it's just a drawing ~ jikook | ✔

55. fejezet

* Jungkook POV*

- Mikor fogod végre lesmárolni? - pillantott rám Gain, amikor Jimin elment mosdóba.

- Mit tudom én - vontam meg a vállaimat, mire a mellettem álló felnevetett.

- Nem látod, hogy mennyire kelleti magát előtted? Képzeletben biztos az ágyadban van már. - lökött játékosan oldalba, én pedig megnyaltam a szám szélét a gondolatra.

- Ne ingerelj Gain - túrtam bele a hajamba.

- Igazából pontosan ez a célom. Tudom, hogy jelen pillanatban egy öreg nénire is képes lenne éledezni a kis Jungkook. - piszkált továbbra is, én pedig nem bírtam abba hagyni a nevetést.

- Olyan hülye vagy - húztam le a sojum utolsó kortyát.

- Nem igaz, hogy nem vagy még részeg. Mindent össze ittál a ma este folyamán és még mindig józan vagy. Hogy csinálod?

- Az évek meg a rutin tudod - válaszoltam neki, mire most ő nevetett fel.

- Mindent értek Jungkook, na jön Csipkerózsika, szóval szedjed fel végre, mielőtt valaki más teszi meg. - csapott játékosan a fenekemre, majd a tánctér szélén álló fiúcsapat felé vette az irányt.

- Itt vagyok, bocsi csak rohadt hosszú volt a sor - mondta, mikor már teljesen elém ért.

- Semmi baj - mosolyogtam, majd a kezéért nyúltam, hogy táncolni hívjam. - Ugye nem baj, hogy táncolunk? - kérdeztem tőle, mert láttam, hogy nem érti pontosan mi is történik.

- Ja, nem baj! Táncoljunk nyugodtan. - nyalta meg alsó ajkát, mire vennem kellett egy mély levegőt, nehogy azonnal rá mozdúljak.

Köszönöm alkohol, hogy meghoztad a jókedvemet és a kellő bátorságot is megadtad nekem, hogy kezeimet Jimin fenekére tudjam csúsztatni. Mivel rengetegen táncoltunk, így teljesen neki voltam szorítva, ami rohadtul nem tetszett. Muszáj volt tennem valamit, hiszen iszonyatosan vissza szerettem volna kapni már Jimint. Amint még közelebb húztam magamhoz értette, hogy mit is tervezek, ezért a kezeit a nyakamnál kulcsolta össze és úgs táncolt tovább. Nem bírtam levenni arcáról a tekintetem, mert annyira jól nézett ki.

- Jungkook - szólalt meg, de én megráztam a fejem, hogy maradjon csendben.

- Szeretlek Jimin - mondtam ki a szót, amit eddig soha senkinek nem mondtam még.

Szemei kitágultak, a szája is szétnyílt egy pillanatra, én pedig ezt az alkalmat választottam arra, hogy végre megcsókoljam őt. Muszáj volt nyögnöm egyet, amikor ajkaink találkoztak, hiszen több mint egy hónapja nem érezhettem már azokat. Azonnal elmélyítettem a csókot és, amikor Jimin is észbe kapcsolt, ujjait azonnal a hajamba csúsztatta.

- Én is szeretlek Jungkook - motyogta a számra, majd ismét megszűnt a közöttünk lévő távolság.

Fogalmam sincs, hogy meddig falhattuk egymást a terem közepén és az sem, hogy vajon hányan küldtek el minket melegebb éghajlatra, de magasról tettem rá, hogy ki mit gondol. Baromira örültem, hogy megcsókoltam őt, annak pedig még jobban, hogy ez neki sem volt ellenére.

- Most mi lesz? - kérdezte miután elváltunk egymástól.

- Szerintem ezt ne itt beszéljük meg - mondtam neki, mire ő bólintott egy aprót. - Ma nálam alszol?

- Nincsen nálam semmi ruha.

- Majd én adok neked - simítottam ki az arcába lógó tincseit.

- Rendben, benne vagyok - bólintott mosolyogva, mire egy cuppanós puszit nyomtam a szájára.

**

- Büszke vagyok rád ember - törölte meg Gain drámaian a szemeit, mintha éppen a könnyeit törölné le, miután elmeséltem neki, hogy megcsókoltam Jimint.

- Fogalmam sincs, hogy miért ezt mondtam neki, egyszerűen csak ki akartam már végre mondani.

