it's just a drawing ~ jikook | ✔

3. fejezet

Végre péntek. A nap, amiért minden diák örül, hiszen végre elkezdődik a hétvége. Mondjuk én nem azért örülök, mert olyan sok programom lenne, inkább azért, mert sokáig aludhatok és egész nap mászkálhatok pizsamában. Plusz nagyon szeretek közösen filmezni a családdal, ami mindig szombat este van, hiszen ekkor mindenki ráér.

- Ma este lesz egy kisebb buli nálam. Aki szeretne, az jöjjön el. Nem kell hozni semmit, csak magatokat. - mosolygott Sungwoo.

- Megyünk? - pillantott rám Mark, mire felvontam a szemöldökeimet.

- Mi?

- Igen Jimin, te meg én. - nevetett fel. - Úgysem megyünk soha sehova együtt.

- Rendben - mosolyodtam el.

- Mi megyünk - tette fel a kezét, jelezve, hogy ránk számíthatnak.

- Na remek! Még valaki? - pillantott körbe Sungwoo, mire még páran jelentkeztek.

- Mit húzol? - kérdezősködött.

- Szerintem sima fekete póló és egy nadrág. Nem bálba megyünk. - vontam vállat, mire heves bólogatásba kezdett.

- Igazad van! Már nagyon várom. Végre valami normálist is csinálunk pénteken. - nevetett fel, én pedig teljesen egyetértettem vele.

**

Végül úgy beszéltük meg, hogy Mark eljön értem nyolcra, hiszen én közelebb lakok Sungwoohoz, mint ő. Lefürödtem, felhúztam a már kikészített ruháimat, beállítottam a hajam, majd a kedvenc parfümömből fújtam magamra. Elégedett sétáltam le a nappaliba, mire hat csodálkozó szempárral találtam magam szembe.

- Mi az? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Helyes vagy Jimin - vigyorgott Jae, mire elmosolyodtam.

- Azért vigyázz magadra, ha pedig érted kell menni, akkor csak hívj, én pedig érted megyek. - mondta apa, mire bólintottam.

- Mikor mész? - pillantott rám anya.

- Mark mindjárt jön értem. Nem szeretnék sokáig maradni.

- Örülünk, hogy végre kimozdulsz, és nem itthon telefonozol - mondta apa, mire egyetértően bólintottam.

A csengő zavarta meg az idilli beszélgetést. Izgatottan sétáltam az ajtóhoz, majd beengedtem Markot, amíg én felöltözök.

- Jó estét - köszönt a többieknek.

Jól elbeszélgettek, amíg magamra nem húztam a cipőimet és a kabátom. Sapkát nem húztam, nehogy elrontsa a hajam, aminek a megalkotásával vagy két órát szenvedtem. Bezzeg suliban szinte hozzá sem érek, de azért ez más. Lehet lesz ott valaki, akinek majd felkeltem az érdeklődését és talán beszélgetésbe elegyed majd velem, amit erősen kétlek, de azért kitudja.

- Majd akkor hívlak apa. Sziasztok. - köszöntem el tőlük, majd végre elindultunk.

- Remélem lesznek jó csajok, mert rég voltam már együtt bárkivel is - mondta pár perc csend után.

- Borzasztó milyen nagy problémáid vannak - nevettem fel, mire ő csatlakozott hozzám.

Alig tíz perc séta után meg is érkeztünk, a megadott címhez. Fölöslegesnek tartottunk csengetni, hiszen a zene hangos volt, szóval valószínűleg senki sem hallotta volna meg, ezért csak úgy bementünk. Sungwoo már az ajtóban is termett, majd megmutatta, hogy hova tudjuk letenni a cuccainkat. Elmondta, hogy még jönnek páran, de körülbelül ennyien leszünk, ami negyven fő körülit jelentett. Megmutatta merre van a konyha, a fürdő, majd eltűnt a tömegben.

- Nem iszunk valamit? - biccentett a konyha felé, mire megráztam a fejem.

- Én nem iszok - válaszoltam neki, túlkiabálva a hangos zenét.

- Egy üveg sojutól semmi bajod nem lesz Jimin - ragadta meg a csuklóm, majd maga után rángatott a konyhába.

