Lost in you (Jikook FF) Befejezett

68.

Jungkook pov. 

Jimin nem tudott lenyugodni szóval csináltam neki limonádét, amibe kevertem egy erősebb altatót, nem lesz baj, ha egy picit kipiheni magát. Persze engem nem engedett el, ezért kénytelen voltam befeküdni vele az ágyba amíg el nem alszik, amit nem bántam. Hátát és nyakát cirógattam amig meg nem hallottam egyenletes szuszogását, olyan nyugodt volt az arca mire el kellett mosolyodnom, de hamar el is tűnt, mikor eszembe jutott az apja. Milyen jogon jelenik meg, majd fenyegeti meg, nem az volt a cél, hogy kapjon egy esélyt? Nagyon rossz úton halad, ha így akar változást. Jimin telefonja az éjjeli szekrényen pihent, pont az én oldalamon. A készülék rezgett, miszerint valaki írt neki, nem zavartattam magam gyorsan meg is néztem ki az. Elmémet pillanatok alatt lepte el a düh, mikor egy ismeretlen számról kapott egy üzenetet. Az állt benne, hogy nem teljesítette amit kértek tőle ezért vigyázzon magára és ezt még megbánja. Úgy látom nem ismer engem a kedves édesapja. Nincs tisztában azzal, hogy Jimin minden egyes lépését figyelem meghúzva magam és amikor veszély éri én hirtelen a semmiből szépen csendben elintézem az illetőt, aki által fenyegetve érezné magát. Ha játszani akar, játszunk. Kitöröltem az üzenetet ugyanis nincs szükségem arra, hogy a szőke idegesítse magát.

Már javában este volt, de a sötétítőt még nem húztuk le, viszont a kislámpa mellettem még égett. Hirtelen a szemembe világított valami, mire az ütő is megállt bennem. Valószínűleg most éppen megfigyelnek vagy meg akarnak ölni, nem tudom melyik rosszabb. Távcsöves puskára tippelnék, ami azt jelenti, hogy az illető lehet közel és nagyon messze is most tőlünk. Elég amatőr lehet, hiszen ha leveszi a védőt a távcsőről és úgy figyel visszaverődik a fény, pont mint most. Nagy hiba, csak az utolsó pillanatokban veheti le, ezt sokan elrontják. Valószínűleg azt sem tudja mit csinál, de nem becsülök alá senkit. Többé nem. Úgy teszek mint aki észre sem vette, ezért átfordulok a másik oldalamra és lekapcsolom a lámpát, majd fordulok még egyet a sötétben ezzel a földre kerülve. A földön maradva megyek az ajtóig, majd azt halkan kinyitom és a hátsó ajtó felé veszem az irányt.

Nem kéne egyedül hagynom Jimint, de ha az apja figyel minket nem fogja bántani őt. Felveszem a fekete kabátom és a cipőm, majd a korom sötétben kilépek a hátsó kertbe. Nem lenne szerencsés világosabb öltözetben lenni, mint a föld. Így könnyebben be tudok olvadni és kevesebb az esélye annak is, hogy észrevesznek. Mivel a mi házunkat figyelik ezért gyorsan átmászok a szomszéd kertjébe, majd az ő kapuján távozok és el is tűnök az utca melletti sikátorban. Végig a fal mellett maradok, minden utcába benézek és folyamatosan hátam mögé pillantok. Jiminnel megbeszéltük, hogy kiszállok a maffiából ami meg is történt, de azt nem ígértem meg, hogy nem intézek el többet senkit, főleg akkor amikor róla van szó. Mindent megteszek azért, hogy   ne essen baja és, ha ehez rendbe kell tegyem az apját, semmi akadálya.

Fogalmam sincs milyen messziről figyeltek minket, mikor feladnám és inkább visszatérnék páromhoz az egyik kis utcában meglátok valakit. Szerencsére nem rám koncentrál, közelebb megyek és mikor meglátok egy távcsövet a kezében biztos leszek a dolgomban. Előveszem a késem, mivel nem akarok nagy felhajtást, majd lassan megközelítem az idegent. Mögé érek és torkához szorítom a kést.

-Egy szót se vagy véged.- súgom fülébe rekedtes hangon. Teste megfeszül és nem tudja mit tegyen.

-Mi olyan érdekes, hogy hajnalban minket kell figyelned?-kérdezem.

-Én nem, vagyis.-kezd mentegetőzni.
Mikor meghallom a hangját, nem ér nagyobb meglepetés és rájövök, hogy az idegen valójában nem is annyira idegen.