it's just a drawing ~ jikook | ✔

12. fejezet

Hogy akartam-e suliba menni? Nem, nagyon nem. Nem hiszem, hogy készen állok arra, hogy Jungkook szemeibe nézzek. Olyan kellemetlen lesz az egész. Ő biztos, hogy jót fog szórakozni rajtam, de én egyáltalán nem. Akárhányszor becsukom a szemeimet, csak a csókon tudok agyalni és ez megőrjít már.

- Szia Jimin - köszönt oda Mark, amikor összetalálkoztunk a suli folyosóján.

- Szia - mosolyogtam, majd a szekrényem felé vettem az irányt.

- Hogy telt a hétvégéd? - követett, egy sejtelmes mosoly kíséretében.

- Elvoltam - vontam meg a vállaim. - Neked?

- Nem csináltam sok mindent - dőlt neki a szekrényeknek. - Amúgy, hogy vagy? - pillantott rám sejtelmesen.

- Ha most a Jungkookkal való csókom miatt kérdezed, akkor remekül vagyok, ha pedig csak úgy, akkor még mindig szarul - csuktam be a szekrényem ajtaját, talán a kelleténél is erősebben, hiszen Mark egy aprót ugrott. - Bocsánat. - sóhajtottam fel.

- Nem baj Jimin, én megértem! Csak szólj, ha le kell ütni, azt a gyökeret. - kacsintott.

- Majd szólok - bólintottam egyet, majd megindultunk a terem felé.

Vettem egy mély levegőt, mielőtt beléptünk az osztályba, majd határozott léptekkel indultam meg a helyem felé. Szemem sarkából láttam, hogy Sungwoo és Jungkook beszélgetnek, aminek örültem, hiszen nem vesztek össze miattam. Nem mertem odanézni, hiszen tudtam, hogy arcom vörös lenne, ha Jungkookra néznék.

- Szia Jimin - jelent meg Sungwoo az asztalomnál.

- Szia - könnyebbültem meg, amikor tudatosult bennem, hogy csak ő van itt.

- Mizu? - ült fel a padom szélére.

- Minden oké - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Akkor hétvégén buli? - vigyorgott, mire Mark játékosan oldalba lökte.

- Persze - mosolyodtam el én is.

- Milyen buli? - hallottam meg Jungkook hangját, mire nyeltem egy aprót és lehajtottam a fejem.

- Semmilyen, csak vicceltem - mondta Sungwoo.

- Kár - mondta a fiú, majd elsétált tőlünk.

- Ez így kellemetlen. Nem akarom, hogy miattam ne legyetek vele napközben. Megpróbálok tökre normálisan viselkedni, mert tudom, hogy nektek jó barátotok.

- Ez kedves tőled. De akkor sem várjuk el tőled, hogy újra puszipajtások legyetek Jungkookkal. - mosolygott, mire bólintottam egy aprót.

- Nem is beszéltetek azóta? - kérdezte Mark, mire megráztam a fejem.

- Próbálom kerülni őt, meg ő sem nagyon keresi a társaságom - vontam meg vállaim.

- Nem tudom, hogy ennek örülni kellene-e - sóhajtott fel Mark, mire Sunwgoo is egyetértően bólogatni kezdett.

- Fölösleges ezen agyalnotok - vontam vállat, majd ezzel lezártnak tartottam a témát.

**

A nap további része unalmas volt, nem történt szinte semmi. Jungkook szinte mindig egyedül volt, én pedig kezdtem rosszul érezni magam miatta. Elvégre Sungwoo az ő legjobb barátja, most pedig még is velem lóg. Ha tudtam volna, hogy ez lesz a következménye, akkor nem hagyom, hogy megcsókoljon. Bár nem tudom, hogy mekkora akaraterőt kellett volna bevetnem ahhoz, hogy eltoljam magamtól, amikor szinte égtem a vágytól, hogy végre megtegye. De mindegy, már megtörtént és nem igen lehet visszafordítani az időt, hogy az az este teljesen máshogy végződjön. Ezekkel a gondolatokkal indultam meg haza, de arra nem számítottam, hogy gondolataim fő témája ott fog állni az iskola előtt. Úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre, de amint elhaladtam mellette, megragadta a karom és szembefordított magával. Összeráncolt szemöldökökkel figyeltem őt, hogy még is mit művel.

