it's just a drawing ~ jikook | ✔

56. fejezet

- Komolyan mondtad, hogy szeretsz? - pillantottam Jungkookra, aki egy aprót bólintott válasz gyanánt.

Órák óta csak feküdtünk az ágyban és csókolóztunk, de egyszerűen nem tudtam betelni az érzéssel. Képes lettem volna egész éjszaka ezt csinálni, de meg kell beszélnünk, a kettőnk közötti dolgokat. Nem tudom, hogy mi fog kisülni ebből, de remélem, hogy most már nem fogunk veszekedni vagy ismét összeveszni.

- Igen, teljesen komolyan gondoltam - suttogta, majd közelebb húzott magához, bal kezét pedig a combomra simította.

- Mikor találkoztál utoljára Yenával? - kérdeztem tőle, mire megvonta vállait.

- Amikor mondtad, hogy dobjam.

- Komolyan? - kérdeztem vissza, hátha meggondolja magát a válasszal kapcsolatban.

- Jimin higgy már nekem.

- Én hiszek neked, csak... - itt elhallgattam, mert magam sem tudtam, hogy mit szerettem volna kihozni ebből az egészből.

- Csak? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Csak eddig mindig mással voltál és most egy kicsit nehezemre esik elhinni, hogy miattam képes lennél így megváltozni - hunytam be a szemeimet és mondtam ki őszintén, hogy mit is gondolok.

- Nem szoktam ilyen nyálas dolgokat mondani Jimin és ne is nagyon szokd meg, de érted bármire képes lennék - suttogta alig hallhatóan és a hüvelyk ujjával gyengéden simogatni kezdte a combomat.

- Nem is tudnám megszokni, hogy ilyeneket mondasz nekem - pillantottam rá, mire ő elmosolyodott.

- Komolyan úgy rajzoltál le és írtad meg rólam azokat a dolgokat, hogy még egyszer sem láttál engem?

- Igen - bólintottam.

- Nem értem, hogy ilyen egyáltalán lehetséges-e.

- Én sem tudom, hogy történhetett meg, de amikor elsőnek megláttalak, azt hittem, hogy be vagyok szívva - nevettem fel, ahogy visszagondoltam a bevásárlós sztorira, amikor mindenki hülyének nézett engem és azt hitték, hogy csak képzelődtem.

- Emlékszem, hogy amikor először megláttalak, akkor baromira féltem tőled, mert úgy bámultál rám, mintha szellemet látnál - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Sajnálom Jungkook, el kellett volna mondanom, hogy ez történt.

- Ne kérj bocsánatot ilyenért, talán kicsit túlreagáltam a helyzetet, de komolyan megbántam, hogy összetéptem azt a gyönyörű rajzot. - adott egy apró puszit az arcom jobb felére.

- Úgy sem kellett volna már - vontam meg a vállaimat. - nyeltem egy aprót és felpillantottam rá.

- Mi az?

- Mi van most velünk? - kérdeztem tőle, amire a jellegzetes mosolyával válaszolt.

- Hiányzol és szeretném, hogy újra együtt legyünk - nyúlt a kezemért és összekulcsolta az ujjainkat.

- Én is ezt szeretném Jungkook - suttogtam és éreztem, hogy torkom kaparni kezd, pedig szinte semmi sem történt még.

- Akkor minden oké? - szorított egy aprót a kezemen, mire bólintottam egyet.

- Igyekszem úgy viselkedni, ahogy egy normális kapcsolatban szoktak.

- Most is úgy viselkedsz Jungkook. Én nem várom el, hogy miattam teljesen megváltozz, én csak azt szeretném, hogy hűséges legyél hozzám és, hogy legyél őszinte velem. Nekem ez a kettő dolog is teljesen megfelel.