it's just a drawing ~ jikook | ✔

36. fejezet

Hatalmas kő esett le a szívemről, miután megtudtam, hogy Sungwoo egyáltalán nem haragszik Jungkookra, amiért nem mondta el neki, hogy mi is van közöttünk. Azt hittem, hogy ki fog akadni, esetleg rám is mérges lesz, de szerencsére ez nem történt meg. Egyébként meglepődtem Sungwoo üzenetein, amiket Jungkook telójáról írt, mert a fő témája az volt, hogy hallgassak a szívemre és ne higgyek el mindent amit Jungkook mond. Nem nagyon értettem, hogy miről beszél, de végül nem törődtem vele annyira. Gondolataimban inkább az járt, hogy végre megint vele tölthetek egy estét, mivel a szülei éjszakásak.

Izgatottan szálltam be a liftbe, majd nyomtam meg a négyes gombot és szám szélét kezdtem rágcsálni, miközben elindultam felfelé. Azt mondta Jungkook, hogy van valami meglepetése számomra, szóval jobban izgultam, mint általában szoktam. Félve csöngettem be a házba, majd ajtót nyitott nekem Jungkook, csak nem voltam felkészülve rá, hogy felsőteste fedetlen lesz. Kitágultak a szemeim és a velem szembe álló izmait kezdtem tanulmányozni.

- Szia Jimin - mosolygott látva a reakcióm.

- Szia - suttogtam, majd nyeltem egy aprót és elszakítottam a tekintetem a hasáról.

- Gyere be - lépett oldalra, én pedig szó nélkül tettem, amit kért.

- Fura vagy - mondtam miközben megfosztottam magam a cipőimtől és a kabátomtól.

- És még milyen fura leszek ezután - lépett oda hozzám, majd kezeit a derekamra vezette és lecsapott az ajkaimra.

Miután elvált tőlem, mutatta, hogy kövessem őt, majd a konyha felé vette az irányt, én pedig utána. Eltátottam a számat, ahogy beléptem az ajtón, hiszen mindenhol gyertyák voltak, az asztal pedig meg volt terítve két személynek. Jungkookra pillantottam, aki mosolyogva figyelte a reakciómat.

- Én.. nem tudok mit mondani - kapkodtam a tekintetem ide-oda.

- Nem is kell. Inkább csak együnk. - vonta meg vállait, majd biccentett egyet, hogy üljek le.

- Ez a meglepetésed? - kérdeztem, miután leültem vele szembe.

- Ez az egyik része.

- És van ennek valami jelentősége? - pillantottam rá, mire ő csak bólintott egy aprót. - És mikor tudom meg?

- Majd egyszer - válaszolt titokzatosan, majd a sütőhöz lépett és elővette a lasagnet. - Remélem szereted, mert azért egy szakács nem vagyok, szóval ennél bonyolultabb ételt nem tudok készíteni.

- A lasagne az egyik kedvencem, szóval jól választottál - mosolyogtam, majd megnyaltam az alsó ajkam, amint letette az asztal közepére a tepsit.

**

- Ez isteni volt. Köszönöm szépen. - dőltem hátra a székben, miután megettem egy jó adaggal a finom ételből.

- Örülök, hogy ízlett - vette be az utolsó falatot a szájába Jungkook, majd öntött nekem vizet.

- Eléggé jó szakács lennél - mondta neki, mire ő csak mosolyogva megvonta a vállait. - És most mit fogunk csinálni? - kérdeztem tőle.

- Szerintem egy kicsit pihenjünk. Szeretnél filmet nézni vagy?

- Nézhetünk igazából filmet is vagy beszélgethetnénk - ajánlottam fel.

- Beszélgetni? Miről? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Mindenről.

- A filmezés mellett voksolok - mondta, mire bólintottam egyet.

Ez nem jött össze. Jungkook engedd, hagy beszéljek már veled komoly dolgokról.

- Keresek valamit - kelt fel az asztaltól, majd magamra hagyott.

Akárhányszor próbálok vele beszélgetni, valahogy mindig talál rá módot, hogy hogyan koptasson le. Kezd kicsit idegesíteni, hogy konkrétan egyszer sem beszélgettünk még értelmesen, a tetős jelenet kivételével. Vettem egy mély levegőt, majd úgy döntöttem, hogy utána megyek és végre kezembe veszem a gyeplőt és igen is beszélni fogok vele.

