it's just a drawing ~ jikook | ✔

4. fejezet

Hétfőn görcsölő hassal indultam el a suliba, ugyanis Jungkook elvileg mától osztálytársam lesz. Egyik felem nagyon reménykedik benne, hogy valami csoda folyamán mégsem az osztályomba fog járni, viszont a másik felem nagyon szerette volna, hogy minden nap lássam. Elvégre még is csak az ideálomról van szó. Mondjuk még mindig nem értem, hogy hogyan lehetséges ez. Este nehezemre esett elaludni, hiszen ha behunytam a szemeimet, láttam magam előtt Jungkookot, miközben beszél. A hangjától hasam görcsbe rándult és képtelen voltam aludni. Lehajtott fejjel sétáltam az osztályom felé, hevesen dobogó szívvel és mély levegővételekkel. Beléptem a terembe, de szerencsére nem volt ott Jungkook. Szerencsére? Igen, kifejezetten örültem neki, hogy nem találtam ott.

- Szia Jimin - pattant le mellém Mark, miután ő megérkezett.

- Hello Mark - mosolyogtam, bár muszáj volt minden másodpercben az ajtót figyelnem, arra várva, hogy mikor lép be Jungkook.

- Mizu? - vigyorgott a mellettem ülő, mire kapott tőlem egy értetlen pillantást. - Csak jó kedvem van. - vont vállat.

- Jungkook mától az osztálytársunk? - kérdeztem tőle.

- Azt mondta Sungwoo.

- Hát, ja - sóhajtottam fel.

- Fura vagy - lökött játékosan oldalba. - Amióta megláttad Jungkookot. Bejön neked? - húzogatta szemöldökeit, mire megráztam a fejem.

- Nem azért vagyok fura, mert bejön nekem. Ez túl bonyolult, meg amúgy sem hinnél nekem. - vontam vállat.

- És nem akarod elmondani? - kérdezte halkan, mire ismét fejet ráztam. - Ahogy szeretnéd. De, ha beszélgetni akarsz valakivel, akkor én itt leszek. - kacsintott, mire elmosolyodtam.

Mostanában feltűnően kedves velem Mark és egyre több időt tölt velem, amit egyáltalán nem bánok, hiszen egyetlen barátom sincs, rajta kívül. Mármint az osztályból jól kijövök mindenkivel, de senkiben sem mernék megbízni. Szóval örülök neki, hogy végre valaki közeledik felé, nem pedig én felé.

Ekkor lépett be a terembe az osztályfőnök, őt pedig Jungkook követte. Nem bírtam levenni róla a tekintetem, hiszen annyira helyes volt. Hasam összeszorult, ahogy minden egyes porcikáját végigmértem. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes? Hogyan tudtam megrajzolni őt úgy, hogy még életemben egyszer sem láttam? Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, de én gyorsan elkaptam a fejem, mert elpirultam miatta. Nem tudtam figyelni arra, hogy miről beszél a tanár vagy, hogy Mark miket motyog nekem halkan. A szívem olyan erősen lüktetett, hogy semmi mást nem hallottam csak az egyetlen szívveréseim. Amikor kicsöngettek szinte kirohantam az osztályból. Muszáj volt levegőznöm egy kicsit, mert azt hittem, hogy menten elájulok. Leültem az udvaron lévő fa alá, majd mély levegőket véve hunytam be a szemeimet.

- Kellemes idő van - hallottam meg, a számomra már jól ismert rekedtes hangot, amitől felugrottam. - Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. - mosolyodott el Jungkook, mire nyeltem egy aprót.

- I...igen - dadogtam, majd a földet kezdtem bámulni.

- Furán viselkedsz. Már abban a buliban szemet szúrt nekem a viselkedésed, de úgy voltam vele, hogy nem nagyon érdekel. De ma is pontosan ugyan azt csináltad, mint szombaton. Csak bámulsz, kitágult szemekkel, mintha egy szellem lennék. Ennek mi az oka? - tette karba kezeit, mire behunytam a szemeimet.

- Nem lényeg - suttogtam, ügyelve arra, hogy minél halkabb legyek.

- De engem érdekel, plusz osztálytársak leszünk, úgyhogy több időt fogunk eltölteni egymással és, ha ilyen fura vagy, abból semmi jó nem lesz - válaszolta egyszerűen.

Zavartan rá pillantottam, majd beharaptam alsó ajkam. Ilyen közel még egyszer sem voltam hozzá. Pontosan így képzeltem el. Még az ajkai alatt elhelyezkedő anyajegyét is elképzeltem. Az illata pedig enyhén barackos illatú volt, amit szintén elképzeltem, ha behunytam a szemeimet és erre gondoltam.

- Mi a kedvenc színed? - kérdeztem tőle, mire összeráncolta a szemöldökeit.

- Hát, a piros és a fekete. De miért?

- Persze, hogy az. Mi más lenne? A kedvenc ételed meg a rámen igaz? - pattantam fel, majd idegesen a hajamba túrtam. - Ez valami vicc? Te szórakozol velem? Olvastad az ideálom igaz? Betörtél hozzám? Vagy Sungwoo mutatta neked? - pillantottam rá.

- Miről beszélsz? - nézett továbbra is kérdő pillantással.

- Csak ne gyere a közelembe. Ne szórakozz velem Jungkook. - mondtam idegesen, majd elviharzottam onnan.

**

- Megjöttem - dobtam le a táskám a nappaliba, majd ledőltem a kanapéra és a távirányítóért nyúltam.

- Minden rendben Jimin? - lépett ki a konyhából anya.

- Tudod ki az új osztálytársam? - mosolyodtam el gúnyosan.

- Na? Ki?

- Jungkook. A gondosan megtervezett ideálom és, ha ez nem lenne elég, ugyan az a kedvenc színe és a kedvenc étele, amit én kitaláltam neki, sőt ugyan olyan a külleme is és ez kiborít. - nevettem fel kínomba, mire anya összeráncolta a szemöldökeit.

- Ju..Jungkook? - köszörülte meg a torkát. - Jimin, ebben biztos vagy?

- Igen anya. Ugyan az a fiú, akit a boltban láttam és, akivel a buliban találkoztam. Most pedig osztálytársam lesz és minden nap el kell őt viselnem. Kezdem úgy érezni, hogy az univerzum nem szeret engem, - fogtam meg egy párnát, majd a földhöz vágtam.

- Nyugodj meg Jimin. Minden rendben lesz. Nem értem, hogy lehetséges ez, de azt hiszem, hogy minden okkal történik. - pislogott nagyokat, látszott rajta, hogy ezerrel jár az agya.

- Én sem tudom. De úgy érzem meg fogok őrülni, ha ilyen közel kell hozzá legyek. Anya, ő olyan tökéletes. - temettem fejemet a kezeimbe.

- Egy idő után meg fogod szokni. Lehet, még jóban is leszel vele. - simogatta gyengédem a hátam.

- Szerintem fogykosnak hisz - nevettem fel. - A mai kirohanásom után.

- Kirohanás?

- Közöltem vele, hogy ne szórakozzon velem és, hogy hagyjon békén. Felidegesítettem magam, na. - túrtam idegesen a hajamba.

- Jajj Jimin. Ezt mindig is szerettem benned. Előbb cselekszel, és csak utána gondolod át a dolgokat. - csóválta meg a fejét, mire felnevettem.

- Ez vagyok én - vontam meg a vállaim, mire anya bólintott egyet.

- És én így szeretlek téged - húzott magához egy szoros ölelésre, én pedig elmosolyodtam.