojujért, de a ma este egyáltalán nem az alkoholról szólt. Legutóbb Jungkook és én nyertünk, de Markék szeretnének egy visszavágót. Azt mondták, hogy azóta már rájöttek, hogy mi volt a hibájuk, szóval száz százalékosan le fognak minket győzni. Kíváncsian várom, hiszen szerintem Jungkookkal eléggé jó és erős páros vagyunk. Mivel kellemes idő volt, ezért a kertbe vittük a csocsót és a konyhából pedig kivittük az asztalt, hogy a rágcsákat meg az italokat rá tudjuk majd tenni, plusz négy széket is kivittünk, hogy még kényelmesebb legyen.

- Ugye tudod, hogy mi nyerünk? - kérdezte Jungkook, amikor már végeztünk a pakolással.

- Ki más? - mosolyogtam, mire oda hajolt egy apró csókra.

Ekkor szólalt meg a csengő, én pedig egy sóhajtás kíséretében tápászkodtam fel a székről, hogy beengedjem a két fiút. Azonnal belecsaptunk a közepébe, amint lepakoltam és ittunk egy üveg sojut. Be kell vallanom, hogy tényleg jobbak voltak most csocsóban, mint előző alkalomkor, de nem tudtak minket legyőzni, még így sem.

- Hogyan nyertek mindig? - duzzogott Mark, miután kettő nullára veszítettek.

- Jó az összhangunk - kacsintott Jungkook.

- Sungwoo kérlek smárolj le, aztán nálunk is jó lesz az összhang - csücsörített az említett felé, aki egy fintor kíséretében eltolta magától Markot.

- Csókolgasd a falat Mark - morogta, de mondata végé kitört belőle a nevetés.

- A fal legalább kedves - mosolygott Sungwoora erőltettem, aki megforgatta szemeit és megitta a második üveg sojuját is.

- Szeretnétek még egy visszavágót? - hajtottam a fejem Jungkook vállára, mire a két fiú egyszerre bólintott egyet.

- Kellene valamilyen tét - mondtam és felálltunk a székekről és mindenki beállt a már megszokott helyére.

- Mire gondolsz? - kérdezte Sungwoo.

- Fogalmam sincs - vontam meg vállaimat, mire Jungkook beharapta alsó ajkait.

- Van papírod és egy ceruzád Jimin? - fordult felém, mire bólintottam egy aprót.

- A szobámban a legalsó fiókban. De mihez kell? - kérdeztem, de választ már nem kaptam rá, ugyanis besietett a házba.

Valamit nagyon a fejébe vehetett, bárcsak tudnám, hogy még is mit. Azt hittem, hogy egy perc alatt megjárja, de amikor már tíz percet vártunk rá, akkor már kezdtem kicsit furcsállni, hogy nem jött még vissza. Úgy döntöttem, hogy megnézem mit csinál, mert lehet, hogy nem találja meg a lapokat abban a nagy kuplerájban. De ahogy kinyitottam az ajtót, hirtelen levegőt is elfelejtettem venni. Jungkook ott állt az íróasztalom mellett kezében a róla készült rajzzal és a rövid leírással. Elfelejtettem, hogy Jaehyun miatt oda rejtettem el, hiszen másra nem volt időm, mert akkor is fent állt annak a veszélye, hogy Jungkook észreveszi, de késő. Most már mindent tud és valószínűleg egy megszállott embernek tart engem. Rendesen bele lehetett merülve, hiszen észre sem vette, hogy időközben bejöttem a szobába. Éreztem, hogy hasam görcsbe áll és nem tudtam, hogy most még is mit kellene csinálnom.

- Jungkook - suttogtam végül a nevét, mire ő azonnal rám emelte a tekintetét.

- Ez mi? - kérdezte, de kezében a papírlap megremegett, ahogy nyelt egy aprót.

- Én.. meg tudom magyarázni - tettem felé egy lépést, mire ő hátrált egyet.

- Ideál? És miért van itt egy rajz rólam? - tette fel kérdéseit, mire lehajtottam a fejem és vettem egy mély levegőt. - Még is ki vagy te Park Jimin? - gyűrte össze mind a két papírt, majd a földre dobta őket.

- Csak engedd, hogy elmagyarázzam mi történt - folyt végig az első könnycsepp az arcomon.