- Baromira jól tetted, de ajánlom, hogy most már ne baszd el, csak meg - kacsintott egyet, mire hangosan felnevettem, miután leesett, hogy mire is értette.

- Ezt megígérhetem neked - öleltem meg a lányt, hiszen megbeszéltük Jiminnel, hogy inkább nálam folytatjuk a bulit.

- Jó szórakozást - lépett oda Jiminhez, aki idő közben Markkal és Sungwooval beszélgetett.

Nem örültem neki, de nem tilthatom meg, hogy beszéljen velük, azért mert én nem teszem. Markkal nincsen semmi bajom, sokkal jobban idegesít a másik, aki feltűnően bámulja és méregeti Jimint. Vettem egy mély levegőt, majd én is oda mentem hozzájuk és Jimin derekára csúsztattam a kezeimet.

- Mehetünk? - kérdeztem tőle, mire egy aprót bólintott és egy kézfogassal elbúcsúzott a többiektől.

Nem voltam szemét, szóval csak akkor csókoltam meg Jimint, amikor már elindultunk kifelé. Az más kérdés, hogy valószínűleg mindketten látták, de pontosan ez volt a célom, szóval elégedetten hagytam ott őket. Reméltem, hogy Sungwoo szarul érzi magát ez miatt, mert megérdemelte, hogy szar kedve legyen azok után, hogy lefeküdt Jiminnel és a hátam mögött keverte a szart.

- Ilyenkor vannak még metrók? - pillantott rám, mire bólintottam egy aprót.

- Vannak, csak nem olyan gyakran, de most negyed órát tudunk várni, nem?

- De! Negyed óra nem sok. - bólogatott hevesen, majd jelezte, hogy át szeretne menni az út túloldalára, ezért megragadta a kezem és átrohant a négy sávos úton.

- Mi a fasz? Te meg akarsz halni? - néztem rá kitágult szemekkel, mire édesen felnevetett.

- Gaintól tanultam - vonta meg vállait, majd a metrólejáró felé vette az irányt.

- Azt hiszem el kellene, hogy tiltsalak tőle, egyáltalán nincsen rád jó hatással - siettem utána, hiszen időközben rendesen lehagyott engem.

- Nem lesz baj, hogy nálad alszok? - kérdezte, miután ráálltunk a mozgó lépcsőre.

- Ha az lenne, akkor nem ajánlottam volna fel - simítottam végig az arca jobb oldalán, mire ő behunyta a szemeit egy pillanatra.

- Olyan helyes vagy - léptem egy lépcsőfokkal lejjebb, de továbbra sem engedtem el az arcát.

- Ne mondj ilyeneket Jungkook - pirult el teljesen.

- Miért ne? - húztam az agyát, még ha tudtam, hogy mi is lesz a válasza.

- Mert zavarba hozol.

- Ez a célom - hajoltam közelebb hozzá, de ekkor értünk a mozgó lépcső aljához, ezért muszáj volt félbe szakítanunk a bájcsevejünket.

Meghallottuk a metró hangját, ezért mindketten rohanni kezdtünk, hogy elérjük, és ne kelljen várnunk a következőre. Megkönnyebbülten ültem le az egyik ülésre, majd Jimint magam mellé húztam. Mivel rajtunk kívül csak két ember volt a vagonban, ezért magabiztosan húztam közelebb magamhoz és csókoltam meg.

- Baromira hiányzott ez az érzés - suttogtam az ajkaira.

- Jungkook - csúsztatta a kezét a combomra és gyengéden megszorította azt, mire én gyengéden megharaptam az alsó ajkát.

- Ezt majd folytassuk inkább nálam, oké? - hajoltam el tőle, hiszen nem akartam, hogy valami olyat csináljunk itt, amit későn megbánnánk.

- O...oké - dadogta zavartan, majd a két idegenre pillantott, akik természetesen minket bámultak és látszólag egyiknek sem tetszett, amit látott.

Nagyon kevés kellett ahhoz, hogy ne szóljak be nekik, de le kellett szállnunk, szóval ez mentett meg a balhé elől. Hamar haza értünk, anyáék már rég aludtak, szóval gyorsan letusoltunk, kajáltunk, én pedig megágyaztam kettőnknek. Nem szerettem nyálas lenni, de most úgy éreztem, hogy muszáj mindent megbeszélnünk és képes lettem volna bármit megtenni azért, hogy visszakapjam őt.