Lost in you (Jikook FF) Befejezett

39.

Jungkook pov.

Semmi nem történt a sorozatozáson kívül velem, Taehyung nem hívott pedig azt ígérte. Nemtudom mi van Jiminnel, sőt semmit nemtudok. Hátra dobtam magam a kanapén és vártam a csodát. Telefonom pont ekkor szólalt meg, de nem Tae volt. Szemöldök ráncolva vettem fel az ismeretlen számot.

-Halo?!-szólok bele.

-Elnézést a zavarásért, ön Jeon Jungkook?

-Ezekszerint. Miben segíthetek?

-A kollégái megkértek értesítsem miszerint Park Jia már nem tartózkodik az intézetünkben.

Jiát kezelésre vitettem, ahol gyógyszereket kapott volna és rendbe hozzák.

-Mi az, hogy nem?-akadok ki.

-Nem találtuk a szobájában ma, ezért értesítettem.

Hát ez rohadt jó.-túrok hajamba.

-Rendben köszönöm, hogy szólt, viszont hallásra.-teszem le.
Idegesen ülök fel a kanapén, mit kéne tennem? Nem elég ez a sok balhé még ez is. Csak nem olyan bolond, hogy hazamegy ha tudja, keresik. Bár egy próbát megér elvégre ő Jia. Be is kapcsolom a gépet és ránézek a kamerákra.

-Gondolhattam volna.-mondom magamnak.
A szobában falják egymást Yoongival.
Ez így nem fog menni, most szépen odamegyek és visszaviszem nem fog szórakozni. Közveszélyes egy nő.
Magamhoz veszek pár cuccot, kést ami kellhet és el is indulok. A házukhoz érve elkap a rossz érzés Jimin miatt, mihamarabb beszélnem kell vele. Lenyomom a kilincset és az ajtó nincs zárva ezért be is tudok menni.

-Jia!-kiáltom, de válasz nem jön. Az emelet felé veszem az irányt és kezdek ideges lenni. Konkrétan felszakítom az ajtót és a Yoongi gyereket lekapom exemről akin eléggé hiányos az öltözet.

-Te mit képzelsz?-akad ki Jia.

-Még én mit képzelek? Az elmegyógyintézetbe lenne a helyed. Mit keresel itt? Te meg a másik. -mutatok a fiúra.
-Gyógyszeres kezelésre szorul neked is elmentek otthonról?-szegezem neki mondandóm.

-Figyelj haver, húzz el innen.-fogja meg kabátom.

-Ha hozzám érsz eltöröm a kezed.-fordulok felé nyugodtan.

-Jia szedd össze magad megyünk.

-Mégis hova?

-Visszaviszlek a te érdekedben.-adom kezébe ruháit. Amiket el is dob magától, a türelmem fogy és a sok stressz kezd kijönni rajtam.

-Akkor így megyünk.-fogok csuklójára és kezdeném kihúzni de Yoongi az utunkba áll. De ekkor hirtelen egy hangos csattanást hallok lentről.

-Nem megy seho..

-Halgass!-állítom arrébb az ajtóból.
Kinézek az ajtón és vagy 5 fekete ruhás járkál lent, mindent felborogatva.

-Picsába. Ne!

-Jungkook mi folyik itt?-néz rám Jia.

-Ha nem akarsz meghalni most bebújsz az ágy alá.

-Mi? De..

-Mondom most!

-Te pedig gyere velem.-sietek Yoongival a szemben lévő szobába.
Én tudom mi fog most történni, de nem készültem fel még rá. Ezek nyilvánvalóan a másik maffiától jöttek. Oda adom az egyik tartalék pisztolyt a kisebbnek. Ketten berontanak a szobába, de csak az egyiket tudom lelőni. A másikat Yoongi intézi el egy pontos lövéssel. Leindulunk a nappaliba, de a lépcső alján megjelenik mégegy, aki másodperceken belül a padlón terül el a reflexeimnek hála. Körülnézünk de itt már nincs senki. Jia sikítását hallom ezért felrohanok hozzá. Az utolsó kettő fekete maszkos férfi karjánál fogva tarja.

-Jungkook segíts!-folynak könnyei.

-Oh, nem fog segíteni.-szólal meg mögülem Yoongi. De csak egy értetlen pillantást vetek rá.

-Most.-ejti ki szavait mire az egyik férfi egy késsel elvágja Jia torkát. Teste erőtlenül hullik a földre, megsemmisülve állok a szoba közepén.
A maradék józan eszemnek köszönhetően letudom lőni az egyiket. Mérhetetlen düh és ezernyi kérdés kavarog fejemben. Yoongi felé fordulok aki felém tartja a pisztolyt, majd meghúzza a ravaszt, de az utolsó nagydarab mögöttem egy hangos puffanással ér földet.

-Ugye semmit nem értesz igaz? Kis naív Jungkook. Amikor a főnököd összefogott Siwonnal, aki ugyebár az én főnököm felbéreltek, hogy öljelek meg és lám. Sikerülni is fog. Előkap egy kést amit a hasamba állít, a fájdalom miatt a földre rogyok.

-Viszlát, kolléga.-fogja rám a fegyvert.

Hogy lehettem ennyire vak? Nem halhatok meg Jiminnek szüksége lesz még rám. Ránézek erre a mocsokra és kiütöm kezéből a felém tartott tárgyat.

-Ne legyél ilyen biztos a dolgodban.-veszek egy mély levegőt és hasamból kihúzom a kést, majd nyakába állítom. Hallom a rendőrautó szirénáját engem pedig nem láthatnak meg itt. Összeszedve minden erőm indulok ki a házból. Utolsó emlékem, hogy valaki átkarol majd minden elsötétül.