- Ezen kurvára nincs mit elmagyarázni! - emelte fel a hangját. - Kurvára egy megszállott ember vagy, aki kitudja mióta figyel engem. Most már értem, hogy miért voltál olyan furcsa, amikor először beszéltünk egymással. Mindent tudtál már rólam. Ez nagyon beteg Jimin! - túrt bele a hajába és keserűen felnevetett.

- Nem érted Jungkook. Ezt az előtt írtam és rajzoltam, még mielőtt találkoztunk volna. - zokogtam fel, de szemeibe látszott, hogy egyáltalán nem hisz nekem.

- Miért nézel engem ilyen hülyének? Hogyan tudtál volna rólam ennyi információt, ha még életedben nem láttál? És, hogyan tudtál volna egy pontos portrét rajzolni rólam? - ütött az asztalomra, mire összehúztam magam. - És én még elhittem, hogy egy normális fiú vagy. Komolyan egy megszállott fiúba kezdtem bele szeretne. - túrt bele a hajába ismét.

- Nem vagyok megszállott Jungkook! Higgyél már nekem baszki! - kiabáltam rá, hiszen felidegesített, hogy nem is törődik velem.

- Sajnálom, de nem tudok. Inkább felejts el és ennyi. - mondta, majd szó nélkül kiviharzott a szobámból.

Lefagyva álltam és bámultam magam elé, amíg meg nem hallottam a bejárati ajtó csapódását. A földre rogytam és arcomat a kezeimbe temettem. Ezt rendesen elbasztam. Még csak meg sem engedte, hogy elmagyarázzam neki, esélyt sem adott nekem. Nem tehetek róla, de könnyeim utat törtek maguknak és keserves zokogásba törtem ki. Megéreztem két kezet a vállaimnál, mire egy pillanatra azt hittem, hogy Jungkook jött vissza, de amikor megpillantottam Markot ismét zokogni kezdtem.

- Mi történt Jimin? - kérdezte barátom, de nem volt erőm válaszolni neki. - Hova rohant Jungkook? Összevesztetek?

- Igen - suttogtam, hiszen ennél többet nem lettem volna képes kinyögni a számon.

- De min vesztetek össze ennyire? - kérdezte, mire remegő kezekkel a két összegyűrt papírra mutattam, amiket még Jungkook dobott a földre.

Felkelt mellőlem, majd kezébe vette mindkét gyűrött papírt és szinte hallottam, ahogy leesik neki minden. Amikor beadandót kellett csinálnunk és a tanárnő mondta, hogy fiúról írtam, akkor senkinek sem említettem anyáékon kívül, hogy még is ki volt ez a fiú.

- De ezt, hogy? - értetlenkedett Mark. - Ekkor még egyszer sem láttad őt vagy de? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - De akkor hogyan tudtad mindent leírni és hogyan tudtad lerajzolni őt?

- Nem tudom Mark. Komolyan nem tudom a választ. Egyszerűen ez jött és ezt rajzoltam. Nem vagyok fanatikus. Legalább te hidd el nekem kérlek. - pillantottam a barátomra, akin még mindig látszott az értetlenség.

- Nem vagy fanatikus Jimin, én hiszek neked - guggolt le mellém, mire magamhoz húztam és szorosan átöleltem őt.

- Nem akarom, hogy vége legyen Mark. Én nagyon szeretem őt, de olyan mérges volt rám.

- Meg fog békélni. Ő is szeret téged és most csak azért ment el, mert mérges volt. Le fog nyugodni és minden rendben lesz - simogatta a hátamat gyengéden, ami nyugtató volt, de nem tudtam koncentrálni rá.

- Ha láttad volna, hogy hogyan nézett rám, akkor nem ezt gondolnád. Szó szerint undorodott tőlem. - sírtam el ismét magam, amikor eszembe jutottak Jungkook durva szavai.

Azt sem értem, hogy egyáltalán miért tartottam meg azokat a hülye lapokat. Már nem is volt rájuk szükségem és csak a helyet foglalták. Ha előbb megszabadultam volna tőlük, akkor most nem lenne ez az egész vita és nem kellene itt bőgnöm azért, mert elrontottam életem első normális kapcsolatát. Ugye meg fog nekem bocsájtani? Ugye meg tudjuk beszélni ezt az egészet? Ugye adni fog egy esélyt arra, hogy mindent elmagyarázzak neki?