it's just a drawing ~ jikook | ✔

24. fejezet

Ez a szünet is hamar eltelt. Mire észbe kaptam, már ismét az iskolába sétáltam. Semmi kedvem nem volt az egészhez, az osztályomhoz, a tanárjaimhoz főleg nem. Egyedül Jungkook és a fiúk miatt vártam, így legalább minden nap láthatom őket. Mióta Jungkook eljött a házamhoz egyszer sem beszéltem vele, mert azt vártam, hogy ő írjon nekem, ami sajnos nem történt meg. Fogalmam sincs, hogy Yena miatt vagy csak szimplán eszébe sem jutottam. A helyzeten az rontott még jobban, hogy nem tudtam senkinek elmondani, hogy mit is érzek valójában. Marknak és Sungwoonak semmiképpen nem merném még elmondani, hogy mi van közöttünk Jungkookkal, anya meg nem hiszem, hogy olyan vidáman hallgatná, hogy a fia egy sráccal kavar. Rajtuk kívül pedig nincs más akiben bíznék, szóval kénytelen vagyok mindent magamba tartani.

- Hát te min agyalsz már korán reggel? - vágódott mellém Jungkook, majd zsebre vágott kezekkel sétált tovább.

Megugrottam, hiszen egyáltalán nem számítottam a fiú érkezésére, plusz kellőképpen el voltam merülve a gondolataimban ahhoz, hogy bármit is felfogjak a valóságból. Vettem egy mély levegőt, majd egy apró mosolyt erőltetve magamra, válaszoltam neki.

- Hogy miért van már megint suli - hazudtam, bár nem hiszem, hogy valójában érdekelte volna, hogy min is agyaltam az előbb.

- Na, ez egy jó kérdés. Én is gyakran megkérdezem magamtól. - vonta meg vállait. - Hol lesz első óránk? - kérdezte pár perc múlva, miután nem válaszoltam neki.

- Gondolom a teremben - mondtam unottan, majd elindultam a lépcsők felé.

Arra viszont nem számítottam, hogy Jungkook egy határozott mozdulattal beránt a lépcsők alá és a falnak nyom. Megszeppenve bámultam rá és a hevesen dobogó szívemen kívül nem tudtam semmire sem figyelni. Közelebb lépett hozzám és kezeit a derekamra tette.

- Miért van rossz kedved? - suttogta, nehogy valaki meghallja, hogy itt vagyunk.

- Nincse... - kezdtem el, de felemelte a mutatóujját és a számra nyomta, ezzel elhallgattatva engem.

- Ne hazudj Jimin. Komolyan, mi a bajod?

Teljesen lefagyva figyeltem őt és nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi történik. Jungkook komolyan megkérdezte, hogy mi a bajom? Jungkookot érdekli, hogy mi van velem? Egy hatalmasat nyeltem és fejemet a jéghideg csempének döntöttem, de a szemkontaktust mindvégig tartottam vele.

- Egyedül érzem magam - suttogtam végül.

- Miért? Itt van neked Mark, Sungwoo és én is.

- De nektek nem tudom elmondani, amit valójában érzek - hajtottam le a fejem, de ő az állam alá nyúlva kényszerítette, hogy rá nézzek.

- Nekem elmondhatod - mosolyodott el, mire én heves fejrázásba kezdtem.

- Nem lehet - motyogtam, de Jungkook nem értette, hogy miről is beszélek pontosan.

- Mert?

- Hagyjuk inkább - bújtam ki kezei közül és a lehető leggyorsabban siettem fel az osztályba.

Mit kellett volna tennem? Mondjam el neki, hogy valójában miatta van rossz kedvem? Hogy egyre jobban kezdek bele esni és, hogy megőrülök attól, ha mással látom együtt? Valami beteg állatnak hinne engem, ha ezeket mind a nyakába zúdítanám. Attól félek, hogy addig tartok magamban mindent, amíg egyszer ki nem tőr belőlem és valaki olyasmin csattan az ostor, aki semmiről sem tehet.

**

- Péntek vagy szombat? - kérdezte Mark, miután kitalálták, hogy tartunk egy csocsó visszavágót, de most máshol.