it's just a drawing ~ jikook | ✔

68. fejezet

- Jimin - hallottam meg a nevem, mire morogtam egyet, de eszem ágában sem volt kinyitni a szemeimet. - Jimin, kelj fel. - éreztem meg Jungkook puha ajkait az arcomon, mire erőt vettem magamon és rá pillantottam.

- Mi az? - kérdeztem rekedtes hangon, de szemeimet ismét becsuktam.

- Anya családi vacsorát akar és azt szeretné, hogy a családod is itt legyen - mondta, mire azonnal eltűnt az álmosság a szemeimből.

- Hogy micsoda? - ültem fel azonnal az ágyban, majd megtöröltem a szemeimet és értetlenül néztem Jungkookra.

- Igen, nekem is ez volt a reakcióm, de anya semmit nem képes mondani. Azt mondta, hogy beszélni akar a szüleiddel és igazából ennyi.

- Nem tudom, hogy apa éjszakás-e, de anya mindenképp ráér. Azt hiszem, akkor telefonálok egyet. - vettem kezembe a telefonomat és már tárcsáztam is anya számát.

Meséltem már neki róla, hogy Jungkook anyja nem igazán bír engem és bevallom őszintén, eléggé félek, hogy még is mit szeretne beszélni a szüleimmel. Gyorsan lehadartam neki mindent a telefonba, mire hirtelen köpni-nyelni nem tudott szegény. Végül kiderült, hogy szerencsére ma egyikőjük sem dolgozik, szóval semmi akadálya az esti vacsorának. Megbeszéltük, hogy hazamegyek és majd otthon jobban átbeszéljük a dolgot, hiszen ő sem értettem, hogy mi ez a hirtelen közeledés felénk.

- Akkor majd jövünk - sóhajtottam fel, miután kikísért Jungkook a bejárai ajtóhoz.

- Nyugi, minden rendben lesz - mosolyodott el, majd egy odahajolt hozzám egy gyors csókra. - Csak akkor nagy a szája, ha nincsenek a közelében felnőttek. Plusz apa is itt lesz, ő majd visszafogja. De azért eléggé kíváncsi vagyok arra, hogy még is mi a francot tervez.

- Hát én is kíváncsi vagyok. Remélem mindenki túl éli majd ezt az estét. - nevettem fel kínomban, mire egy újabb csókot kaptam.

- Persze, hogy túléljük - mondta Jungkook, majd zsebre vágta a kezeit és megvárta, amíg a lifthez sétálok.

- Hiszek neked - bólintottam egyet, majd egy integetés kíséretében beszálltam a szerkezetbe és a földszínt felé vettem az irányt.

**

- Komolyan már minden az eszembe jutott - sóhajtottam fel, miután felhívtam Gaint indulás előtt.

Marknak és Sungwoonak is elmondtam a teóriáimat és ezerrel kattogott az agyam, hogy még is mit kellene tegyek. Anya és apa persze tök lazán kezelték a dolgot, Jaehyun meg még viccelődött is vele, hogy milyen jó lesz helyes Jungkook családjával kajálni.

- De tök fölöslegesen. Jungkook anyja engem sem bír, még is jó párszor elbeszélgettem vele. Nem vagyunk spanok, de nem mondanám pszichopatának a csajt. - zökkentett ki gondolataimból Gain nyugodt hangja.

- Csaj? - nevettem fel a megnevezésen, mire hümmögött egyet.

- A szüleid rohadt jó fejek, szóval hidd el, hogy hamar megtalálják majd a közös hangot Jungkook szüleivel. Aztán a végén alvilági haverok lesznek. - nevetett fel a lány, mire az én arcomon is mosoly jelent meg.

- Imádom, hogy egy perc alatt jobb kedvre tudod deríteni az embert.

- Ez a dolgom - mondta, de szinte biztos voltam abban, hogy most megvonta a vállait.

- Na, de mennem kell. Szóval szurkolj, hogy minden rendben menjen és, hogy mindenki élve megússza az estét. - mondtam, miután anya felkiabált a szobába, hogy idő van.

- Majd azért dobj egy üzit, ha hazaértél - mondta Gain.

