Lost in you (Jikook FF) Befejezett

73.

Jungkook pov.

A költözés óta egy hét telt el, könnyen megszoktuk az új környezetet és viszonylag hamar berendezkedtünk. Sokkal jobb a közérzetünk, Jimin pedig már nyomát sem mutatja a féltékenységének. Nem kell fura alakoktól rettegnünk többet és, hogy mikor fenyegetik meg a szőkét. Az új házban tényleg minden jobb és sokkal otthonosabb, mint a másik. Egyelőre pedig csak élvezzük, hogy ketten vagyunk, távol mindentől. A szőke éppen a konyhában csinált valamit, mire halkan mögé lépkedtem és átöleltem hátulról, mire egy pillanatra lefagyott. Megfordult, de kezeit továbbra is hátul tartotta.

-Mi van a kezedben?-léptem hátra.

-S-semmi.-mosolygott kínosan.

-Jimin.-húztam fel a szemöldököm.

-Nem fontos, tényleg.-válaszolta, mire sóhajtottam.

-Mutasd.-léptem ismét közelebb.
Kezeit előre emelte, én pedig észrevettem a cigis dobozt a kezében, erre pedig értetlenül néztem rá.

-A kabátodban találtam, csak ki akartam dobni. Én nem..-kezdett bele.

-Elhiszem.-öleltem át ismét.

-Nem haragszol?-kérdezte döbbenten.

-Nem édesem, kidobhatod, nincs már rá szükségem és elhiszem, hogy nem akartál szívni belőle.-adtam puszit a nyakára, mire végre viszonozta ölelésem.

-Mit szolnál, ha ennek örömére adnék valamit?-simított be pólóm alá.

-Micsodát?-játszottam az értetlent. 

-Tudod..

-Fogalmam sincs.-mondtam.
Kezeit átvezette övemhez, miközben finoman megharapta a nyakam. Combja alá nyúltam, majd megindultam a hálószobába, igaz, hogy nem ez lesz az első az új lakásban, de akárhányszor eldőlök az ágyon magammal húzva a szőkét, miközben nyelvünk táncot jár úgy érzem nem kaptam belőle eleget ezért minden perc olyan mintha előröl történne meg újra és újra. Persze soha nem ugyanolyan, mindig kicsivel közelebb kerülünk egymáshoz és jobban magához láncolja a lelkem.

-Kibaszott. Szerencsés. Vagyok. Veled.-mondtam a csókok között, mire eleresztett egy szemtelen mosolyt. Az ölemben ült, úgy próbálta levenni rólam a pólóm, utána pedig végighaladt felső testemen, néhol megszívva a bőrt. Lehunytam a szemeim, úgy élveztem tovább apró tetteit. Mikor ismét kinyitottam őket a szőke szempárjával találtam szembe magam, amint éppen alsómat húzza le, közben pedig ajkait nyalogatja. Fejemet muszáj volt visszatennem a párnára a látvány miatt nem bírtam volna sokáig. Mire a végére értünk, lihegve feküdtem Jimin mellé, akiben semmi energia nem maradt.

-Tegnap azt mondtad ma szeretnél főzni.-mondtam pár perc után.

-Rendelünk.-felelte csukott szemekkel, mire elnevettem magam.

-Gondoltam.-még csak délelőtt volt, így visszafeküdtünk egy kicsit. Később pedig rendeltünk és elkezdtünk egy új sorozatot kanapén ülve.

-Holnap csinálhatnánk egy ebédet a többiekkel.-hozta fel párom.

-Én benne vagyok, majd szólok nekik akkor.

-A kertben is lehetne, úgyse voltunk még kint sokat.-felelte.

-Jó ötlet. 
Ezután csendben megettük amit rendeltünk és még pár órát kint fetrengtünk a kanapén. Jimin nagyon belemerült a sorozatba én pedig megint elkalandoztam. Olyan fura, hogy úgy érzem tényleg megtaláltam azt, aki hozzám tartozik. Gondolkoztam rajta, hogy esetleg veszek neki egy gyűrűt, de szerintem még bőven ráérek ezzel, enélkül is tudom, hogy összetartozunk, hiszen kitartottunk egymás mellett, nekem pedig eszemben sem volt másra ránézni, ami ezelőtt elég sokszor előfordult. Megállapodtam Jiminnél, ami teljes nyugodtsággal tölt el, hiszen mindenem boldog mikor vele vagyok. A munkámat, az életemet is feladtam érte , más negyed ennyit sem kapott volna, de úgy érzem megérte. Jiminért megérte. Szerencsés vagyok, hogy így alakultak a dolgok.

-Rajtam?-kérdezte a szőke. Mikor elgondolkoztam és megkérdezte mi jár a fejemben mindig azt mondtam rajta agyalok.

-Igen.-feleltem őszintén, miközben elmosolyodtam, erre pedig ő is így tett. Tudja és ismeri már minden mozdulatom, de mindig jönnek meglepetések, például mikor valamire úgy reagál a másik, ami számunkra meglepő. Mindennap egy picit jobban megismerjük egymást, de a lényeget már igy is tudjuk, ami pedig az, hogy mindennél jobban szeretjük egymást.
Nem unalmas vele semmi, hiszen ezek az új dolgok mindig dobnak egy kicsit a kapcsolatunkon, de, ha ez megszűnik egy nap én szüntelenül fogni fogom a kezét, hiszen az életemet jelenti.

Már csak egy rész van hátra.