it's just a drawing ~ jikook | ✔

20. fejezet

* Jungkook POV*

- Na végre - sóhajtott fel, amikor megpillantottam a panelházunkat.

Már azt hittem, hogy sosem érünk ide. Minden érzékszervemet be kellett vetnem ahhoz, hogy haza találjak, de szerencsére összejött. Jimin mosolyogva sétált mellettem és kétpercenként kérdezgette, hogy mikor érünk már oda.

- Ugye nem fogunk liftezni? - pislogott nagyokat, miután sikeresen bejutottunk a lépcsőházba.

- Te szeretnél lépcsőzni? Annyit? - tágultak ki szemeim, majd rápillantottam.

- Légyszi. Hányni fogok, ha most liftezünk. - nyúlt az alkaromhoz, majd azt kezdte óvatosan rángatni.

- Én meg akkor fogok hányni, ha több mint száz lépcsőfokot meg kell tennem. - makacsoltam meg magam és most az egyszer szembeszálltam vele, nem hagytam, hogy ő nyerjen.

- Akkor nem megyek fel hozzád! - tette karba kezeit, mire muszáj volt felnevetnem.

- Akkor alszol itt - mutattam mellé a földre, mire hihetetlenkedve bámult rám.

Magabiztosan indultam meg a lift felé és szinte száz százalékosan biztos voltam abban, hogy pár másodperc múlva utánam jön, mert nincs az a pénz, hogy itt aludjon. Amúgy sem engedném neki, de kíváncsi vagyok, hogy mennyire is makacs valójában és mikor képes végre engedni. Tervem be is vált, hiszen amint beléptem a felvonóba, Jimin szinte utánam futott, nehogy itt hagyjam.

- Na mi van, mégsem fogsz hányni? - nevettem, miután megnyomtam a négyes gombot.

- Ha hányok, akkor remélem, hogy rád - mondta duzzogva, mire még jobban felnevettem.

- Nem vagy semmi - borzoltam a hajába, mire összehúzta magát, hogy így védekezzen ellenem, de ez nem sok mindenen segített. - Amúgy ma éjszakás anya és apa is, szóval csak mi ketten leszünk otthon. - vettem elő zsebemből a kulcsot, majd nagy nehezen betaláltam a lyukba és diadalittasan vonultam be a lakásba.

- Szóval csak ketten vagyunk - motyogta Jimin, mire kérdőn pillantottam rá.

- Igen, talán baj? - haraptam be alsó ajkam, mire ő azonnal nyelt egy hatalmasat.

- Ne..nem baj - suttogta, mire bólintottam egyet és a konyha felé indultam.

- Nem vagy éhes? - kérdeztem tőle, miután kezembe vettem a hűtőben talált csokis pudingot.

- Nem - támaszkodott neki a konyhapultnak.

- Akkor eszek helyetted is - kacsintottam egyet, majd falatozni kezdtem.

Némán állt és bámult engem, ami egy idő után kezdett idegesíteni. Alapból utálok úgy enni, hogy közbe néznek, de az, hogy leplezni sem próbálja komolyan egyre jobban kikészít.

- Nem ülsz le? - mutattam a velem szembe lévő székre, de ő megrázta a fejét. - Nincs szükséged semmire? - kérdeztem, hátha találok valamit, ami miatt végre abbahagyja a bámulásom, de ez nem történt meg.

Idegesen dobtam a kukába a pudingos dobozt, majd a szobám felé vettem az irányt, hogy megágyazzak Jiminnek a földön. Leült az ágyam szélére, majd tovább folytatta a bámulásom ahelyett, hogy segített volna.

- Miért bámulsz már? Legalább pislogj, mert ez kezd egyre ijesztőbb lenni. - csattantam fel, majd szembe fordultam vele.

- Bocsánat, én csak... - itt elhallgatott és zavartan a padlót kezdte tanulmányozni.

- Te csak? - húztam fel a szemöldökeim, majd vártam, hogy végre válaszoljon.

- Én csak szeretném, hogy... - ismét megakadt, mire egyre kíváncsibb lettem, hogy mit is szeretne mondani.

- Mondd már Jimin. Mit szeretnél? - léptem időközben elé, mire végre felpillantott rám.

Pár másodpercig csak bámult engem, szinte láttam, ahogy dolgoznak az agytekervényei, de továbbra sem szóltam semmit, hiszen bármennyire is édesnek tartottam, hogy ennyire ártatlan, azt szerettem volna, hogy ne tartsa magában amit gondol, hanem mondja ki.

- Hogy megcsókolj - mondta rekedtes hangon, amitől kirázott a hideg.

