it's just a drawing ~ jikook | ✔

9. fejezet

Miközben Jungkook elkészítette a prezentációt, én képeket kerestem az anyaghoz. Örülök, hogy a vulkánképződést kaptuk, hiszen arról könnyen lehet szöveget és képeket is találni. Észre sem vettem, hogy mennyire elment az idő, arra eszméltem fel, hogy kint már sötét van.

- Basszus - pillantottam ki az ablakon, mire Jungkook kérdőn pillantott rám.

- Mi az? - ráncolta össze a homlokait.

- Besötétedett. Én pedig nem igazán tudom, hogy innen hogyan jutok haza.

- Majd hazakísérlek - vont vállat.

- De te sem tudod, hogy hol lakok - ráncoltam össze a szemöldökeit, mire felnevetett.

- Na jó, igazad van. De a suliig eltalálok, onnan pedig gondolom tudod az utat.

- Igaz. Köszönöm. - mosolyodtam el, mire válaszul egy aprót bólintott.

- Úgyis mindjárt kész vagyunk. Még csak hat múlott, szóval nincs olyan késő.

- Rendben - vettem kezembe ismét a telefonom, majd a képek mentegetésével foglalkoztam újra.

Szerencsére alig fél óra múlva készen lettünk, így fél hétkor már menetre készen álltam a bejárat előtt. Jungkook egy fekete baseball sapkát vett fel, ami eszméletlenül állt neki. Nagy önkontroll kellett ahhoz, hogy magamba tartsam a kitörni készülő érzéseimet. A lift felé indult el, mire kérdőn néztem rá.

- Mi az? Lifttel gyorsabb. - kacsintott egyet, mire meg kellett kapaszkodjak a korlátban, mert azt hittem, hogy menten összeesek.

Remegő lábakkal követtem őt a liftbe, ami még annál is kisebb volt, mint gondoltam. Ebbe egyedül férnék el kényelmesen. Mi van, ha egy nő a hetediken lakik, de öt gyereke van? Felküld hármat, ő meg megy a többivel? Egy nem túl bíztató hanggal indult el a felvonó, ezért muszáj volt belekapaszkodnom, a hátamnál lévő csőbe, hogy kicsi biztonságérzetet biztosítsak magamnak.

- Hétvégén lesz egy újabb buli, eljöhetnétek megint - szólalt meg Jungkook.

- Megint Soyee szervezi?

- Nem. Most valami Chaeyeon vagy ki. - vont vállat, mire felhorkantottam.

- Szerintem én kihagyom. Ha megint ott hagysz minket hárman, akkor eléggé unalmas lenne az este.

- Szóval, azt mondod, ha ott lennék, akkor nem lenne unalmas? - húzta féloldalas mosolyra az ajkait, mire zavartan lehajtottam a fejem.

- Nézz rám, ha veled beszélek - nyúlt az állam alá, mire muszáj volt nyelnem egy aprót. - Akkor veletek leszek a buliban. - mosolyodott el, de az állam továbbra és fogta.

Nem mertem levegőt venni és kezdtem rosszul érezni magam, a kis hely és a meleg miatt. Szerencsére megállt a lift, Jungkook pedig elengedte az állam, így végre fellélegezhettem. Szokásomhoz híven lekéstük a metrót, bár csak három percet kellett várnunk utána.

- Hány csajod volt eddig? - kérdezte, miközben várakoztunk.

- Semennyi - motyogtam, remélve, hogy nem hallja meg.

- Miért? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Nem érdekelnek a lányok - csúszott ki a mondat a számon, mire képzeletben fejen csaptam magam. - Vagyis, nem érdeklem a lányokat. - próbáltam szépíteni a helyzetet, de már késő volt.

- Meleg vagy? - kaptam a következő kérdést, mire éreztem, hogy az arcom paradicsom pirossá változik.

Lehajtottam a fejem és beharaptam az alsó ajkam. Vettem egy mély levegőt, majd bólintottam egyet.