A tévé előtt guggolt és a CDk között turkált, majd egy aprót ugrott, amikor gyengéden megsimítottam a két vállát. Felpillantott rám, én pedig kihasználva az alkalmat, azonnal ajkaira tapadtam. Látszólag nem értette a helyzetet, de engem ez kicsit sem érdekelt, hiszen az orrom előtt lebegett a célom, hogy ma több mindent fogok megtudni tőle.

- Mi az? - kérdezte, miután elvált tőlem.

- Nem megyünk inkább a szobádba? - haraptam be alsó ajkamat, mire vett egy mély levegőt.

- Mit szeretnél Jimin? - tette vissza a lemezt a dobozba, majd felkelt a földről és tett egy lépést felém.

- Beszélgetni - ismételtem meg neki, amit már a konyhában is közöltem vele.

- Miről?

- Mondom, hogy nekem mindegy. Csak szeretnélek jobban megismerni téged. - mondtam, mire ő elmosolyodott.

- Már így is ismersz engem.

- De tök sok dolgot nem tudok rólad.

- Látod, már megint akaratos vagy - sóhajtott fel, lehajolt a földön hagyott dobozhoz, majd visszapakolta a helyére és szó nélkül indult meg a szobája felé.

Némán követtem őt és egy kicsit bűntudatom volt, amiért ennyire ráerőltettem a beszélgetést. De nem értem, hogy ez miért ilyen nagy probléma? Amint beértem a szobába, ő karba tett kezekkel figyelt engem és komolyan ügy nézett ki, akár egy kegyetlen gyilkos.

- Utálok beszélni a múltamról Jimin. Egyszerűen nem vagyok rá büszke. Esetleg szeretnéd, hogy azokról meséljek, akiket egyetlen alkalomra hoztam fel ide? Mert arról órákat tudnék mesélni. Vagy meséljek a nővérem haláláról? Vagy mi a faszomat szeretnél? Egyszerűen semmi jó nem történt a múltamban. - emelte fel a hangját, mire én teljesen lefagytam.

- Bo..bocsánat - dadogtam, hiszen belenéztem a szemeibe, amik most haragot és dühöt tükröztek.

- Mindegy - mondta, majd leült az ágyára. - Akkor beszélgessünk.

Szótlanul álltam és figyeltem őt. Lehet még sem volt olyan jó ötlet beszélgetni vele. Szám szélét kezdtem rágcsálni és szólásra nyitottam a számat, de végül becsuktam azt, mert nem tudtam, hogy mit is kellene mondjak.

- Lehet, hogy kezdek érezni valamit irántad - törte meg a csendet, mire azonnal rá pillantottam.

- Mi? - kérdeztem tőle, de éreztem, hogy a szívem hevesen kezd verni és az adrenalin szintem megnő.

- Bejössz Jimin - vett egy mély levegőt.

Vártam, hogy mikor röhögi el magát és közli velem, hogy amúgy csak szívatott, de ez nem történt meg. Na jó, mi folyik itt?

- Ne szórakozz velem Jungkook - mondtam neki, mire ő elmosolyodott, de lehajtotta a fejét.

- Nem akarsz közelebb jönni? - paskolta meg az ágyát maga mellett, mire szótlanul leültem mellé és vártam, hogy végre magyarázatot adjon.

- Ne hazudj kérlek - suttogtam.

Megragadta az államat és irtó közel hajolt az arcomhoz. Szemei már teljesen más színűek voltak, mint pár perccel előbb, ezért egy kicsit megnyugodtam, hogy talán túlélem a mai napot.

- Nem hazudok - suttogta az ajkamra, majd egy apró puszit nyomott rá. - Komolyan tetszel. - mondta, majd megismételte az előző műveletét.

Nem tudtam mit reagálni, egyszerűen lefagyott az agyam és csak bámultam magam elé. Jungkook komolyan bevallotta, hogy bejövök neki? Ez nem csak egy álom? Nyeltem egy aprót, majd szó nélkül öleltem magamhoz és nem tehetek róla, de könnyeim utat törtek maguknak. Nem érdekelt, hogy mit gondol rólam ezek után, csak annyira boldog voltam, hogy ez komolyan megtörténik. Az ideálom vonzódik hozzám.

- Most miért sírsz? - tolt el magától, majd két hüvelykujjával letörölte a könnyeimet.

- Ezek örömkönnyek - mosolyogtam, majd birtokba vettem az ajkait és szenvedélyesen csókolni kezdtem.