Lost in you (Jikook FF) Befejezett

27.

Jungkook pov.

Felérve a lakásomra körbevezetem gyorsan Jimint, hogy megtaláljon majd mindent.

-A kupit légyszi nézd el.-fordulok felé.

-Semmi gond. Szép házad van.-jegyzi meg

-Köszi, éhes vagy?
Este van és ma még nem is ettünk.

-Nem.

-Ma még nem is ettél. Összedobok valamit.

-De tényleg nem szükséges.

-Van itt maradék pizza, valamilyen tészta vagy szendvics?-nézek rá.

-Nem vagyok éhes Jungkook.

-Akkor tökéletes választás a szendvics, ülj le amig megcsinálom.
De nem mozdul.
-Felőlem állhatsz is ott addig.

-Inkább lefekszem.-indulna ki.

-Hé, állj. Enni fogunk, szóval nem mész sehova.
Felkapom és vállamra dobom.

-Engedj el Kook.-nevet.
-Va-vagyis Jungkook.

-Ugyan, nem zavar.-teszem a konyhapultra.

-Sőt nagyon tetszik.-nyomok egy puszit a szájára. De ennyivel nem elégszik meg. Pólóm nyakánál húz vissza magához. Beállok a lábai közé kezeimmel a pulton támaszkodva. Derekam átkarolja lábaival és áttér nyakamra. Először csak puszikat ejt, majd elkezdi harapdálni amit egy morgással díjazok. Kezeimet felvezetem derekára és közelebb húzom magamhoz. Visszatér számhoz, végig szántok nyelvemmel alsó ajkán és értve a célzást leejti állát. Átveszem a vezetést, és bevezetem egyik kezem felsője alá mire libabőrös lesz. Levenné pólóm mire észbekapok és lassan elválok tőle.

-Valamit rosszul csináltam?-kérdezi félve.

-Nem, pont az a baj, hogy jól csináltad.-mutatok nadrágomra.

-Akkor?-vág értetlen fejet.

-Fjgyelj, nekem ez most tényleg fontos. Nem szeretném elsietni, várjunk egy kicsit amig készen nem állsz teljesen. Nem akarom elkapkodni, még csak most kezd helyrejönni minden.
És amúgy is a konyhába vagyunk.-nevetek fel.
-Nembaj?-kérdezem

-Nem, és köszönöm. Csak azt hittem muszáj lesz csinálnom valamit amiért itt lehetek veled.

-Jaj dehogy. Ilyesmire ne is gondolj. Én Jungkook vagyok. Nem pedig Jia vagy Yoongi. Azt és akkor csináljuk amit te szeretnél. Rendben? Mellettem nem lesz olyan, hogy kell.-nézek rá.
-Ketten vagyunk ebbe, úgy csináljuk, hogy mindenkinek jó legyen.

-Nagyon szükségem volt már rád.-ölel át.

-Nekem is rád, nem is tudod mennyire.

Ezután megvacsoráztunk, megfürödtünk és egy filmet bekapcsolva feküdtünk be az ágyba a hosszú nap után. Jó döntés volt, hogy beláttam így mindenkinek jobb. Aznap Jimint átölelve aludtam el.

Reggel korán ébredtünk a suli és munka miatt. Csináltam reggelit magunknak, majd felkeltettem a kis szőkeséget, utána pedig elfogyasztva mindent indultunk meg. Ma későn fogok hazaérni mert pár nap és meg kell ölnünk a másik maffiát. Jiminnel is csak holnap találkozok terveim szerint. De mondtam neki, hogy bármikor felhívhat ha szeretne.

Beérve az irodába Taehyung idegesen jön felém.

-Történt valami?-kérdezem

-A főnök..

-Igen, mi van vele?

-Azt írta mivel nem vagy képes megölni azt a gyereket, ő fogja.

-Tessék?-sokkolok le.

-Jimint aznap tervezi megölni amikor mi törnénk rá a másik maffiára.

Idegesen csapok irodai asztalom fa lapjára. Mennyi esély lett volna erre?

-Nem igaz, hogy mindig el kell basznia valamit annak a gyökérnek.

-Nélküled nem tudjuk végrehajtani az akciót, és mindenkire szükség lesz.-mondja Tae.

-Igen, tudom.-sóhajtok

-És így mi lesz Jiminnel?

-Nemtudom Taehyung! Fogalmam sincs.

-Ne aggódj kitalálunk valamit.

Taehyung nemtudja, hogy együtt vagyok Jiminnel. Azt sem, hogy Jimin "szakított" Masonnel. Ha megtudja teljesen ki fog borulni, de jelenleg csak arra tudok gondolni, hogy valami baj lesz. Nemtudok két felé szakadni, márpedig nemhagyom, hogy bárki is hozzá érjen Jiminhez. Bármennyire is ellenem van mindenki rohadtul én fogok győzni.