it's just a drawing ~ jikook | ✔

39. fejezet

Talán most volt először az, hogy Jungkook és én komolyan beszélgettünk. Nem hoztam szóba a múltját és a testvérét sem, mert tudtam, hogy ez a két téma tabu számára, de még ezek ellenére is el tudtunk beszélgetni. Olyan volt, mintha már hosszú évek óta ismertük volna egymást, hiszen a témák folyamatosan jöttek egymás után. Hét előtt pár perccel közölte Jungkook, hogy menjünk le a tópartra, mert onnan szebb lesz a látvány. Egyre kíváncsibb voltam, már egy helyben sem bírtam maradni, de még mindig nem tudtam semmit a meglepetésről. Az emberek körénk gyűltek, a lámpákat pedig lekapcsolták, ezért csak a telefonok fénye és a hold világította be a víz partját. Leültünk a fűbe, Jungkook pedig közelebb húzott magához és egy apró puszit nyomott a számra.

- Remélem jól érzed magad - ismételte meg az előző cselekedetét. - Be szeretném bizonyítani, hogy komolyan gondolom a kettőnk kapcsolatát. - suttogta és újra lecsapott az ajkaimra.

Szavai a szívemig hatoltak és leírhatatlanul boldog voltam. Az én szememben már most bebizonyította, hogy komolyan gondolja ezt az egészet. De talán az esett a legjobban, hogy tényleg látszott rajta, hogy eltökélt. Talán tényleg képes lesz megváltozni és a fuckboy énjét lecserélni egy átlagos, hűséges fiúra?

Két férfi lépett oda hozzánk, majd Jungkook kezébe nyomtak valamit, de a sötétség miatt nem láttam, hogy mi is volt az pontosan. Szólásra nyitottam a számat, de ekkor pillantottam meg valami fényeset mellőlem felemelkedni az égbe. A mellettünk ülő párra pillantottam, akik egy lámpást engedtek az égre. Ahogy körbe pillantottam, minden párosnál volt egy ugyan olyan lámpás és valami elképesztően gyönyörűen mutatott. A mellettem ülőre pillantottam, akinek a kezében is égett egy lámpás. Minden bizonnyal ezt adta át neki a két ismeretlen fickó.

- Azta - tátottam el a számat, mire Jungkook arcán megjelent a szokásos nyuszi mosolya.

- Mielőtt felengedjük, kívánj. Elvileg teljesülni fog. - kelt fel a földről, majd engem is felsegített onnan.

- Nem jutok szóhoz - pillantgattam jobbra - balra és csodáltam a színes lámpásokat.

- Nem is kell. Csak fogd meg, hogy együtt tudjuk elengedni. - lépett közelebb hozzám, mire kezemet az ő kezére tettem. - Na kívánj egyet. - kacsintott, majd behunyta a szemeit, hogy ő is ezt tegye.

Szerintem nem volt kérdés, hogy mit kívánok, még ha lehetetlennek is tűnt. Természetesen Jungkook szerelmét kívántam, hogy komolyan szeressen és legyen hűséges hozzám. Kíváncsi vagyok, hogy ő mit kívánt, de ezt valószínűleg nem most fogom megtudni. Kinyitottam a szemeimet és szembe találtam magam azokkal a gyönyörű fekete szemekkel, amik most csillogtak a lámpásnak köszönhetően.

- Megvolt? - kérdeztem tőle, mire ő bólintott egy aprót. - Akkor elengedjük? - mosolyodtam el.

- Engedjük - lépett közelebb hozzám, a szabad kezével pedig átölelte a csípőmet.

Elszámoltunk háromig, majd egyszerre engedtük el a kis lámpást, ami elkezdett felfelé emelkedni. Még időben sikerült egy fotót készítenem róla, hiszen kellett egy tárgyilagos emlék is erről a napról. Még jó sokáig figyeltem a mi kis lámpánkat, amíg végül szem elől nem tévesztettem. Tekintetem Jungkook arcára vezettem, aki mosolyogva figyelt engem.

- Olyan gyönyörű vagy - nyúlt az arcomhoz, majd gyengéden simogatni kezdte a hüvelykujjával.

- Te meg helyes - válaszoltam, mire kivillantotta a fogait.

- Tudom - válaszolta, majd közelebb hajolt hozzám és egy érzelmes csókba vont.

**