Lost in you (Jikook FF) Befejezett

38.

Jungkook pov.

Telefonom hirtelen megszólal, ezért visszatérek a valóságba és meglepetten ejtem el a pisztolyt. Abban reménykedve, hogy talán Jimin hív meg sem nézem ki az csak felveszem a készüléket.

-Jimin?!

-Taehyung vagyok.

-Ah ne haragudj, de azt hittem..

-Figyelj pont ezért hívlak mert Jimin itt van és elmesélte mi történt.

-Ott van nálad?-kérdezem meglepetten
-Máris indulok, kérlek ne hagyd elmenni.

-Várj Jungkook! Jobb lenne ha most nem jönnél ide eléggé ki van akadva így is alig tudtam megnyugtatni.-mondja Tae

-Kérlek mond el neki semmi nem úgy van ahogy hiszi. Engem nem hallgatott végig.

-Ne aggódj elmondok neki mindent csak gondoltam szólok, hogy biztonságban van itt.

-Köszönöm.-sóhajtok.

-Semmiség, most le kell tennem holnap hívlak szia.-ezzel ki is nyomta.

Jelenleg minden reményem Taehyung meggyőző beszéde. Mivel már hajnali 2 is elmúlt jobbnak látom ha lefekszek, nem akarok több hülyeséget csinálni.

Reggel úgy ébredek mint egy halott, ezt a tükörképem is bizonyítja. Nehezen lemegyek a konyhába, mielőtt leülnék észreveszek egy kis cetlit.

Jó reggelt kicsikém! Nekem haza kellett mennem, de még aludtál ezért nem keltettelek fel, csináltam neked reggelit. Vigyázz magadra.-mama.

Remek akkor megint egyedül leszek. Összeszedem magam és megreggelizek, majd elkezdek sorozatozni.

Jimin pov.

Miután megtudtam amit nem kellett volna, zokogva futottam ki a házból fogalmam sincs hová. Senkim nem maradt Jungkookon kívül. Az anyám utál barátaim nincsenek, és mostmár ő sincs. El se hiszem, hogy ezt tette velem, bár gondolhattam volna mert végülis kinek kelle egy olyan mint én. Csak meg akart ölni az elejétől fogva, én hülye meg beleszerettem. Teljesen elvesztem, eddig legalább volt értelme a létezésemnek valamennyire. Végső elkeseredésemben elindultam Taehyung háza felé. Ha ő nem fogad be, ötletem sincs mit csinálok.

Kettőt kopogtam majd vártam. Végre kinyílt az ajtó de az előttem álló nemtudta hova tenni itt létem.

-Jimin?-néz rám meglepetten Tae.

-Bejöhetek?-kérdezem lehajtott fejjel

-Persze gyere, történt valami?

Egy hosszú délutánnak néztünk elébe ugyanis elmeséltem mindent ami nemrég történt, figyelmesen hallgatta mit mondok, utána pedig elment telefonálni. Én pedig próbáltam megállítani az újjabb adag könnyem

-Nemtudom mit csináljak Taehyung. Nemtudok hova menni. Jungkookra rá se tudok nézni. Hogy tehette ezt? Tudta mennyire szeretem.-kezdek pánikba esni

-Ő is szeret téged.-mondja.

-Ezt inkább el se kezd, akkor nem akarna megölni.

-Nyugodj meg, nem is akar.-kezdi simogatni a hátam.
-Figyelj Jimin. Kooknak elég szokatlan munkája van.

-Micsoda?-érdeklődök

-Ezt sajnos nem mondhatom el. A lényeg, hogy amit mondanak neki meg kell csinálnia de amikor megismert téged, nem akarta már ezt az egészet. Szembe fog szállni a főnökével. Az igazat megvallva a főnöke akarja megölni az anyádat és téged, Jungkook pedig ezt nem hagyja. Bajba is keveri magát, hogy neked ne essen semmi bajod! Szeret téged Jimin.

-Ezt csak azért mondod, hogy megbocsájtsak neki.-hajtom le a fejem.

-Nekem mi hasznom lenne belőle ha hazudnék neked?

-Semmi.-felelem

-Pontosan. Igaz, meg akart ölni az elején mert ez volt a dolga, de megismert és magát előbb nyiratná ki az a bolond minthogy neked bajod essen, hidd el.

-De akkor is fáj.

-Tudom, mivel szereted és most nagyot csalódtál viszont véleményem szerint mindenki érdemel második esélyt.

-Mégis hazudott, nem mondott semmit.

-Nem mondhatta el, amíg ennek nincs vége.

-Lesz más is?-lepődök meg.

-Ezt neki kell közölnie ha majd készen áll. Benne van az is, hogy nem akart elveszíteni mert tudta ha ez kiderül így is fog történni.

Csendben hallgatom amit Tae mond. Át fogom gondolni ezt, de vannak feltételeim, csak is azért mert szeretem azt az idiótát.

-Menjünk aludni és reggel majd még beszélünk erről, jó?-kérdezi

-Jó.