Lost in you (Jikook FF) Befejezett

26.

Jungkook pov.

Makacsságomat félrerakva és Jimin bátorságának köszönhetően végre boldog vagyok. Azt nem mondom, hogy teljesen de végre alakulnak a dolgok. Ma dolgoznom kéne mert hétfő van, csak semmi kedvem nincs, ezért ma Taehyung helyettesít. Jiminnek sulija van ezért csak kicsit összepakolok ma, meg sorozatozok. Mikor előhalásztam a porszívót a gardrób aljából akkor kell csörögnie a telefonomnak. Idegemben meg sem nézem ki hív csak felveszem.

-Megmondtam, hogy ma ne..

-J-Jungkook?-szipog Jimin.

-Jimin?! Mi a baj?-lágyul el a hangom.

-Értem tudnál jönni most?

-Persze, de mond mi a baj!

-Ha itt vagy elmondom siess kérlek.
És kinyomott.
Villám gyorsasággal pattanok be az autómba és 10 perc múlva már a házuk előtt állok. Jimin már be is ült mellém és jelezte, hogy induljunk.
Még mindig sírt ezért a következő utcában félreálltam és felé fordultam. Lehajtott fejjel ül mellettem és véletlen se akarna rám nézni. Álla alá nyúlok és magamfelé fordítva arcát kezdek beszélni.

-Mi történt?-kérdezem
Nem válaszol csak szemeimbe néz, amikben látom, hogy teljesen el van veszve. Kicsatolja övét majd amilyen szorosan csak tud megölel. Simogatom hátát és bár fogalmam sincs mi a baj, azt mondogatom neki, hogy nyugodjon meg. Meg fogunk oldani mindent. Mikor kicsit már megnyugodott és hozzáfog mondandójához azt hiszem elmondja végre mi történt, de nem.

-Elvinnél kérlek suliba? Már így is elkéstem..

-Persze.
Bár eszem ágában sem volt, hogy ilyen állapotban elvigyem, inkább a kedvenc helyem felé vettem az irányt. Jót fog tenni neki egy kis kikapcsolódás.
Mikor a másik irányba indulok, mint amerre kéne rámnéz.

-Nem erre van a sulim.

-Tudom.-majd bekapcsolom a rádiót, hogy ne tudjon tovább kérdezgetni.
Egyik kezemet combjára teszem és elkezdem simogatni, hogy tudja mostmár nincs egyedül és megnyugodhat.

Fél óra múlva leparkolok az eldugott kis erdős helyen.

-Megjöttünk.-nézek rá.
Összezavarodottan néz körbe, de végül kiszáll.

-Úgy gondoltam jót tenne most egy kis séta és friss levegő. A suli miatt ne aggódj, majd elintézem.
Mellé lépek és átkarolva mutatom merre is kéne mennünk. Már teljesen megnyugodott es csendben lépked mellettem. Átlépve a sok gazon végre megpillantjuk azt a tiszta és szép kis helyet ahova én is jövök mindig rosszabb napokon.

-Ez nagyon szép.-néz körbe.
El is indul az egyik padhoz én pedig mosolyogva követem.
Némán ül velem szemben aztán vesz egy mély levegőt.

-Reggel láttam ahogy anyám és Yoongi smárolnak a konyhában.-kezd neki.
Kicsit ledöbbennek, hogy még akkor is képesek ezt csinálni amikor nem ketten vannak. Mennyire undorító.

-És mikor észrevettek anyám elkezdett felém jönni de én kiszaladtam a házból..
Közelebb ülök hozzá és átölelem.

-Sajnálom.-fogalmam sincs mit kéne mondanom most.
-Ha szeretnél ma nálam aludhatsz.-simogatom a hátát.

-Tényleg?-motyogja mellkasomba.

-Tényleg!

Ezután mesélt még egy kicsit magáról a suliról és Jia kirohanásairól is. Azt is mondta, hogy amig velem volt kicsit normálisabban viselkedett. De nem bánja mert neki megéri minden ha mostmár vele maradok.

Késő délután indultunk haza, de Jimin azt mondta álljunk meg náluk mert holnapra kell neki pár dolog. Nem örültem mert ha Jia otthon van, biztosan megint balhé lett volna a vége.
Szerencsére hamar összeszedte a cuccait, és békésen folytattuk utunkat hozzám. Nem siettem, lassan mentünk közbe beszélgettünk még kicsit Jiminnel a mai napról.

Az életem egy kirakós, amihez lassan de biztosan meglesznek a darabok.