it's just a drawing ~ jikook | ✔

57. fejezet

Életem legkínosabb pillanata volt, amikor Jungkook szüleivel beszéltem hat szem közt. Az anyja ugyan olyan volt, mint az első találkozásunknál, látszott rajta, hogy még mindig egynek tart a sok közül, akikkel Jungkook dugott, viszont az édesapja feltűnően kedves volt velem. Első kérdése az volt, hogy szeretem-e a fiát, mire határozottan mondtam, hogy igen, hiszen tényleg erről volt szó. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy nem egy utca széli lányt szedett össze a fia és azt is mondta, hogy szerinte illek hozzá. Nagyon jól estek a kedves szavai, de Jungkook anyja még ekkor sem békélt meg velem.

- A fiam eddig legalább lányokat hozott fel, nem pedig fiúkat - tette karba a kezeit, én pedig értettem, hogy a legnagyobb baja az, hogy azonos nemű vagyok Jungkookkal.

- Sihyun, ne legyél már ilyen előítéletes - szólt rá a feleségére.

- Nem vagyok előítéletes csak gondolok a fiam jövőjére - csapott az asztalra, majd felkelt a székéről és kisietett a konyhából.

Lehajtottam a fejem, hiszen pontosan tudtam, hogy miről beszél, de még húsz éves sem vagyok, szóval ki tudja, hogy meddig leszek egyáltalán együtt Jungkookkal.

- Ne törődj vele, majd meg fog békélni egy idő után. Ha komolyan szereted Jungkookot, akkor áldásom adom rátok. - mosolyodott el, amitől egy kicsit jobb kedvem lett.

- Komolyan szeretem!

- Rendben - mondta, majd sóhajtott egyet és felkelt ő is az asztaltól. - Megyek megnézem hova szaladt Sihyun.

Ahogy kiment az apja, Jungkook jelent meg, majd kérdőn pillantott rám, hogy mondjak valamit, de én nem szóltam semmit, csak odamentem hozzá és megöleltem őt.

- Minden oké? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót, de eszem ágában sem volt elengedni őt.

- Apud igazán kedves - motyogtam a mellkasába.

- Tudom - mosolyodott el, majd eltolt magától, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

- Anya is kedves, csak ő sokkal jobban aggódik értem, mint apa.

- Igazából meg tudom őt érteni, mert nem hiszem, hogy a világ legjobb érzése lenne, ha a fiad egy fiúval kezd el járni - próbáltam Sihyun szemszögét is figyelembe venni.

- Nincsen sok köze hozzá - vonta meg a vállait.

- Még is csak az anyukádról van szó, szóval szerintem azért van hozzá köze.

- Most kinek az oldalán állsz? - nevetett fel, majd ellépett tőlem és a hűtő felé vette az irányt.

- Nem állok senki oldalán - ingattam meg a fejem.

- Kérsz pudingot? - mutatott felém egy csokisat, meg egy vaníliásat.

- Elfogadom a vaníliásat.

- Nem is kaptad volna meg a csokisat, hiszen az az én kedvencem - kacsintott egyet, majd két kiskanállal együtt letette azokat az asztalra.

- Most olyan békés minden - sóhajtottam fel, miután leültem az egyik székre.

- Mármint? - ráncolta össze a szemöldökeit és látszólag nem értette, hogy miről beszélek.

- Kibékültünk Jungkook és most olyan nyugodt minden.

- Én nem békültem még ki Sungwooval, szóval ebben nem lennék annyira biztos - mondta, miközben a pudingját ette.

- És ki akarsz vele békülni?

- Nem tom - vonta meg a vállait. - Egyszer azért szeretnék behúzni egyet neki, mert baromira megérdemelné.

- Az erőszak tökre nem megoldás - nyitottam ki végre én is a vaníliás pudingomat.

- Szerintem egyből észhez térne, ha pofán ütném - horkantott fel és be kellett látnom, hogy erről még akkor sem tudnám lebeszélni, ha nagyon akarnám.

Végül is ezt neki kell elintéznie, mivel Sungwoo tényleg megbántotta őt és csodálom, hogy eddig nem verte még meg. Amikor hallotta, hogy mit beszéltem vele, azt hittem, hogy ott helyben megveri, de szerencsére tudta magát annyira türtőztetni, hogy ne a fél iskola előtt tegye meg.

