Lost in you (Jikook FF) Befejezett

11.

Jungkook pov.

Ebéd közben megnéztem a telefonomon a kamerákat. Semmi izgit nem láttam, Jia nem volt otthon, Jimin pedig éppen telefonozott a nappaliban. Mikor kiléptem az étteremből, Jia hívott, hogy át kéne mennem hozzájuk.

Belépve a lakásba, a nappali felé vettem az irányt. Jimin ijedten nézett irányomba, és szerintem nemtudta feldolgozni, hogy mit keresek itt. Jia mellém sétált és egy puszit nyomott arcomra, majd tovább sétált Jimin mögé.

-Te idióta, köszönni se tudsz?! Hát erre tanítottalak?- adott egy taslit Jiminnek.

Hirtelen elszégyelltem magam, azok utan amiket múltkor tettem Jiminnel. Belegondoltam, hogy miket élhet át, és én sem segítek a helyzetén. Sajnos az erőszak bennem van, bennem kell, hogy legyen. Ebből élek. Ígérem egy nap megváltozok, csak valaki mentsen meg saját magamtól. Elmélkedésem Jia hangja zavarta meg.

-Jungkook, drágám figyelsz?-egy erőltetett mosollyal válaszolok.

-Persze, mond csak.

-Szóval ott tartottam, hogy nekem el kell utaznom, egy viszonylag hosszú üzleti útra. Szeretném ha addig te vigyáznál Jiminre.

Jiminnel egymásra nézünk kikerekedett szemekkel.

-Anya! Nem vagyok már kisgyerek, nem kell bébicsősz! Főleg nem ő.-mutat irányomba.

Hát Jimin kedvesem, pedig pontosan úgy viselkedsz mint egy gyerek.-gondolom magamban, a vicces nyafogása miatt.
De nekem sem tetszik ez az ötlet.

-Jia, édesem. Igaza van, nekem is sok a munkám biztosan el lesz..meddig is?

-Két hétig.-mondja Jia.
Jiminnel egyszerre háborodunk fel.

-Két hét?!-kérdezzük hisztérikusan.

-Jajj ne csináljátok már, nem azt kértem hogy éjjel nappal legyél itt Jungkook. Csak estenként itt leszel, hogy szemmel tartsd Jimint.

-Szerintem erre semmi szükség, el lesz ő addig. A számomat megadhatom neki, és ha kell valami felhívhat.

-Nem kell tőled semmi.-néz rám Jimin.

-Lemaradtam valamiről fiúk?-kérdezi Jia.

-Nem!-válaszolom.

-Remek.-csapja össze tenyereit.
-Akkor ezt meg is beszéltük. Jungkook nyugodtan alhatsz majd a szobámban.

-De én nem..
Jia végig sem hallgatva, simogatja meg arcom.
-Köszönöm Jungkook.-majd elhagyja a nappalit.

-Hát ez kurvajó.-néz rám Jimin.

-Még te vagy felháborodva?-horkantok fel.

-Tudtommal, nem én folytogattalak.-puffog tovább.

-Neharagudj, ki is vette el azt ami nem az övé?!-sóhajtok.

-Na jó, figyelj Jimin. Nem akartam ennyire durva lenni veled, sajnálom.-nézek félre.

-Semmi gond Jungkook.
-Akkor két hétig itt leszel?-kérdezi zavarodottan.

-Hát úgy látszik, persze ha nem zavarlak.

-Nem zavarsz.

Ezután otthagyva Jimint, indultam el Jia szobája felé. Valakivel épp beszélt, ezért halkan oda álltam az ajtó mellé, és hallgattam.

-Már csak pár nap és találkozunk.-mondja Jia.
Nem hallom a választ, csak azt amit Jia mond.
-Igen elintéztem őket, ne aggódj. Igen, tudom de hamarosan vége. Olyan kis naivak.

Nyilván rólunk beszél, de ne aggódj Jia, akinek hamarosan vége lesz, az TE leszel.

Úgy beszéltük meg, hogy ma itt alszok, és reggel eltudok búcsúzni a "szerelmemtől"- undor jön rám, már csak a gondolatától is.

Este, időben lefekszünk, de nemtudok sehogysem elaludni. Úgy döntök, hogy lemegyek a konyhába inni valamit.
Ahogy lépnék be a konyhába, megtorpanok és meg időbe félre tudok húzódni. Ugyanis váratlan vendégünk van ma. Yoongi, Jimin derekát simogatja miközben a nyakát csókolgatja. Láthatóan csak ő akarja ezt. Jimin feszengve áll a konyhapultnak dőlve.

-Yoongi, ké-kérlek hagyd abba.

-Nem, te hagyd abba, unom, hogy mindig csak nyafogsz. Ma rohadtul az enyém leszel.-löki le Jimint a földre.

-Ha-hagyd abba.-kezd el sírni Jimin.

-Na mivan, most nincs itt a herceged, hogy megmentsen? Fogd be és inkább kezdj el vetkőzni.-mondja erőteljesebben, de ügyelve arra, hogy a házban levő Jia ne keljen fel. Mert ezek szerint, úgy tudja csak hárman vannak itthon.

Megunva, hogy milyen undorító ez a gyerek lépek be a konyhába és rángatom le az időközben félmeztelen fiúról ezt a szájhőst.

-Te meg mit keresel itt?-kérdezem a falnak lökve.

-A barátomhoz jöttem neked talán nincs lakásod, hogy itt baszod a szabad időd?- erre kicsit erősebben a falnak lököm, mire beveri a fejét.

-Velem te így nem beszélsz, kurvára állítsd le magad.-verek neki be egyet.

-Ha mégegyszer meglátlak nem úszod meg ennyivel.

Erre összeszedve magát, rohan ki a házból.
Jimin pólóját felvéve, adom azt kezébe, majd a csaphoz sétálva iszok egy pohár vizet. Jimin szipogva csapodik a hátamnak és úgy ölel mintha soha nem akarna elengedni.

-Köszönöm.-szipogja.

Megfordulva karjaiban ölelem vissza.
-Semmiség, most menjünk vissza aludni, rendben? Már nem jön vissza.

-j-jó..

Visszakísérem szobájába, betakarom és otthagyva indulok vissza Jia mellé.