Lost in you (Jikook FF) Befejezett

21.

Jungkook pov.

Már jó pár órája itt vagyok ebben a bárban. Azt nem mondanám, hogy sikerült tisztáznom magamban a dolgokat, de nagyon próbálkoztam.
Nem hittem volna, hogy valaha fogok kételkedni magamban egy percig is. De a mai napon megkérdőjeleztem magam.
Egy fiú miatt. Miatta bizonytalanodtam el magamban és a munkámban is. Folyamatosan Jimin szavai jártak a fejemben.

"Sok időt töltöttünk együtt, úgy éreztem vele önmagam lehetek. Mindig ott volt nekem bármiről is volt szó. Annyira kedves volt velem, törődött velem. Úgy éreztem fontos vagyok valakinek. Aztán ahogy telt az idő, és jobban megismertem, megszerettem. De nem barátilag. Hanem beleszerettem miközben észre sem vettem."

Megijesztett a tudat, hogy kezdek megszeretni valakit. Valakit aki törődik velem és elfogad. Amikor részegen hazaestem Jimin segített nekem. Másnap adott gyógyszert miközben nem is kértem, hogy törődjön velem mégis megtette. Próbáltam elnyomni magamban ezeket az érzéseket, mert nem lenne helyes, de nem megy tovább. Jimin szavai ráébresztettek, hogyha nem is meleg de biszex vagyok.
A szavai segítettek megtalálni saját magam. Legalábbis egy részt magamból.

"Mostantól a nehéz órákban mindig összeszeded magad és itt hagysz?"

"J-Jungkookhh, kérlek ne hagyj itt."

A fejemben ezek a mondatok voltak miközben beugrott ahogyan sírva mondja ezeket.

"Jött már be anyám egyik pasija.."

És ekkor esett le, hogy rólam beszélt.
Jimin is kezd többet érezni irántam, de a makacsságom miatt sajnos nem lehet több. Hogy ne őrüljek meg teljesen úgy döntöttem több munkát vállalok, hogy ne legyen elég időm az önutálatra. Azért mert kezdek beleszeretni a "barátnőm" fiába, akinek eddig csak fájdalmat okoztam. Mennyire vagyok elbaszott? Lehet, hogy meg is kell ölnöm de ezek után nem lennék rá képes. A másik pedig, hogy lehet minket is megölnek. Hát nem fantasztikus?

Nehéz estéimen valahogy mindig egy bárban kötök ki. A mai estén Jimin mellett kéne kikötnöm, hogy megnyugtasson, és elmondhassam neki mit érzek, és csak bíznék benne, hogy mellettem állna mindenben.

Miután elegem lett magamból és a gondolataimból hazafelé vettem az irányt. Telefonomon megnéztem az időt. Vagyis csak megnéztem volna, de lemerült. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy lesz még egy utam Jiminékhez mert ott hagytam az ágyon a töltőm. És a munkám miatt muszáj, hogy nálam legyen. Fejencsaptam magam, és nehezen elkezdtem botladozni az alkohol miatt Jiminék háza felé. Közben rágyújtottam és sikerült kiégetni a kabátomat is.

A kulcsok még nálam voltak ezért minél halkabban szerettem volna bejutni, nehogy felkeljen. Ez a terv már akkor összedőlt amikor beléptem a lakásba, mert megbotlottam a küszöbben és ráestem a cipőtartóra fenékkel, magamra rántva a fogásról az összes kabátot. Elkezdtem nevetni a szerencsétlenségemen miközben nehezen felálltam. Becsuktam továbbra is "halkan" az ajtót és elindultam a lépcső irányába. Amikor meg akartam fogni a korlátot véletlen leütöttem a korlát mellett lévő állványról jia vázáját. Nevetésemet visszatartva, szédülve ültem le inkább a lépcsőre. Hallottam, hogy valaki, nagyvalószínűséggel Jimin közeledik felém. Mikor megláttam a lépcső tetején, olyan fura fejet vágott, hogy elkezdtem nevetni rajta.

-Jungkook?!-kérdezi

-Úgy tűnik.-mondom nevetve.

-Mi a fenét keresel itt?

-Igazából már nem emlékszem miért jöttem, de fontos volt.-terültem el a lépcsőn.

Jimin lesétált hozzám és segített felkelni.

-És még én vagyok a gyerek..látnod kéne magad, hogy viselkedsz. Komolyan mint egy tini.-mondja idegesen.

-Nem kértem, hogy segíts.

Elenged én pedig a földre esem.

-Áu! Ezt miért kellett?-fogom a fejem.

-Nem kérted, hogy segítsek.-emeli fel kezeit ártatlanul.

-Nos akkor! Segítenél?!!

Segít felállni, és felmenni az emeletre. A szobájába visz, ahol leültet az ágyra.

-Hányingered nincs?-kérdezi.

-Miért lenne? Nem ittam.-felelem.

-Akkor biztosan az új parfümödnek van dohány és alkohol szaga.-fonja keresztbe karjait.

-Ch.

-Itt én cicceghetnék. Tudod te hány óra van? Valaki korán kel holnap. Te meg ideállítasz részegen.-megy ki a szobából.

-Nem, képzeld nemtudom hány óra mert itthagytam azt a kibaszott töltőt és lemerültem. Jaa tényleg azért jöttem amúgy.-kiabálom utána.

Visszajött egy pohár vízzel, amit a kezembe adott.

-Ezt idd meg.-mondja

-Miért tenném?-kérdezem.
Ezzel rám önti a pohár vizet.
A meglepődöttségtől csak ülök az ágyán és nézek rá.

"Megálmodhatunk mi bármit, a végén mindig magányban ébredünk, magányosan. Ami persze nem jelent egyet a sötétséggel, néha ragyogó ékkövek képében is megjelenik, és azt hisszük, mindenki elfordul tőlünk, pedig mi engedtük szabadon a hozzánk láncolt lelkeket."