Lost in you (Jikook FF) Befejezett

66.

Jungkook pov.

Jiminnek az este folyamán többször is rémálma volt, amit meg is értek. Biztosan nagyon felzaklatta az apja látogatása, pontosan ezért félretettem minden haragom, hiszen elég ránéznem a szenvedő arcára álmában. Minden elszállt, helyette csak rájöttem mennyire nem akarom látni ezt az arcát, az arcát mikor szenved. Megint rájöttem mennyit is jelent nekem, szóval kimentem hajnalban és csináltam neki reggelit és a kedvenc vaníliás gofriját. Halk lépteket hallottam a lépcső felől, ezért feltételeztem, hogy felkelt a szőke. Megéreztem derekam köré fonódni kis kezeit, mire muszáj volt elmosolyodnom.

-Mit csinálsz ilyenkor?-kérdezte rekedt hangon.

-Nem tudtam aludni, gondoltam megleplek.

-Hiányoztál!-jelenti ki miközben arcát nyakamba fúrja.

-Maximum tizenöt perce jöttem ki.-nevettem el magam.

-Akkor is.

-Menjünk vissza a szobába, készen vagyok.-fogtam meg a tálcát amin a reggeli pihent.

Amig ettünk Jimin nagyon csendben volt, de ezt betudtam a reggelnek és annak, hogy felzaklatták őt a tegnapi események.

-Min gondolkozol?-kérdeztem, miközben haraptam egyet a gofriból.

-Megadta neked a számát, igaz?-célzott gondolom apjára, ezért bólintottam.
-Szeretnék vele találkozni ma.-mondta.

Hirtelen ért, hogy ilyen hamar meggondolta magát.

-Elkísérlek.-feleltem.

-Nem kell. Kettesben szeretnék találkozni vele.-nézett rám reakciómat várva. Nem tudtam hova tenni a dolgot, eddig a közelébe sem akart menni, akkor mi ez a hirtelen döntés?

-Ahogy érzed.-tettem le a gofrit.

-Elkezdek készülődni.-állt fel.

-Édesem, csak reggel hét van.-figyelmeztettem.

-Nem baj.-hagyott magamra.

Megint olyan furán viselkedik, remélem tényleg átgondolta ezt az egészet. Végülis nekem ebbe nincs beleszólásom, azt csinál amit akar, nem igaz?
Hallottam ahogy megnyitja a csapot és elkezd zuhanyozni ezért addig elpakoltam magunk után, aztán bementem hozzá. Háttal állt nekem és valószínűleg észre sem vette, hogy bejöttem. Finoman megsimítottam hátát, mire megugrott és a zuhanyfejjel a kezében megfordult. Csurom vizesen álltam előtte, de nem bántam, jól szórakoztam a helyzeten.

-Nem tudsz kopogni?-akadt ki.

-Tudtommal eddig nem kellett, csak gondoltam csatlakozok, viszont akkor inkább magadra hagylak.-indultam volna ki, de csuklóm után kapott.

-Sajnálom nem úgy értettem, csak nem hallottam, hogy bejöttél.

-Miért nem mondod el mi a baj?-kérdeztem rá.

-Hogy érted?-hajtotta le a fejét, mert pontosan tudta, hogy értem.

-Jimin!

-Csak félek, oké? Nem tudom, hogy kezeljem a helyzetet és nem tudom, készen állok-e a dolgokra amiket talán megtudok ma.

-Ez teljesen érthető, de akkor miért nem hagyod, hogy elkísérjelek?-kérdeztem.

-Ezt egyedül kell megoldanom!

-Ez nem igaz, nincs olyan, hogy kell. Ha szeretnéd veled megyek, látom, hogy nem állsz készen.-mondtam szemeibe nézve.

-Most hagyjuk ezt, csak gyere ide inkább.-húzta félre a zuhanyfüggönyt, engem pedig nem kellett kétszer kérni.
Kiélveztük egymás társaságát, majd felfrissülve mentünk vissza a szobába. Jimin megkért, hogy én szervezzem le a találkozót, ezért így is tettem. Délután találkoznak egy kis kávézóban az utca végén, igaz, hogy nem leszek ott, de ha kell pár perc alatt odaérek. A szőke felöltözött, kezei pedig úgy remegtek, hogy nem tudta begombolni nadrágját. Borzasztóan szerettem volna segíteni neki vagy csak oldani a helyzetet és kicsit jobb kedvet varázsolni neki. A tükörben nézte magát, nadrágjával ügyetlenkedve mikor odasétáltam mögé. Finom puszikat nyomtam a nyakára, miközben kezem lecsúcsott ágyékára, lehunyta szemeit amíg folytattam nyaka marcangolását. Véletlen becsúszott alsójába is kezem, amit beharapott ajkakkal tűrt.

-Neh most!-próbalta nyitva tartani szemét, de folyton lecsukódott ahányszor csak végig simítottam tagján. Nem akartam, hogy elkéssen és viszonylag ellazult egy időre ezért kihúztam a kezem és begomboltam nadrágját.

-Mikor jössz?-kérdeztem.

-Nem tudom, sietek.-nézett rám egy pillanatra.

-Hívj, ha kellek.

-Rendben.-adott egy puszit a számra.

-Vigyázz magadra!-fogtam arcára, míg visszahúztam egy csókra.

-Te is.-suttogta ajkaimra, majd kilépett az ajtón.
Nagyon rossz előérzetem volt, én miért ne vigyáznék magamra? A vihar előtti csend érzésem egyre csak erősödött és valami azt súgta most elbúcsúzik tőlem, még ha tudtam ez butaságnak is hangzik.