it's just a drawing ~ jikook | ✔

23. fejezet

Szemeimet törölgetve léptem ki az utcára és siettem a metróhoz, ugyanis minél előbb haza szerettek volna jutni. Ez a nap kimerítőbb volt, mint gondoltam volna, szóval egy forró fürdőn kívül másra nem igen vágytam most. Vagyis de, Jungkookra kifejezetten vágytam, de úgy érzem, hogy neki más tervei vannak mára. Bele sem akarok gondolni, hogy mit fog csinálni azzal a lánnyal, ha Markék is eljönnek onnan. Nem haragudtam rá, hiszen nem vagyok a pasija, hogy megmondjam, kivel mit csináljon, de azért rám is gondolhatott volna egy kicsit. A hátam mögött azt csinál amit akar, de legalább ne előttem másszon rá másra is. Alapból nem nevezném magam egy erős jellemnek, de ezekkel a cselekedeteivel még jobban a földbe tipor engem. Túlságosan elmerültem gondolataimban, így egyáltalán nem törődtem a környezetemmel, ennek következtében valakinek teljesen erőmből neki mentem.

- Nézz már az orrod elé öcsi! - könyökölt oldalba a számomra ismeretlen ember.

- El...elnézést - dadogtam zavartan, majd jobbnak láttam, ha minél hamarabb eltűnök onnan.

Nem szeretek egyedül járkálni a városban, főleg sötétben nem, de egyáltalán nem láttam jó ötletnek, ha Jungkook hazakísér engem. Gondolom csak kötelességből kérdezte meg, hogy ne tűnjön taplónak. Nem mertem leülni a metrón, ezért az egyik csövet szorongatva figyeltem az egyre furábbnak tűnő embereket. Miután sikeresen átszálltam sietős léptekkel indultam meg a házunk felé és egy hatalmas kő esett le a szívemről, amikor végre bejutottam a házba.

- Megjöttem - szóltam be anyáéknak, akik Jaehyunnal együtt néztek valamit a tévében.

- Bezártad az ajtót? - kérdezte anya, mire bólintottam egy aprót.

- Elmegyek fürödni - suttogtam, de amint láttam nem igazán törődött velem senki, ezért vállat vonva indultam meg a szobám felé, hogy kezembe vegyem a pizsamámat.

Miután az összes forró vizet elhasználva töltöttem tele az egész kádat óriási habbal díszítve, elégedetten kezdtem levetni magamról a ruhadarabokat. Odaálltam a tükör elé és tekintetem akaratlanul is a szívásfoltra tévedt, amit még Jungkook hagyott ott pár napja. Bár, már alig látszik, de akárhányszor rágondolok, görcsbe rándul a hasam.

- A francba már - ütöttem meg a mosdókagyló szélét, ahogy éreztem, hogy testem lángolni kezd.

Jungkookon kattogott az agyam, az első csókunkon, amikor nála aludtam és egész éjszaka öleltem őt vagy, amikor kiszívta a nyakam. Éreztem, hogy egyáltalán nem jó ilyenekre gondolnom, hiszen a vérem most nem a fejemet vette célba, hanem egy egészen délen elhelyezkedő testrészemet. Még sosem értem magamhoz úgy, de úgy éreztem, hogy most nem fogok tudni csak úgy lenyugodni. Fejem dübörögni kezdett, és egyre jobban Jungkook szavait hallottam magam előtt. A tudat, hogy egyszer azt mondta rám, hogy izgató vagyok, kicsalt belőlem egy apró nyögést. Befogtam a számat, hiszen semmiféleképpen nem szerettem volna, ha anyáék meghallják, hogy mit is csinálok éppen. Lassan levezettem a jobb kezem a lábam közé és rámarkoltam a férfiasságomra. Muszáj volt még jobban befognom a szám, hiszen egyre jobban veszítettem el a fejem. A tükörbe néztem, ahol egy megcsapzott sráccal találtam szembe magam, aki egyáltalán nem hasonlított az igazi Jiminre. Ismét eszembe jutott Jungkook, amitől muszáj volt könnyítenem magamon, így mozgatni kezdtem a kezem fel, majd le. Alsó ajkamat harapdáltam, miközben kapaszkodtam a mosdó szélébe, mert attól féltem, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok. A levegőt kapkodnom kellett, hogy ne fulladjak meg, majd Jungkook nevét nyögve hagytam, hogy elélvezzek. Percekig bámultam magam elé és eszméletlenül zavarban voltam, hogy komolyan ezt csináltam.

- Köszönöm Jungkook - motyogtam gúnyosan, majd letöröltem magam és jobbnak láttam, ha most már tényleg befekszek a kádba.

Behunytam szemeimet és próbáltam semmire sem gondolni, hiszen rájöttem, hogy ha túl sokat agyalok, abból semmi jó nem sülhet ki. A telefonom rezgésére eszméltem fel, mire megtörölve kezeimet nyúltam a készülékért.