- Beszélhetnénk? - kérdezte komor arccal, ami kissé megrémisztett engem.

- Pe..persze - nyeltem egy aprót és meg sem próbáltam elrejteni, hogy mennyire parázok tőle.

Végül is, amikor az ideálomat írtam, azt is beleírtam, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, akkor teljesen meg tud változni. A nyuszi mosoly eltűnik, helyette szúrós pillantások és komor arc jelenik meg. Miért kellett nekem olyat leírnom? Egészen addig el sem engedte a karom, amíg gy padhoz nem értünk, ami egy kicsit eldugottabb helyen helyezkedett el. Ugye nem lenne képes engem bántani? Vagy de? Mi van, ha vámpír és most akarja kiszívni a vérem? Oké Jimin, nyugodj le, mert vámpírok nem léteznek.

- Nem mondom, hogy sajnálom, hogy lesmároltalak, mert nem sajnálom, de nem szeretném, hogy miattad veszítsem el a barátaimat. Tudod itt Szöulban Sungwoon és Markon kívül nincsenek barátaim, de úgy érzem, hogy péntek óta ők is más szemmel néznek rám. Sungwoo tudja, hogy milyen vagyok, hiszen mellette nőttem fel, de Mark olyan keveset tud. Tudom, hogy olyan, mintha kihasználtalak volna téged, de erről szó sincs. Élveztem a csókot, ezért tettem meg. - hadarta végig mondandóját, amit kitágult szemekkel bámultam végig.

Én is kurvára élveztem azt a csókot Jungkook, de szerintem ezt te is jól tudod. De itt jön majd a de, hogy ő nem akar párkapcsolatot, meg minden, amitől nekem ismét elmegy az összes életkedvem.

- Nem lehetne, hogy mondjuk úgy teszünk, mintha az a csók meg sem történt volna? - szólalt meg pár perc múlva, mire nem tehetek róla, de felhorkantottam.

- Milyen csókról beszélsz? - erőltettem magamra egy mosolyt, amit ő egy szájharapással viszonzott.

- Akkor ezt megbeszéltük - pattant fel a padról, mire én is felálltam. - Kísérjelek haza? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Nem kell, köszi - vettem hátamra az iskolatáskám, majd szó nélkül fordítottam hátat neki és a lehető leggyorsabban tűntem el előle.

Egészen hazáig meg sem álltam és próbáltam könnyeim magamban rejteni, de ahogy beértem a házba kitört belőlem a zokogás. A földre estem és arcom a kezeimbe temettem.

- Mi történt Jimin? - jelent meg anya, mögötte Jaevel és apával.

- Minden rendben van? - ölelt át az öcsém, mire még jobban elsírtam magam.

- Nem - ültem továbbra is reszkető testtel.

- Nem szeretnél róla beszélni? Tudunk valamiben segíteni? - éreztem meg apa kezeit a hátamon, mire megráztam a fejemet.

- Sajnálom - töröltem le könnyeimet, majd szemeimet dörzsölgetve pillantottam fel anyáékra, akik aggódó tekintettel figyeltek engem. - Csak elfáradtam. - köszörültem meg a torkom, majd felkeltem a földről és levetkőztem.

Nem szerettem volna előttük sírni, hiszen tudom, hogy milyenek. Még a bolhából is képesek elefántot csinálni, szóval biztos vagyok benne, hogy még pár hétig ezen fognak agyalni, amíg el nem mondom valakinek, hogy mi is volt a sírásom oka. De, hogyan mondhatnám el, hogy azért sírtam, mert a pénteki bulin Jungkook megcsókolt, ma pedig azt mondta, hogy felejtsük el az egészet, mert nem akarja miattam elveszíteni a barátait? Tudom, hogy apa mennyire kiakadna, ha megtudná, hogy egy fiúval smároltam és, bár anya nem mondaná ki, ő sem örülne az egésznek. Jaehyun meg megzavarodva figyelné őket és nem tudna mit kezdeni az egész helyzettel, mert még kicsi ehhez. Remélem Jungkook tényleg nem veszíti el Sungwoot és Markot, mert azt semmiképpen nem akartam. Bár kicsit rosszul esett, hogy engem még a barátjának sem nevezett, de megértem. Én sem lennék szívesen saját magam barátja.