- Természetesen. Na hali. - köszöntem el tőle, miután ő is elköszönt tőlem, bontottam a vonalat.

Mielőtt lementem volna a többiekhez, egy utolsó pillantást vettem magamra a tükrömben, gyors befújtam magam dezodorral és lebaktattam hozzájuk. Jaehyun izgatottan sétált mellém, majd már indultunk is, hiszen késésben voltunk. Szívem hevesen vert, a torkom kiszáradt és úgy éreztem, mintha a kivégzésemre tartottam volna éppen. Tudtam, hogy egy kicsit túlspilázom a dolgokat, de basszus, hogy a francba kellett volna nyugodtnak maradjak úgy, hogy a családom most találkozik először Jungkook családjával?

- Itt fordulj be balra, aztán a harmadik lakótömb - adtam az utasítást apának, aki bólintott egyet, majd már kanyarodott is.

Írtam Jungkooknak egy üzenetet, hogy mindjárt ott vagyunk, mire írta, hogy baromira izgul. Kicsit örültem neki, hogy nem csak engem kerülget az infarktus, hanem őt is. Mivel nem fértünk volna be a liftbe, ezért felgyalogoltunk a negyedik emeletre, majd remegő kezekkel nyomtam meg a csengőt.

- Nyugi Jimin! Nem fogunk semmit elszúrni. - mondta anya, amíg vártuk, hogy valaki ajtót nyisson nekünk.

- Nem attól félek, hogy elszúrjátok, hanem attól, hogy esetleg Jungkook anyja valami olyasmit fog mondani, amit nem kellene.

- Ne izgulj Jimin hyung, majd én beszélek vele - vigyorodott el Jaehyun és ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó.

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor Jungkook nyitotta ki az ajtót. Elmosolyodott, majd betessékelt minket a házba és egy gyors csókot nyomott a számra, majd a nappali felé vezetett minket.

- Mivel nem olyan nagy a konyhánk, ezért a nappaliban fogunk enni, remélem nem baj - karolta át a derekam Jungkook, miközben próbálta oldani a feszültséget.

Amikor megpillantottam Jungkook szüleit, egy pillanatra komolyan megszédültem, de utána észbe kaptam, hogy be kellene őket mutatni egymásnak. Fura volt, hogy Jungkook anyja mosolygott és baromi kedvesnek tűnt, olyan volt, mintha amúgy ezer éve jóba lett volna apáékkal. Miután Jaehyun is bemutatkozott leültünk az asztalhoz és Sihyun már hozta is a levest. Igazából kellemeset csalódtam a hangulatban, mert már a főétel után hangosan nevettem a többiek viccein. Addig örültem, amíg még nem került szóba a Jungkook és köztem lévő kapcsolat, de tudtam, hogy egyszer majd erre is terelődni fog a téma. A kaja valami isteni volt, a desszertből alig tudtam már enni, de nem szerettem volna megsérteni a házigazdát, szóval letoltam a torkomon egy szelet süteményt.

- Jungkook megmutatnád Jaehyunnak a szobád? - szólalt meg Jungkook anyja, miután már elpakolt az asztalról mindent.

- Persze - mosolyodott el a fiú, én pedig értettem a célzást és velük tartottam.

Felsóhajtottam, ahogy beértünk Jungkook szobájába, majd azonnal elterültem az ágyon. Jaehyun nézelődött, majd szokásához híven mindent összefogdosott, Jungkook pedig lefeküdt mellém az ágyára.

- Eddig minden sima - villantotta ki fogait, mire bólintottam egyet.

- Feltűnően jól megy minden - sóhajtottam fel, majd kezeimbe temettem az arcom.

- Nyugi, minden fasza lesz. Mondtam anyának, hogy ha bármi rosszat mondd, akkor elmegyek itthonról, szóval nincs okod félni. - nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.

Jungkook Jaehyunra pillantott, aki nagyban a polcon figyelt valamit, ezért közelebb csúszott hozzám. Már majdnem megcsókolt, amikor az öcsém hangja félbeszakított minket.

- Most csókolózni fogtok?

Random kérdés:

Melyik a kedvenc könyvetek tőlem?😇