Lost in you (Jikook FF) Befejezett

69.

Jungkook pov. 

Azt hittem nem érhet már meglepetés főleg a múltam után, de tévedtem. Nem gondoltam volna, hogy rossz szándék vezérelné ezt a személyt, mert annyira próbálkozott, de valahogy mégis ott kötöttünk ki, hogy minket figyel hajnalban.

-Szóval?-kérdeztem a kést még mindig ott tartva torkánál.

-Jimin ki lesz akadva, ha ezt megtudja. A tökéletes szerelme az apját akarja megölni.-vágta fejemhez. Először nem hittem a fülemnek, még van pofája..

-Ha meg is öllek, akkor sem fog tudni róla, nem lesz aki elmondja neki, és még van pofád engem fegyegetni? Tudod mit tettél Jiminnel? Talán még meg is köszönné, hogy nem kell látnia téged többet.-lettem egyre idegesebb, miközben ennek a gyökérnek magyaráztam.

-Most azonnal adj magyarázatot, mit művelsz itt és miért fenyegetted meg őt!-vettem el a kést majd nekilöktem a sikátor falának.

-Haza fog jönni velem!-jelentette ki.
-És semmit sem tehetsz ellene.-folytatta.

-Ő már itthon van! Szóval most vagy eltűnsz örökre vagy meghalsz.-vázoltam fel lehetőségeit.

-Nem maradhat itt!

-Miért ne maradhatna itt?-kérdeztem értetlenül.

-Jia.-ejtette ki a nevet, mire bennem az ütő is megállt, hogy jön ide az ő neve? Hiszen már halott. Semmit nem értettem abból, amit a szőke apja magyarázott nekem.

-Mi?-jött az igazán értelmes kérdés tőlem.

-Haza kell jönnie velem, ha itt marad baja esik és őt nem fogom elveszíteni!

-Hogyan jön ide Jia?-hagytam figyelmen kívül előző mondatát.

-Mindenre gondolt, nem volt olyan amilyennek ti hiszitek, öt lépéssel mindig előttetek jár.-adta tudtomra.

-Miért nem normálisan próbálkozol Jiminnél? Talán nyitna, ha nem lenne fenyegetve, ez az utolsó amire most szüksége van. Ezt pedig felejtsd el Jia halott!

-Azt csinálom ami a helyes.-néz szemeimbe a férfi.

-Ez esetben, most láttad őt utoljára, hamarosan elköltözünk és többet se te, se senki nem fogja őt zaklatni.-mondtam ki ami a fejemben járt, már megvettük az új házat és lényegében költözés alatt állunk, a szőke pedig nem megy sehova, csakis velem az új otthonunkba.

-Nem teheted ezt!-szólt utánam, mikor magára hagytam a sikátorban.

-Már meg is tettem. És, ha mégegyszer utánunk leselkedsz, vagy megfenyegeted őt, megbánod!-fordultam vissza erre a pár mondatra, majd mihamarabb párom mellett szerettem volna lenni.

Beléptem a sötét lakásba és a hálószoba felé vettem az irányt, a szőke aludt, pont ahogy terveztem. Lefeküdtem, mire álmában már hozzám is bújt. Az új házban senki nem fog neki ártani, lezártuk azt ami volt, nincs szükségünk ezekre a jelenetekre és emberekre, főleg nem amikor Jimin ilyen állapotban van. Az este hamar eltelt én pedig viszonylag korán ébredtem, valószínűleg délután fog felkelni párom, én pedig addig csomagolni kezdek, hogy minél előbb magunk után hagyjuk ezt a környéket.

Éppen egy dobozra írtam fel a nevem, miszerint az én ruháim vannak benne, mikor két lábat fedeztem fel magam előtt, ahogy guggoltam.

-Felébredtél?-néztem fel a még kómás szőke hajúra.

-Mit csinálsz?-kérdezte meglepetten.

-Költözünk.-feleltem.

-Zünk? Mármint én is?-nézett rám, én pedig nem értettem kérdését.

-Megvettük a házat, nem emlékszel? Ennyire korán van?-nevettem el magam, miközben felegyenesedtem így már én néztem le rá.

-Azt hittem, nem szeretnél velem..tudod.-kezdett bele.

-Sh!-nyomtam ujjam szájára, majd számmal helyettesítettem mikor közelebb léptem.

-Te csak pihenj vissza, megoldom ezt egyedül.-sok idő lesz újra visszaszokni a régi életünkbe, de nem lehetetlen. Ami pedig tegnap történt, Jimin soha nem tudhatja meg, nem fog tovább romlani az állapota, főleg nem az apja miatt, aki úgy érzi bármikor felbukkanhat és bármit megtehet. Remélem ezekután észhez tér és hanyagolja a felesleges mondandóját halott személyekről, akik már soha nem fognak nekünk ártani. Legalábbis amíg én itt vagyok biztosan nem, ez alól pedig Daehyun sem kivétel.