Lost in you (Jikook FF) Befejezett

72.

Jungkook pov.

Miután Jiminnel kiélveztük egymás társaságát az ágyban maradtunk átbeszélni a dolgokat. Holnap átviszünk minden cuccunkat az új házba és holnapután már vissza se szeretnénk jönni ide. Kicsit felgyorsultak az események, de én nem bántam, úgy tűnt minden kezd helyrejönni, a fekete felhő a fejünk felől, pedig egyre távolabb került. Ha berendezkedtünk szeretnék egy házavató bulit is csinálni. A szőke éppen köröket rajzolt fedetlen mellkasomra, ami egyszerre esett jól, ugyanakkor pedig csikizte a bőröm.

-Min gondolkozol?-nézett fel rám.

-Csak a költözésen, olyan mintha minden kezdene alakulni, nem?-néztem szemeibe.

-De, ennek pedig örülök. Viszont én már annak is örülök, hogy legalább te itt vagy nekem.-adott puszit nyakamba, én pedig elmosolyodtam kijelentésén.

-Lehet fekete és bordó a hálószobánk az új házban?-kérdezte.

-Édesem, már készen is van.-mondtam.

-Ez komoly? Honnan tudtad, hogy olyat szeretnék?-nézett rám nagy szemekkel, hihetetlen arcot vágva közbe. Igazából már tényleg minden kész van ott, csak a cuccaink hiányoznak.

-Őszintén szólva nem tudtam, én is olyat szerettem volna.-adtam tudtára és meglepett, hogy ilyen egyformák vagyunk. Az estét végig beszéltük, hogy mit hova teszünk majd, és hogyan rendezzük be majd az otthonunkat. Bíztam benne, hogy ez jót tesz majd mindkettőnknek és örültem, hogy így alakultak a dolgok, persze azért néhány fejezetet nem bántam volna, ha kimarad.

-Szeretnék egy kutyát is, vagy egy cicát. Sőt mindkettőt.-ült fel izgatottan az ágyban.
-Ugye lehet?-kérdezte.

-Megbeszéljük, de idővel lehet beadom a derekam mindkettőre.-feleltem selytelmesen.
-Mostmár aludjunk, reggel nem fogunk tudni pakolni.-paskoltam meg magam mellett a helyet, jelezve, hogy feküdjön vissza. Reggel pedig valóban nehezünkre esett kikelni, de motivált azért valamennyire, hogy végre készen legyünk mindennel. Taehyungék átjöttek segíteni, így délutánra minden dobozt áthordtunk és a régi üres lakásunk padlóján ültünk. Időközben rendeltünk pizzát, meg vettünk alkoholt, persze csak a jó kedv érdekében, egyikünk sem szeretett volna lerészegedni.

-Ez egy hosszú nap volt.-állapítja meg párom, mire mindenki helyesel. A költöztetők jelenleg a bútorainkat szerelik szóval, nekünk tényleg csak annyi dolgunk maradt, hogy kilépjünk ebből a házból, örökre magunk után hagyva minden rosszat. A többiek hazamentek, miután megköszöntük nekik a mai nap segítségét és meghívtuk őket a házavatóra.

-Mehetünk?-néztem Jiminre, akinek nehezebb volt elbúcsúzni a háztól, mint nekem. Utoljára körbevezette tekintetét az üres teren, majd magához ölelt.

-Mehetünk.-felelte. Biztos voltam abban, hogy neki ez nehéz, csak úgy mint nekem, de neki valahogy mégis nehezebb lezárni magában a dolgokat. Én már megtanultam, hogy nem szabad sokáig őrlődni valamin, mert felemészt. Minél előbb el kell engedni a dolgot, hogy könnyebb legyen a későbbiekben. Így hát bezártam az ajtót, aztán beülve a kocsiba az új ház felé vettük az irányt. Kezdetét veheti a nyugodt közös életünk, a mai nappal, teljesen máshol.

-Büszke vagyok rád.-jegyeztem meg a szőkének egy piros lámpánál, gondolataim.

-Miért?-nézett rám kíváncsian, mosolyogva.

-Mert eltudtad engedni azt a fejezetet az életünkben, ami talán a legtöbbet jelentette.

-Nélküled nem ment volna.

-Nekem sem ment volna a dolgok nagy része, ha nem vagy.-mondtam ki a nyilvánvalót.

-Jungkook.-kezdte.

-Hm?-tartottam szemeim az úton.

-Köszönöm, hogy akkor is hittél bennem, amikor senki más nem és, hogy az osztályban felbukkantál, ezzel teljesen magadba bolondítva és okot adtál rá, hogy tartsak ki amikor minden rosszra fordul. Nem tudom hol lennék nélküled, de valószínűleg nem itt. Megtanultam elfogadni magam, harcolni mikor rámszakad minden és bízni magamban, de legfőképpen benned. Szeretlek.-fejezte be mondandóját, ami teljesen lesokkolt és őszintén meghatódtam. Nem tudtam mit mondhatnék így maradtam az egyetlennél, a legőszintébbnél.

-Én is szeretlek Jimin.-feleltem halkan, és biztosra vettem, tudja ez mit jelentett nekem.

Közeledünk a történet vége felé. *-*