Lost in you (Jikook FF) Befejezett

37.

Jungkook pov.

-Azt majd meglátjuk Jeon.
Megfordulok és indulnék a kocsimhoz de ekkor meghallok egy kattanást. Hátrafordulok és Jia egy pisztolyt biztosított ki.

-Fordult a kocka, lehet én végzek most veled.-kitelik tőle, hogy le is lő mert nincs a tudatánál.

-Jia, tedd azt le szépen.

-Tudod, kár, hogy Jimin ilyen hamar elment rajta akartam kipróbálni.

-Hallod amiket mondasz?-akadok ki.
Most magamnál kell legyek nagyon, nem szabad Jimin szavaira figyelnem amik a fejemben ordítanak.

-Ha az enyém nem lehetsz, másé se!-látom ahogy ujját elhelyezi és meghúzná a ravaszt.

-Várj! Én még mindig szeretlek!-mondom neki.

-Szép próbálkozás.-lassan közelebb megyek, miközben kezeimet magam előtt tartom.

-Nekem nem kell Jimin, csak te. Hidd el.-egy pillanatra lehajtja fejét és kihasználva a pillanatot kiverem kezéből a fegyvert, majd lefogom.

-Engedj el!-ordít.
Idehívok pár munkatársam akik kezelni fogják Jiát, és elviszik egy biztonságos helyre.

Este lesz mire hazaérek és annyi minden kavarog a fejemben, de legfőképpen az, hogy elvesztettem a számomra legfontosabb embert és most látni sem akar. Megmagyaráznék neki mindent, de fel sem veszi ráadásul fogalmam sincs hol keressem. Úgy érzem magam mint egy elhasznált mosogatószivacs a kuka alján. Ettől féltem, hogy elhagy. Igaz, nem titkolhattam előle ezt örökre de nem így kellett volna megtudnia. A szobámban átkozom magam és már majdnem teljesen magam alá kerülök. De ekkor benyit a nyagyanyám.

-Bejöhetek kicsikém?

-Persze, gyere.

-Főztem vacsorát nem jössz ki enni?-simít kezemre.

-Talán majd később.

Nem tesz jót nekem most ez a túlzott törődés. Csak szomorúbb leszek.

-Mióta itthon vagy nem is jöttél ki, van valami baj?
Ha csak Jiminre gondolok egyből a sírógörcs kerülget, pedig utoljára talán elsőben sírtam.

-Nem, semmi.

-Nekem elmondhatod kicsikém.

-Elszúrtam pár dolgot és valaki haragszik most rám.-még ha csak haragudna, egyenesen utál.

-Azzal a fiúval van valami igaz?-csak ránézek és bólintok egy aprót.

-Tudtam én. Nem tudom mi történt de annyit biztosan látok, hogy fontos neked. Ne aggódj ha összetartoztok együtt is lesztek.

-De nagy hülyeséget csináltam.

-Megbántad?-kérdezi

-Meg.

-Akkor ezt ő is be fogja látni. A szerelem felülkerekedik mindenen ha igaz. Most inkább pihenj le egy kicsit rendben?

-Jó.-suttogom
Ezután magamra hagyott, nem faggatott  tovább amiért most hálás voltam.
Bármennyire is szerettem volna aludni nem ment, akaratom ellenére közös emlékek ugrottak be, amik csak rontottak a helyzeten. Amikor elkezdtem ezt a munkát bele sem gondoltam mi lesz ha egyszer beleszeretek valakibe. Miért is szerettem volna bele bárkibe is? Nekem eddig ez volt az életem, hogy papírok felett ülök amin olyan nevek vannak akiket meg kell majd ölnünk vagy éppen nyomoznunk utána. De mióta megismertem Jimint, tudtam ki kéne szállnom ebből. Fordított helyzetben én is így reagáltam volna, ki örülne neki ha a szerelme meg akarná ölni? Vagyis csak akartam, magamat is feláldoznám érte, de neki erről fogalma sincs. Egy gyilkost lát bennem tudom, elszúrtam de megbántam. Rendbe szeretném hozni csak talán már késő.

A Jiától elhozott pisztoly a kabátom belső zsebében pihen. Felállok az ágyról majd komótosan, nem gondolkozva kiveszem onnan. Mégegyszer végigfut agyamon, hogy lehet már nem jár nekem második esély, amibe még az én fagyos szívem is beleremeg. Ránézek a fegyverre majd lassan halántékomhoz emelem azt.

-Remélem megbocsájtasz nekem Jimin.-hunyom le a szemeim.