it's just a drawing ~ jikook | ✔

29. fejezet

- Szóval elmondod, hogy mi volt ma a baj? - kérdeztem Jungkookot, amikor már csak ketten maradtunk és éppen hazafele tartottunk.

- Ez egy hosszú történet - húzta fejére a kapucniját, de továbbra sem szerettem volna lemondani arról, hogy kiszedjem belőle, a rosszkedvének az okát.

- Van időnk - mosolyogtam, mire sóhajtott egyet.

- Akkor üljünk le, mondjuk oda - mutatott a hozzánk legközelebb lévő padra, majd gyors léptekkel ült le rá, én pedig szó nélkül követtem őt.

- Szóval elmondod? - kérdeztem tőle, mire egy aprót bólintott.

- Tudod, ez nem az a téma, amiről olyan szívesen beszélek. De mindegy, látom, hogy eszed ágában sincs békén hagyni, szóval elmondom neked. Csak ne kezdj el sajnálkozni ,meg ne szolj közbe kérlek. - pillantott rám, mire egyre jobban kezdtem megijedni.

- Csendben maradok - néztem mélyen a szemeibe, mire sóhajtott egyet és neki kezdett monológjának.

- Szóval, a múltkori fénykép, amiről megkérdezted, hogy kivel vagyok rajta, nos a nővéremmel. Nem meséltem róla eddig, mivel már meghalt. - nyelt egy nagyot, mire eltátottam a számat.

Nem mertem közbeszólni, hiszen megígértem, hogy csendben maradok, de annyi kérdést fel tudtam volna neki tenni, még is türtőztettem magam és bármennyire is összeszorult a szívem, fapofával hallgattam, hogy mit mondd.

- Rákos volt, de az orvosok későn vették észre. Ma van a negyedik évfordulója a halálának, ezért volt rossz kedvem. Remélem most már boldog vagy és végre abbahagyod a kérdezősködést. - nyúlt a szemeihez és abban reménykedtem, hogy nem a könnyeit töröli le éppen.

- Köszönöm, hogy elmondtad - suttogtam, majd egy határozott mozdulattal átöleltem őt.

Nem érdekelt, hogy hogyan reagál a közeledésemre, csupán át szerettem volna ölelni. Bele sem merek gondolni abba, hogy milyen lehet elveszíteni a testvéred. Ha Jaehyun meghalna, valószínűleg nem bírnám ki a hiányát. Elmosolyodtam, amikor megéreztem hatalmas kezeit a hátamon és végre ő is viszonozta az ölelést. Nem mondtam semmit, hiszen nem tudtam, hogy esetleg mivel bántam meg, így csendben maradtam. Elhajolt tőlem, majd magára erőltetett egy mosolyt és a térdemen lévő kezemhez nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat.

- Tudod, te vagy az első ember, aki törődik velem. Mármint Sungwoon kívül. - szorongatta az ujjaimat. - Te nem csak a szex miatt vagy velem és ez jó érzés. - mosolyodott el, mire éreztem, hogy arcom átmegy pirosba.

- Mi van veled Jungkook? Túl kedves vagy velem. - motyogtam, de nem bírtam levakarni a mosolyt az arcomról.

- Jön a tavasz - vonta meg vállait, mire felnevettem.

- Ennek semmi köze a tavaszhoz - nevettem továbbra is, mire ő is felnevetett.

- Csak akartam mondani egy kifogást.

- Nem jött össze - hajtottam a fejem a vállára, mire egy pillanatra ledermedt, de utána úgy csinált, mintha nem nagyon zavarná a közeledésem. - Azért te átjössz hétvégén? Egyedül leszek egész éjszaka és olyankor sosem tudok aludni.

- Persze, úgy sincs programom hétvégére - kezdett játszadozni a mutató ujjammal. - Eszméletlen kicsik az ujjaid az enyémekhez képest - szólalt meg, majd kinyújtotta a kezét, az enyémet meg a sajátjához mérte.

Oké, nem tudom, hogy mi történt Jungkokkal, de ma feltűnően kedves velem. Ez a fél óra beszélgetés olyan volt, mintha egy rendes pár lennénk, mintha érezne irántam valamit, mintha nem csak dugásra kellenék neki. Beharaptam alsó ajkamat és úgy bámultam a kezeinket, amik tökéletesen illettek egymáshoz. Lehetséges ez egyáltalán?

- Na menjünk, mert kezd lehűlni a levegő, hazakísérlek - pattant fel a padról, én pedig szótlanul követtem őt.

Nem gondoltam volna, hogy Jungkook még jobban meg tud majd lepni a nap folyamán, de amikor a kezemért nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat, tényleg szavak nélkül maradtam. Ez komolyan megtörténik vagy csak annyira vágyom rá, hogy beképzelem?

