it's just a drawing ~ jikook | ✔

44. fejezet

Arra keltem fel, hogy a fejem szét akar menni. Szorosan behunytam a szemeimet és mély levegőt vettem, de hirtelen kipattantak a szemeim, ahogy beugrott valami a tegnap estével kapcsolatban. Sungwoo. Lefeküdtem vele? Riadtan pillantottam oldalra, de kicsit megnyugodtam, amikor láttam, hogy a saját ágyamban vagyok, még hozzá egyedül. A telefonomért nyúltam, de egy papír fecni akadt a kezeim közé, ezért muszáj volt ülésbe feltornáznom magam, bármennyire is fájt minden mozdulat.

" Remélem jól érezted magad tegnap este. Ha beszélni szeretnél, akkor írj nyugodtan. ~ Sungwoo "

Vettem egy mély levegőt és jobbnak láttam, ha visszafekszek és a fejemre húzom a takarót. Bűntudatom volt, amiért szinte semmire sem emlékszem és, hogy valószínűleg a pia miatt történt meg ez az egész. Nem tudom, hogy ezek után képes leszek-e a szemeibe nézni, de úgy éreztem, hogy muszáj lesz beszélnem Markkal, mert ő az egyetlen, akinek tudok erről beszélni.

Azonnal írtam is neki, hogy vészhelyzet van, mire ő írta, hogy tíz perc és itt van. Levánszorogtam a konyhába és kértem anyától gyógyszert. Amint meglátott rögtön a nyakamra mutatott, mire lehajtottam a fejemet. Volt egy olyan érzésem, hogy egy szívásfoltot pillantott meg. Lehet, hogy tükörbe kellett volna néznem, mielőtt lejövök ide.

- Látom izgalmas estéd volt - vett elő egy gyógyszert és öntött egy pohár vizet.

- Anya - motyogtam, de nem mertem a szemeibe nézni, hiszen nagyon zavarban voltam.

- Nem úgy volt, hogy Jungkook tetszik neked?

- Jungkook egy fasz - csúszott ki a számon, mire anya halkan felnevetett, én pedig gyorsan a számhoz nyúltam, de ez már késő volt.

- Mindent értek most már - sóhajtott fel, de látszott, hogy még számtalan kérdése lenne hozzám az estével kapcsolatban.

- Nem lehetne, hogy nem beszélünk erről? - vettem be a gyógyszert és várakozóan pillantottam rá.

- De, igazad van. Nincsen hozzá közöm.

- De van hozzá közöd anya, csak még én sem tudom, hogy mi van. Tudod, hogy megbízok benned, de ez nem az a téma amiről szívesen beszélgetek veled. Remélem megérted.

- Persze. Erre valók a barátaid, én csak az édesanyád vagyok. - mosolyodott el, majd kiment a konyhából, engem pedig magamra hagyott.

Gyorsan a fürdőbe mentem, hogy lezuhanyozzak és egy kicsit rendbe tegyem magam, mielőtt ide ér Mark. Jól esett lemosni magamról az éjszaka mocskait és legszívesebben kitöröltem volna mindent az emlékezetemből, de ezt nem lehetett. Sajnos egyre több dolog villant be az estéről, például, hogy én kértem Sungwoot, hogy feküdjünk le. Mennyire undorító vagyok. Képes voltam Jungkook legjobb barátjával dugni. Bele sem gondoltam abba, hogy mi lesz, ha ő ezt megtudja? Egyáltalán érdekelni fogja, hogy mással voltam? Eddig nem úgy tűnik, mintha bármi velem kapcsolatos érdekelné.

Gyorsan magamra kaptam egy melegítőt és egy fehér pólót, majd kiszellőztettem a szobámat, hiszen sörszag volt. Fogalmam sincs, hogy hogyan jutottam haza, de csak remélni tudom, hogy Sungwoo hozott haza. Kulcs volt nálam, szóval elképzelhető, hogy csak úgy simán behozott? Vagy felhívta apáékat és ők hoztak haza? Biztos, hogy nem! Akkor erről szólt volna anya.