Miután megettük a pudingokat ismét Jungkook szobájába mentünk és felajánlotta, hogy hazakísér. Igazából nem siettem sehova, de azért otthon is kell legyek, szóval visszaöltöztem a tegnapi ruhámba és készen álltam az indulásra. Szerencsére nem találkoztam Jungkook szüleivel, amitől egy kicsit megnyugodtam, hiszen nem szerettem volna, hogy megint sértegessen az anyja. Egyszer azért remélem megbékél velem és elfogadja a tényt, hogy most én vagyok együtt a fiával és velem boldog. Aztán meg kitudja, hogy mi lesz, de most ez van és szeretném, ha elfogadná, ahogy Jungkook apja is tette.

- Akkor majd holnap találkozunk a suliban - álltunk meg a házunk előtt, mire bólintottam egy aprót és átölelem őt.

- Szeretlek - adott egy puszit a fejem tetejére, amitől én teljesen zavarba jöttem, hiszen nem szoktam még meg, hogy ilyeneket mond nekem.

- Én is nagyon szeretlek Jungkook - mosolyodtam el, majd lábujjhegyre álltam, hogy meg tudjam csókolni.

- Vigyázz magadra - kacsintott egyet, miután elváltunk egymástól.

- Te is - intettem neki, majd hátat fordítottam és bementem a házba.

- Jimiiin - hallottam meg öcsém hangját, épphogy becsuktam magam után a bejárati ajtót.

- Megjöttem - kiáltottam el magam, mire meg is pillantottam a kis ördögöt a nappaliban.

- Hiányoztál - szaladt oda hozzám, majd szorosan megölelt. - Hol voltál? - pillantott rám sejtelmesen.

- Az egyik haveromnál - sétáltam beljebb a házba, ahol időközben megjelent anya és apa is.

- Akivel az előbb csókolóztál? - kérdezte, mire szemeim kétszeresükre tágultak.

- Mi? - kérdeztem tőle zavartan.

- Jungkook? Vele csókolóztál az előbb? - pislogott nagyokat boci szemekkel, mire legszívesebben elmenekültem volna innen, de nem tehettem.

- Nem csókolóztam én senkivel Jaehyun, szerintem túl sok filmet nézel - pillantottam szüleimre, akik kíváncsian várták, hogy hogyan magyarázom ki magam ebből a ciki helyzetből.

- Milyen volt az este? - kérdezte anya, mire lehetőséget láttam, hogy eltereljem a témát Jungkookról.

Egyszer muszáj lesz elmondanom nekik, hogy mi is van, de egyenlőre még úgy is meg vagyok elégedve, ha semmiről sem tudnak. Persze nem hülyék, szóval gondolom már így is sejtenek valamit, de remélem, hogy nem gyanakodnak Jungkookra.

- Beszéltem Markkal és azt hiszem, hogy minden oké.

- Elmondta, hogy mi volt a baja? - kérdezte apa, mire bólintottam egy aprót.

- Azt érezte, hogy nem fontos nekem, ezért tesztelte, hogy mikor tűnik fel nekem, hogy szándékosan kerül engem, amit amúgy nem értek, mert nekem már az első nap feltűnt.

- Néha ti férfiak rosszabbak vagytok, mint a lányok, komolyan mondom - sóhajtott fel anya, majd egy gyors puszit kaptam a homlokomra és a konyhába sietett.

- Tudnánk azon veszekedni szívem, hogy a nők vagy a férfiak a rosszabbak - szólt utána apa, mire Jaehyun felnevetett.

- Szerintem a lányok! Az egyik lány, ma lefröcskölt vízzel, mire meghúztam a haját és én kaptam ki miatta. - tette karba kezeit, mire apával szinte egyszerre szólaltunk meg.

- Csak udvarolt neked.

- Azt nem a fiúknak kellene csinálniuk? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- A mai világban már teljesen mindegy, hogy ki kinek udvarol - legyintett egyet apa.

- Akkor Jimin neked is Jungkook udvarolt?

- Te miért hozod fel mindig őt? - csattantam fel, mire ő kivillantotta fogait.

- Tudom, hogy csókolóztatok már - húzta ki magát magabiztosan, én pedig jobbnak láttam, ha a szobámba megyek, hiszen apa előtt nem szerettem volna semmi csúnyát mondani.