- Miért nézel így? Ezt szeretnéd, nem? Hogy úgy viselkedjek veled, mintha egy átlagos pár lennénk. Nem kellene így kiakadnod, ha kedves vagyok veled vagy, ha megfogom a kezed. - sóhajtott fel, majd rám pillantott.

- Nem akadok ki, csak eddig sosem viselkedtél így velem és meg kell, hogy szokjam, hogy valaki tényleg kedves velem. - álltam a tekintetét, mire lehajolt hozzám egy apró csókra.

- Akkor szokd meg Jimin - harapta meg gyengéden az alsó ajkam és kacsintott egyet, amitől egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni.

**

Két napja mondhatni, hogy Jungkook teljesen megváltozott. Kedves lett és feltűnően több időt tölt velem, amit egyáltalán nem bánok, hiszen szinte biztos vagyok abban, hogy most már érez valamit irántam. Úgy érzem, hogy kellőképpen megnyílt előttem, mióta elárulta, hogy mi bántotta őt szerdán. Hogy örülök-e neki? Naná, de bennem van a kétség, miszerint mi van, ha csak játszik velem? Több, mint két hónapja folyik közöttünk ez a barátság extrákkal dolog, azóta pedig eléggé sok dolgon mentünk már keresztül. Gondolatmenetem Jungkook szakította félbe, aki egy hatalmas mosoly kíséretében sétált a szekrényemhez.

- Készen állsz az estére?

- Persze - mosolyodtam el, majd körülnéztem és egyetlen embert sem láttam, így egy apró csókot adtam ajkaira.

- Hányra menjek hozzád?

- Hat körül? Akkor már biztos, hogy nem lesznek otthon anyáék. - kérdeztem tőle, mire ő csak egy aprót bólintott.

- Akkor majd hatkor találkozunk - kacsintott egyet, majd beletúrt a hajába és el is tűnt a látókörömből.

Egy hatalmas nyelés kíséretében indultam haza, ugyanis vége volt az utolsó órámnak is. Úgy döntöttem, hogy nem említem anyáéknak, hogy jön hozzám Jungkook, mivel amúgy sem fognak találkozni vele, meg nem szeretném, hogy anya kamerákat szereljen fel a ház minden szegletébe, hogy szemmel tartson minket. Ugyan, nem vagyunk már tíz évesek, szerintem tudjuk, hogy mit csinálunk, főleg úgy, hogy Jungkook eléggé tapasztalt már. Alig vártam, hogy elmenjenek otthonról és végre tudjak készülődni, plusz feltűnés nélkül rendet tudjak rakni a házban. Szerencsére fél hatkor elmentek és rám zárták az ajtót, mondván ne menjek sehova és lehetőleg hozzánk se jöjjön senki. Persze megnyugtattam őket, hogy vigyázni fogok a házra, legfeljebb a tévét fogom bámulni a kanapén. Volt negyed órám, hogy elkészüljek, ami szűkös volt, de simán megcsináltam. Fogalmam sincs, hogy mit fogunk csinálni, de biztos vagyok benne, hogy jó lesz. Amikor meghallottam a csengő hangját, szinte torpedóként siettem az ajtóhoz, majd még utoljára megigazítottam a hajam és ajtót nyitottam neki.

- Szia Jungkook - mosolyogtam.

- Pontos vagyok? - vigyorgott, majd elővette a mobilját, hogy megmutassa, hogy pontosan hat óra van.

- Nagyon pontos vagy - engedtem be, de megakadt a tekintetem a kezében lévő borosüvegen. - Berúgni jöttél ma? - kérdeztem tőle, mire először nem is értette, hogy mire gondolok.

- Ja, hogy a bor. Csak kedvcsinálónak hoztam. - kacsintott egyet, mire ismét felnevettem.

- Kedvcsináló? Amikor legutóbb kedvcsinálót ittunk, két órán át bolyongtunk a városban, hogy eltaláljunk hozzád.

- Az más volt, most majd jobban odafigyelünk - vetette le kabátját időközben és helyet foglalt a nappaliban lévő kanapén. - Milyenek a szomszédjaid? - kérdezte.

- Idősek, szóval nem fognak szólni, ha hangosak leszünk - mondtam, de csak ezután esett le, hogy mondandóm félreérhetőre sikeredett.

- Ez rajtad fog múlni Jimin - vigyorogott Jungkook, mire arcomat kezeimbe temettem.

- Jobb lesz, ha hozok két poharat - motyogtam, majd sietősen a konyhába mentem.