Lost in you (Jikook FF) Befejezett

20.

Jungkook pov.

Reggel a megszokottabbnál korábban kelek. Lemegyek a konyhába és főzök magamnak egy kávét. Fáj a fejem a tegnap miatt. Mától újra fel kell vennem azt a rideg álarcot ami vagyok. Gyorsan összekapom magam és elindulok az irodába.

A saját kis irodámban ülök és Taehyungot várom.

-Jó reggelt!-köszön, miközbe fejét bedugja az ajtón.

-Jobbat Taehyung!-morgom

-Baj van?-kérdezi beljebb lépve.

-Semmi különös. Találtál valamit?-kérdezem.

-Jia Yoongival van külföldön.

-Hogy mi? Hát akkor ezért nem láttam napok óta azt a gyereket.

-Egy ideje kavarnak.-húzza el a száját. Már meg se lepődök.

-Van más is?

-Egy hónap múlva valószínűleg mind meghalunk.-feleli halál nyugodtan.
Félrenyelek mert nemtudom hova tenni a kijelentését.

-A főnök és Siwon összeesküdtek a cég ellen. Jiwon beszáll Siwon maffiájába és nekünk annyi.

-Ezt honnan tudod?-nézek Taehyungra.

-A főnök visszajött tegnap én pedig estig dolgoztam és ki tudtam hallgatni őket.

-Ezt tudja még valaki?

-Nem, csak te.

-Akkor a terv a következő, az embereinket is beavatjuk és kiiktatjuk azokat a gyökereket.

-Lehetetlen..túl sokan vannak.

-De mi egy lépéssel előttük járunk. Nem veszíthetünk semmit. Meg fogjuk próbálni!

-Értettem.-feleli szomorúan.
-Van még valami.

-Mi lenne az?-azthittem befejezi mára.

-Van az, az ügyed a Jimin gyerekkel.

-Igen?

-Minél előbb be kéne fejezned, hogy erre tudjunk koncentrálni.

-Ne aggódj, kézben tartom. Most mehetsz.

-Viszlát, főnök.-elmosolyodok tudván, hogy lesz egy saját maffiám. Nem fogom hagyni, hogy Jiwon mindenkit megöljön ennyi év után.

Mosolyom hamar lehervad, tudván, hogy ma haza kell költöznöm. El is indulok Jiminékhez összepakolni.

Belépve az ajtón gondolataim főszereplője éppen a kanapén ül a tv-t bámulva.

-Szia.-köszönök neki.

Nem válaszol szóval inkább megindulok a szobába és elkezdem összepakolni azt a pár holmit amit magammal hoztam.

Az előszobába leteszem a táskám, és átsiklik a szemem a fali órán. Még csak dél lesz. Ennek a kölyköknek nem iskolában kéne lennie?

-Jimin!-ismét semmi válasz.
-Hallasz? Hozzád beszélek!-állok be a tv elé. Mintha itt sem lennék csak bámul maga elé.

-Oké ebből elég a frászt hozod rám, válaszolj!-kapcsolom ki a készüléket.

Nincs válasz.
Sóhajtok egy hatalmasat majd leülök mellé.

-Miért nem vagy iskolában.-kérdezem.

-Nemtudom Jungkook, miért nem vagyok?-néz ugyan úgy maga elé.

-Fejezd be, nagyon para vagy.-mondom neki.

-Najó, éhes vagy?-ismét nincs válasz.
-Hát rendben, nekem erre nincs időm. Iderakok egy kis pénzt hátha megéheznél később. Én hazamentem.-állok fel a kanapéról.

-Mikor jössz?-kérdezi hirtelen.

-Terveim szerint soha. Hazaköltözök, ennyi volt.-erre végre rám néz.

-Viszlát Jungkook.-suttogja maga elé.

Kimegyek az előszobába felveszem a kabátom és kilépek az ajtón. Nincs lelki erőm hazamenni, egyszerűen csak állok a csukott ajtó előtt és nem mozdul a lábam. Jelenleg nem érzek mást csak fájdalmat és fáradtságot. Fájdalmat, mert itt kell hagynom, és fáradtságot, mert belefáradtam a dolgokba.

Mikor lesz már vége?! Vége mindennek. Miért nem tanultam inkább mondjuk szakácsnak? Akkor lenne egy nyugodt életem, egy boldog párkapcsolatom és nem azon kéne fáradoznom, hogy öljek meg valakit akihez vonzódok. Mert egyértelműen kezdek vonzódni egy fiú iránt.

Úgy döntök nem haza megyek, hanem egy bárba. Alkoholra van szükségem, a mai napomat elnézve jó sokra. Át kell gondolnom a dolgokat, holnap nehéz napom lesz.  És nem azert nehéz mert lehet, hogy mind meghalunk,vagy mert az állítólagos barátnőm megcsalt, hanem mert nemtudok másra gondolni csak rá, és ez megőrjít.

Csak rád gondolok Park Jimin.