Elmosolyodtam, majd megnyaltam ajkaimat és leguggoltam hozzá. Megtámaszkodtam, de nem csináltam semmit, csak szemeibe néztem. Arca vörös volt és látszott rajta, hogy nem tudja mit is kellene csinálnia. Próbáltam elrejteni mosolyomat, hiszen bevallom őszintén tetszett, hogy ilyen ártatlan. A tudat, hogy rajtam kívül még senki nem ért így hozzá, nagyon tetszik.

- Te is megcsókolhatnál engem - mosolyodtam el, mire bólintott egy aprót. - Akkor csókolj meg Jimin. - szorítottam meg óvatosan a térdét.

Hosszú percekig csak bámult, míg végül arcomat közre fogta a két kezével és közelebb hajolt hozzám. Behunyta a szemeit és lassan kezdett közeledni felém, amíg végül a szám találkozott az övével. Vett egy mély levegőt, majd mozgatni kezdte az ajkait és egyre gyorsabb tempót diktált, ezzel meglepve engem. Bátortalanul, de nyelvét is bevetette, majd betérképezte vele az egész szám. Egy határozott mozdulattal az ölembe rántottam, mire ő meglepődve hajolt el tőlem.

- Édes vagy - simítottam végig az arca jobb oldalán, majd kezeim levándoroltak a nyakához. - Mit szólnának a szüleid, ha kiszívott nyakkal mennél haza? - simogattam a hüvelykujjammal az említett testrészt, mire szaggatottan kezdte venni a levegőt.

- Hát, nem... nem örülnének szerintem - motyogta zavartan.

- Szerintem jó érzés - mosolyodtam el, mire ő nyelt egy aprót.

Közelebb húztam magamhoz, de továbbra sem hagytam abba nyaka cirógatását, mert látszólag nagyon élvezte. Régen voltam már együtt valakivel, szóval rendesen türtőztetnem kellett magamat, nehogy azonnal leteperjem és megdugjam. Jimin nem érdemelné meg, hogy úgy kihasználjam, szóval élvezem azt, hogy azt csinálhatok vele, amit csak akarok. Egy határozott mozdulattal a nyakához hajoltam, majd ujjaim helyett, az ajkaimat tapasztottam az érzékeny területre, amitől ő a bal felkaromba kapaszkodott. Mivel nem állított le, így gondoltam, hogy nem ellenkezik, szóval apró puszikkal leptel el a nyaka különböző pontjait. Aprókat sóhajtozott és nyögött, ami a helyzetemen nagyon sokat rontott és egyre nehezebben ment a saját magam kontrolálása. Miután kitapasztaltam, hogy hol a legérzékenyebb a bőre, egy aprót haraptam bele, mire ismét nyögött egyet.

- Nagyon izgató vagy Jimin - suttogtam a nyakára, át sem gondolva a szavak súlyát, amik véletlenül elhagyták a számát.

Ismét fogaim közé vettem az érzékeny bőrfelületet és nyelvem segítségével kényeztettem a területet. Jimin láthatóan kész volt már, hiszen össze visszadobálta magát és egyre intenzívebben szorította meg a felkarom. Miután kellőképpen nyomot hagytam, elhajoltam tőle és egy mosoly kíséretében, megpaskoltam Jimin combjait, mire ő vörös, kissé izzadt fejjel, mély levegőket vége pillantott rám.

- Fájt? - kérdeztem tőle, mire heves fejrázásba kezdett. - Élvezted? - haraptam be az alsó ajkam, mire bólintott egy aprót.

- Én is.

Tényleg élveztem, hiszen hiába nem érzek semmit Jimin iránt, azért eléggé izgató volt, ahogy nyögdösött. A szívásfoltra vándorolt a tekintetem és elégedetten tanulmányoztam, hogy egy ideig biztos látszani fog majd.

- Tényleg? - pislogott nagyokat és olyan volt, mintha nem akarná elhinni, hogy az igazat mondom.

- Igen. Komolyan élveztem. Édes volt, ahogy megcsókoltál és szeretek másoknak örömet okozni. Te pedig eléggé élvezted, szóval király.

- Igen - mondta rekedtes hangon és megköszörülte a torkát.

- Na, kelj fel. Meg kell ágyazni, mert kicsit abbamaradt. - mondtam, mire vette az adást és felkelt az ölemből.

- Kaphatok vizet? - nyelt egy aprót, majd zavartan állt az egyik lábáról a másikra.

- Persze. Gyere. - mosolyogtam, majd megindultam a konyha felé, ő pedig szótlanul követett engem.