Lost in you (Jikook FF) Befejezett

40.

Jungkook pov.

A saját lakásomban térek magamhoz, fogalmam sincs mikor és mennyi idő telt el. A hasam és a fejem is iszonyatosan fáj. Az emlékeim haloványak de amikre emlékszem azokra inkább nem akarok. A kanapén fekszem, de a konyhából kicsit hangosabb beszédet hallok. Ez Taehyung és Jimin?! Talán mégis meghaltam? Visszadőlök a kanapéra és lehunyva szemeim hallgatom miről beszélnek.

-Te nem vagy normális Tae!-kezdi Jimin
-Orvosra lenne szüksége, láttad hogy néz ki a hasa? Kórházba kell vinnünk!-akad ki.

-Nem,nem kell én is el tudtam látni a sebeit. Hidd el értek hozzá, pihen egy kicsit és jobb lesz mint új korában.

-Na arra kíváncsi leszek, de ha nem javul az állapota én megverlek.-mondja a szőke,majd valaki megindul a nappali felé. Érzem ahogy besüpped mellettem a kanapé, majd a bejárati ajtó csapódását is hallom. Az illető egy hidegvizes borogatást tesz a homlokomra majd arcomra simít.

-Lehet tényleg kórházba kéne vinnem téged.-tűnődik el Jimin. Itt az idő, hogy végre adjak valami életjelet magamról, ezért kicsit rekedtes hangon megszólalok.

-Ha a kórházban is ilyen szexi ápolom lesz mehetünk.-erre csak halkan felkuncog, ami miatt nekem is el kell mosolyodnom. Kinyitom szemeim és a beszűrődő napfény miatt kicsit hunyorítva ránézek.

-Végre hallom a hangod.

-Ne hidd, hogy minden el van felejtve.-veszi el kezét. Hirtelen ér a felismerés, hogy talán nem is tudja mi történt Jiával.

-Figyelj mondanom kell valamit.-kezdek hozzá.

-Meghalt tudom..-döbbenten nézek rá és próbálnék felülni de belenyilal oldalamba ezért felszisszenve hullok vissza a párnák közé.

-Mi?-kérdezek vissza, talán rosszul hallottam

-Ne aggódj jól vagyok, most az a lényeg, hogy felépülj.

-De..

-Jungkook mondom jól vagyok. Volt időm gondolkodni és megnyugodni. Taehyung elmesélte és átbeszéltük.

-Hogy érted, hogy volt időd? Mióta fekszem itt?

-2 napja. Ezért szeretnélek orvoshoz vinni.

-Sajnálom én próbáltam megvédeni, de nem sikerült az én hibám.

-Ne, bele se kezdj egyáltalán nem a te hibád! Még csak az eszedbe se jusson, tudom, hogy megpróbáltad.-mosolyodik el fájon.

Jimin már nemtud átverni, ezt sokkal több idő lesz feldolgozni mint ahogy most ő azt előadja. Ha hagyja én mindenben mellette leszek. Kezéért nyúlok, de elhúzza mire sóhajtok.

-Mit kell tennem, hogy megbocsájts?-keresem tekintetét.

-Ez hosszú folyamat lesz remélem tudod.

-Nem érdekel milyen sokáig fog tartani. Kellesz nekem.

-Akkor kezdjük azzal, hogy soha többet nem hazudsz nekem.

-Rendben.-felelem

-Semmiben!-néz rám.
-Kezdheted mondjuk most is.

-Most?

-Mi a munkád?-vág a közepébe.

-A munkám..szóval én. Nekem van egy cégem.

-Hát jó, akkor én megyek is.-állna fel.

-Várj Jimin! Én bérgyilkos vagyok.-hadarom el.

Valahogy mintha nem lepődne meg. Talán ez is átfutott a gondolatain és összerakta a dolgokat.

-Miért pont bérgyilkos?-ül vissza.

-Nem én akartam, nem volt választásom. Emlékszel meséltem amikor 18 évesen el kellett költöznöm?

-Igen.

-Egyik este nagyon lerészegedtem és egy olyan társaságba keveredtem ahol vagy meghaltam volna vagy pedig csinálom amit mondanak. Ez volt az amit mondtak. Annyiszor kiakartam már szállni, de ez nem ilyen egyszerű.

-Értem. Engem meg akarsz ölni?

-Nem!-vágom rá.
-Az elején tényleg csak ez volt a szemem előtt, hogy csak legyek túl ezen az egészen, de megismertelek és nekem csak te vagy Jimin. Nem bántanálak.

-Kezdhetünk tiszta lappal ha ezentúl tényleg nincs több titok.

-Megígérem.

-Mindent tudni akarok!-jelenti ki.

-Így lesz.-kitárom a karom jelezve, szeretnék egy ölelést mire hozzámbújik. Megkönnyebbülten sóhajtok, végre megint érezhetem.

-Az utolsó feltételem pedig.

-Amit csak akarsz.

-Szeretném a régi Jungkookot.-suttogja nyakamba.