Lost in you (Jikook FF) Befejezett

74.

Jungkook pov.

Ma lesz három éve, hogy együtt vagyunk Jiminnel. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is megtalálom azt az embert aki elfogad. Nagyon érdekes történetünk van, azt meg kell hagyni, annyi mindenen mentünk már keresztül, de soha nem szakadtunk el egymástól és kitartottunk egymás mellett. Miután véget vetettünk a maffiának, találtam másik munkát, ugyan úgy egy irodában de már köze sincs ilyen dolgokhoz. Hihetetlen, hogy ami egyszer az életemet jelentette, annak vége és soha nem lesz már, de helyette kaptam egy sokkal csodálatosabb dolgot, vagyis személyt, Jimin formájában. Csak hálás lehetek neki, amiért nem hagyott el, pedig megtehette volna, biztos vagyok benne, hogy együtt fogunk maradni, hiszen egymás nélkül már nem lennénk ugyan azok. A kertben vagyunk, nekem pedig eszembe jut, amikor először megpillantottam az iskola kapujában álldogálva majd az első közös kérdezz felelek, utána pedig a sok botrány és ahogyan vívódtam magammal, hogy ne kezdjek kötődni a szőkéhez. Egy percét sem bánom annak, hogy akkor életemben először a szívemre hallgattam. Aztán Jia is eszembe jutott, majd mikor Jimin megharagudott és azt hittem elvesztem. A börtön és a tárgyalás volt talán a kapcsolatunk mélypontja és az, azt követő kórházi eset, amikor Jimin hitte, hogy elveszít engem. Azóta pedig még rengeteg dolgon mentünk keresztül, és soha nem voltam még semmiben annyira biztos, mint abban, hogy Jimin a másik felem. Az új házban ahol pedig kb két éve lakunk teljesen hozzánk nőtt már, olyan mintha mindig is itt éltünk volna egy felhőtlen életben. A hintaágyban ülünk, várjuk a napfelkeltét mostanában egyre többször nézzük meg, ez is ilyen közös dolog lett, mint sok más az évek alatt. Azt hiszem Jimin tanított meg szeretni és arra, hogy nem a munka az első az életben. A kis dolgokat is tudom élvezni már. Az érzéseimről viszont még mindig nehezen beszélek, szerintem ez berögzült, de soha nem felejtem el éreztetni a szőkével mit is jelent nekem. Az örökbefogadás is szóba került, ismét. Én pedig még mindig nem érzem úgy, hogy felkészültem volna erre, amit Jimin teljesen megért és nem erőlteti. A házavató ebéd annyira jól sikerült, hogy gyakran megismételjük szóval olyankor itt van Tae, Mason a mamám és Jimin apja is. Az utolsó esélyt amit kapott nem játszotta el, tényleg részt akar venni az életünkben így hát jól alakultak a dolgok.

Pár óra ücsörgés után végül bementünk a házba, majd úgy döntöttünk sütünk valamit közösen. Ebből persze megint az lett, hogy én ültem Jimin pedig intézkedett.

-Köszönöm a rengetek segítséget.-adott egy puszit.

-Igazán nincs mit.-mosolyodtam el.

-Te sosem változol.-nevetett fel.

-Ezesetben.-ropogtattam ki az ujjaim, majd megindultam felé.

-Mire készülsz?-méregetett, de én csak egy hirtelen mozdulattal felemeltem és megindultam a hátsó kertbe, ugyanis nemrég felállítottuk a medencét és mikor a szőke meglátta, tudta mire készülök.

-Ha megmered csinálni rosszul jársz Jungkook!-csapott hátamra.

-Rosszul jársz Jungkook..-utánoztam elvékonyított hangon, majd ruhástól beledobtam a vízbe. Mikor pedig rám nézett utána elkezdtem nevetni, bár lehet kár volt.

-Ne szólj hozzám.-fordított hátat a vízben. Tudtam, hogy mosolyog, de azért eljátszotta mennyire haragszik. Ezután én is bementem a vízbe, a ruháinknak meg már mindegy volt.

-Tetszel vizesen.-öleltem át hátulról.

-Ezért ki kell engesztelned, remélem tudod.-fordult meg.

-Lehet, hogy azért csináltam.-csókoltam meg, neki pedig reagálni sem volt ideje.
Nem szerettem volna, ha megfázik ezért jobb ötletnek tűnt ezt bent folytatni. Mikor, pedig kijöttünk a medencéből és a haját kezdte el törölni még jobban magába bolondított, már, ha ez lehetséges. Még mindig ugyan annyira megfog, mint az elején, sőt jobban. Mikor, pedig megfordult szorosan ott álltam mögötte, amire persze nem számított így érdeklődve nézett rám.

-Szeretlek.-kaptam fel, és úgy indultam be a házba.

-Én is szeretlek.-felelte, majd kapaszkodni kezdett.

-Remélem szabad a mai napod, mert terveim vannak veled.-mondtam, mikor felértünk a lépcsőn.

-Mi?-kérdezte.

-Az elsőt te is tudod, és az el fog húzódni egy darabig. Este, pedig vacsorázni megyünk.-dobtam le az ágyra.

-Nem hangzik rosszul.-gondolkozott el.

-Reméltem is.-támaszkodtam meg felette, majd ajkaira hajoltam.

A történetünk jól végződött, számunkra legalábbis a legjobban, mikor pedig először láttam a szőkét a munkám miatt, nem gondoltam volna, hogy itt kötünk ki. Lepörgött előttem minden, és ha tehetném nem csinálnék máshogy semmit, hiszen akkor most nem élhetném át ezeket és talán még mindig érzéketlen lennék. Ha csak egy mondatot fűzhetnék Jiminhez, az érzéseimről felé. Az ismeretségünktől mostanáig, csak ennyit mondanék. Elvesztem benned, mindenedben.

Vége.