it's just a drawing ~ jikook | ✔

15. fejezet

* Jungkook POV *

Azt hiszem egy jó ideig ez lesz az utolsó buli, ahova eljöttem, hiszen mindenki annyira gáz. Amikor ezt a játékot javasoltam, azt hittem, hogy normális kérdéseket fognak feltenni, nem olyanokat, hogy hány betűből áll az angol ábécé. Egyetlen egy kérdést kaptam, ami az volt, hogy mennyi ideig vemhes egy elefánt. Ekkor jutottam el arra a szintre, hogy kiszálltam a játékból és inkább csak néző voltam. Viszont Jimin jól érezte magát, aminek kifejezetten örültem, hiszen mióta megérkeztünk, csak a konyhában láttam mosolyogni őt. Eléggé sokszor kérdeztek tőle értelmetlen kérdéseket, amikre nem tudta a választ, ezért innia kellett. Amikor már a látása sem volt tiszta és szemei is eléggé keresztbe álltak, akkor leállítottam, hogy szerintem nem kellene többet innia.

- Megyünk táncolni? - pillantott rám boci szemekkel.

- Táncolni? - ráncoltam össze a homlokom.

- Igeen - pattant fel, de belém kellett kapaszkodnia ahhoz, hogy állva tudjon maradni.

- Szerintem innod kellene egy pohár vizet - köszörültem meg a torkom, de mintha meg sem hallotta volna, hogy mit mondtam neki, húzott magával a nappali közepére.

Az volt a szerencse, hogy volt pár ember akik állva beszélgettek és kicsit sem törődtek velünk, szóval nem tűnt fel senkinek, hogy Jimin mire is készül éppen. Átkarolta a derekam és úgy ölelt engem, majd ringatózni kezdett. Próbáltam nem elnevetni magam, de igazán viccesnek tartottam, ahogyan vonaglott előttem.

- Ez most tánc vagy ördögűzés? - szólaltam meg pár perc múlva, amikor már kezdtem kínosnak érezni, amit csinál.

- Tánc! Miért mi a baj ezzel? - pislogott nagyokat és úgy nézett rám, mint egy kislány a vadonatúj babájára.

- Semmi, nyugodtan folytasd - vontam meg vállaimat, mire kezeit felvezette a nyakamhoz.

Összekulcsolta a tarkómnál azokat és a zene ritmusára kezdte ismét rázni magát. Nem tudom, hogy alapból így táncol vagy ez egy különleges alkalom a sok alkohol miatt. Ráhagytam, úgy voltam vele, hogy ha felkel ezekre úgysem fog emlékezni.

- Jól érzem magam - nézett bele szemeimbe.

- Ennek örülök - viszonoztam a szemkontaktust.

- Meg szeretnélek csókolni - hajtotta le a fejét, mire szemöldökeim összeszaladtak.

- Mit szeretnél? - néztem rá kérdőn.

- Megcsókolni - nyelt egy aprót és éreztem, hogy teste megremeg.

- Hajrá - vontam meg a vállaimat.

- Mi? - kapta rám a tekintetét. - Csak úgy hagynád, hogy megtegyem?

- Ja, miért ne?

- Hát... mert, igazából nem tudom. - kezdett egyre jobban vörösödni az arca.

Egyik részem nem igazán hitte el, hogy megmerné tenni, hiszen nem úgy ismerem Jimint. Másik részem viszont élvezte, hogy meg akart ismét csókolni. Ezek szerint nem csókolok rosszul, ha valaki újra vágyik rá.

- Áhh, inkább nem - lépett el tőlem, majd zavartan zsebre tette a kezeit.

- Pedig már rákészültem - nevettem fel, mire ő csak szemet forgatott.

- Hány óra van? - dőlt neki a falnak, majd behunyta szemeit.

- Fél kettő - vettem elő a telefonomat.

- Meddig szeretnél maradni? - harapta be alsó ajkát.

- Őszintén? Már eléggé mennék. Te még maradnál?