Lényegében tényleg nem lett semmi bajom, sőt olyan volt, mintha valami mentás italt ittam volna. Mindenki beszélgetett, ezért mi is odatelepedtünk az osztálytársakhoz, hogy ne legyünk kívülállók. Igazából mindenféle témáról szó volt, de nem is nagyon törődtem vele, hanem a zenére figyeltem. Éjfél előtt megérkezett a pár ember, akire még vártunk, azért a házigazda már ment is fogadni őket. Talán öten lehettek, igazából nem is törődtem velük annyira, hiszen nem ismertem őket, vagyis azt hittem, hogy nem ismerem. De akkor megpillantottam a már jól ismert srácot, akit tegnap is láttam. Kikerekedett szemekkel bámultam őt, szívem hevesen kezdett verni, a levegő felforrósodott, a fejem pedig lüktetni kezdett. Bármennyire is próbáltam nem őt bámulni, egyszerűen nem ment. Mi a fene történik velem? Már megint beképzelem? Ahogy egyre közelebb jöttek a társaságunkhoz, én úgy lettem egyre rosszabbul. Ismét fehér pólót viselt, egy fekete csőnadrággal, ami kiemelte izmos végtagjait. Mosolygott, ezzel kivillantva a nyuszi fogait, amitől én képes lettem volna rögtön elhalálozni.

- Kimegyek mosdóba - szóltam oda Marknak, majd meg sem álltam a helyiségig.

Bezártam magam után az ajtót, majd megmostam az arcom jéghideg vízzel, hiszen lángoltam. Mély levegőket kellett vennem, hogy élve maradjak, majd megadóan ültem le a sarokba, nekidőlve a jéghideg csempének. Kezeimet arcomba temettem, de nem tudtam másra gondolni, csak a gondosan megtervezett ideálomra, akivel már kétszer is találkoztam. Ez egy rossz álom. Mikor kelek fel végre belőle? Ha innen kimegyek, akkor már nem lesz ott, igaz? Fogalmam sincs, hogy meddig ülhettem ott, az ajtó dörömbölésére eszméltem fel. Sóhajtottam egyet, feltápászkodtam a földről, rendbe hoztam a vonásaim, majd egy torokköszörülés kíséretében kinyitottam az ajtót.

- Minden rendben? - pillantottam meg Markot az ajtó előtt.

- Persze - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Már eltűntél egy fél órája. Gondoltam, hogy megkereslek. Mindenki téged vár. Két perc és éjfél.

- Mindenki engem vár? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Igen. Valami fontos bejelenteni valója van Sungwoonak. - rántotta meg a vállait, majd a nappaliba indult.

Lehajtott fejjel követtem őt, majd amikor visszaértünk a többiekhez, nem néztem rá senkire, hiszen így is kellemetlenül éreztem magamat.

- Szóval, mint tudjátok fontos bejelenteni valóm van számotokra. Jungkook jövő héttől osztálytársunk lesz. - mondta, mire mindenki megörült. Ki az a Jungkook?

Meghallottam a hangot, amitől kiráz a hideg, sőt egyenesen lever a víz. Azonnal felkaptam a fejemet, majd ott állt kezében egy sojus üveggel Jungkook és megköszönte, hogy ilyen kedvesek vele az ittlévők. Szédülni kezdtem és nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Magamban lefutattam egy elemzést a helyzettel kapcsolatban. A megtervezett ideálom az osztálytársam lesz. A megtervezett ideálom él. A megtervezett ideálomnak Jungkook a neve. Felnevettem, mire mindenki kérdőn nézett rám, de egyszerűen nem tudtam, hogy mit kellene most csinálnom.

- Mi ilyen vicces? - ráncolta össze a szemöldökeit Jungkook, hangjától pedig libabőrös lett a karom.

- Semmi - köszörültem meg a torkom, majd zavartan lehajtottam a fejem.

Ezután újra elindult a zene, mindenki jól érezte magát, kivéve engem. Hogy érezhettem volna ezek után jól magam? Csak ültem a kanapén és magam elé bámultam. Gondolkodtam, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Miféle véletlen ez? Egy körül meguntam az egészet, ezért írtam apának, hogy jöjjön értem. Markot is hazavittük, majd szó nélkül vonultam be a szobámba, magamra zárva az ajtómat és elmerülve a gondolataimban, miközben a rejtélyes fiúról bámultam a rajzomat. Jungkook. Valaha találkozhattam vele? Ezért rajzoltam le őt?