Lost in you (Jikook FF) Befejezett

19.

Jungkook pov.

Elfelejtek levegőt venni, és csak nézek a szemeibe. Ködös a tekintete az alkohol miatt, és nekem is eszembe jut pár helytelen gondolat. Kezével végig simít karomon, mire sóhajtok egyet. Annyira megcsókolnám most. Megpróbálok felkelni róla, mert szó szerint mindenünk összeér. Térde véletlen hozzáér ágyékomhoz, erre egy nyögés szalad ki a számon. Nagy akaraterővel felkelek és Jimint is ülőhelyzetbe húzom.

Melegem lesz ezért kinyitom az ablakot, Jimin szemeivel követi minden tettem. Miután kinyitottam és fordulnék vissza már előttem áll. Szemeim letévednek ajkaira, és megnyalom a szám. Állj le Jungkook. Kapom el tekintetem róla. Biztosan csak az alkoholtól van ez. Késztetést érzek megint ajkaira nézni, beharapja őket reakciómat figyelve. Oké mostmár biztosan meg akarom csókolni. Legalább egyszer. Közelebb lépek hozzá és arcára simítok, erre behunyja szemeit. Lassan közeledek ajkai felé. Ennyi kínzó nap után, végre összeérintettem ajkainkat.

Jimin belesóhajt a csókba, mire muszáj elmosolyodnom. Lassan kezdem mozgatni számat, nem szeretném elsietni ha már ennyit vártam erre. Érzékien csókolom, kezeimet levezetem derekára közelebb húzva magamhoz. Jimin tarkómnál fogva húz közelebb magához. Végig szántok alsó ajkán nyelvemmel, mire leengedi állát. Nyelvemet átdugva szájába, ízleltem őt tovább. Kezeimet lecsúsztattam fenekére, mire belenyögött csókunkba. A levegőt kapkodva váltam el tőle. Szemeit kinyitva, megláttam magam benne, annyira csillogtak. Jimin tarkómnál fogva húzna vissza magához de elfordítom a fejem. Tudatosul bennem, hogy egy kiskorú fiút csókoltam meg, levert a víz. Uristen mit műveltem. Nemtudom, hogy kéne kezelnem a helyzetet ezért magamhoz ölelem Jimint és adok egy puszit a fejére.

-Késő van, és sokat ittunk. Holnap neked suli, feküdjünk le.-mondom megtalálva a hangom.

-Alhatok veled?-kérdezi.

-Nemhiszem, hogy jó ötlet.
Magára hagyva indulok a bejárati ajtó felé.

-Megint itt akarsz hagyni?-kel ki magából.
-Mostantól a nehéz órákban mindig összeszeded magad és itt hagysz?-ül a kanapéra sírva.

-Sajnálom.-suttogom.

Kilépve a hideg utcára indulok a városon kívülre eső eldugott kis helyre. Úgy tűnik megint sokat fogok ide járni. Hosszú idő után, talán kezdek komolyabban érezni valamit valaki iránt. Össze vagyok zavarodva, én heteró vagyok! Ugye? Ha még most távol maradok Jimintől, akkor nem fog fájni ha megölik. De nem tehetem ezt se magammal se vele. Mindkettőnknek rossz bárhogy döntök. A kis erdős helyre érve, leülök a megszokott egy darab magányos padra. Eddig még csak rá se néztem a fiúkra, mi van velem? Hirtelen Jimin hangját hallom meg, körbenézek de sehol senki. Kezdenék megőrülni? A szavai visszhangoznak a fejemben. Talán kezdek beleszeretni, pont mint ő Yoongiba akkor? Törődik velem, mellettem van, megnevettet. És csak van. Jól esik a közelsége. Lehet kezdek beleszeretni, mert kedves velem? Jézusom dehogy kezdek, nem vagyok meleg! Nem érdekel Jimin ez csak egy hiba volt. Egy nagyon nagy hiba. Nem tehetem ezt, elvégzem a munkám és többet nem kell látnom. Jót tett nekem ez a friss levegő.

Egy hosszas gondolkodás után visszaindulok a jelenlegi otthonomba. Holnap haza fogok költözni. A munka az első, nem törhetek meg. Ennyi idő után nem!
Belépve a lakásba, elindulok a szobámba, de a nappali előtt elhaladva megpillantom Jimin, ahogy a kanapén összekuporodva fekszik. Már lépnék az első lépcsőfokra de valami azt súgja nem hagyhatom ott. Így hát felé veszem az irányt és ölbe véve viszem a szobája felé. Leteszem az ágyra és betakarom, de ekkor hirtelen elkezd hangosan sírni. A szívem a hirtelen hangra egy másodpercre talán meg is áll. Csak állok az ágy melett a sötétben és fogalmam sincs mit kéne tegyek. Hagyjam itt? Ekkor rámnéz, és mégjobban elkezd sírni. Leülve az ágya szélére magamhoz ölelem és nyugtatásképp elkezdem simogatni a hátát.

-J-Jungkookhh, kérlek ne hagyj itt.-zokog fel.

-Shh, minden rendben lesz.-simogatom tovább.
Pár perc múlva gyengül szorítása karom körül, és egyenletesen szuszog. Lefektetem, és elindulok a saját szobámba. Annyira rossz ember vagyok.

Az első csók nem mindig a legjobb. De az ő első csókjánál jobbat el se tudtam képzelni.