Amint meghallottam a csengő hangját, szinte lesprinteltem az emeletről és feltéptem az ajtót. Mark pislogott párat, majd bejött, de tekintete azonnal a nyakamra vándorolt.

- Az ott mi? - kérdezte, mire sóhajtottam egyet.

- Menjünk a szobámba - biccentettem az emelet felé, ő pedig szó nélkül elindult arra.

Karba tett kezekkel várta, hogy végre mondjak neki valamit, de muszáj volt össze szednem a gondolataimat, hiszen még magam sem tudtam, hogy mit szeretnék mondani neki.

- Jimin szólalj már meg kérlek. Mi történt? Mi az a szívásfolt? Ki csinálta?

- Túl sokat ittam tegnap, ez az oka az egésznek. - temettem fejemet a két kezembe.

- Ki szívta ki a nyakad Jimin? Ne idegesíts fel ember! - emelte fel a hangját, mire nyeltem egy aprót.

- Sungwoo. Gondolom ő volt, mert nem emlékszem rá. Képszakadás miután... miután rámásztam. - mondtam ki végül, de Mark egy szót sem szólt, csak engem bámult.

Nem tudtam, hogy ez mit jelent, de én sem mertem megszólalni. Legszívesebben sírtam volna, de nem akartam még szánalmasabban kinézni.

- Szóval lefeküdtél Sungwooval - szólalt meg végre pár perc elteltével, mire én csak bólintottam egy aprót. - De miért? - kérdezte, de nem tudtam rá normális magyarázatot adni.

- Mondom, hogy sokat ittam.

- Ne fogd a piára. Ez az egész nem azért volt, hogy megpróbáld elfelejteni Jungkookot? - tette karba kezeit, mire megéreztem a keserű ízt a számban. - Eléggé rendesen kihasználtad Sungwoot Jimin.

- Én nem akartam ezt az egészet Mark, de megcsókolt, engem pedig elragadott a hév. Hozzá szoktam már a rendszeres szexuális élethez és két hete nem történt velem semmi.

- Beszéltél már vele? - túrt bele a hajába, mire megráztam a fejem. - Akkor itt az ideje. Szerintem megérdemelne egy magyarázatot.

- Olyan gyökér vagyok - ütöttem bele az ágyba és éreztem, hogy könnyeim utat tőrnek maguknak.

- Látod mit csinál veled Jungkook? Ez az egész miatta van Jimin. - ült le mellém, majd az ökölbe szorított kezemért nyúlt és kiegyenesítette az ujjaimat, hogy ne szorítsam görcsösen. - Beszélj Sungwooval. - suttogta, mire bólintottam egy aprót, de nem bírtam abba hagyni a sírást.

Néma csendben ültünk, csak a halk szipogásaimat lehetett hallani, de Mark egy szót sem szólt. Nem akarom ez miatt elveszíteni se Markot, se Sungwoot.

- Ugye nem haragszol rám? - fordultam vele szembe, mire megrázta a fejét.

- Nekem nincsen okom haragudni rád.

- Nem akarlak elveszíteni, ahogy Sungwoot sem - nyúltam a telefonomért, majd írtam egy üzenetet Sungwoonak, de azt írta, hogy jobb lenne, ha suliban beszélnénk.

Írtam neki, hogy mennyire sajnálom, de erre már nem kaptam választ, ezért még jobban bűntudatom támadt. Legszívesebben elmentem volna hozzá és könyörögtem volna, hogy ne haragudjon rám, de nem volt annyi bátorságom, hogy ezt megtegyem, plusz túlságosan szégyelltem magam. Igaza volt Marknak, meg kell vele beszélnem ezt az egészet, mert megérdemli a magyarázatot erre az egészre. Még akkor is, ha ez miatt vége a barátságunknak és úgy dönt, hogy többé szóba sem áll majd velem. Tiszteletben kell tartanom a döntését, hiszen ezt az egészet én rontottam el.