Lost in you (Jikook FF) Befejezett

34.

Jungkook pov.

Szombat reggel van, ma nyugis napunk lesz. jimin megkért, hogy kísérjem haza pár cuccért mivel Jia úgy sincs otthon. Csináltam reggelit aztán el is indultunk, és ha már ott vagyok ránézek a kamerákra is. Leparkolok a ház előtt majd megindulunk be.

-Amíg össze szedem ami kell nyugodtan ülj le.-mondja Jimin.

-Okés.-indulok meg a nappali felé. Amikor hallom, hogy már nincs a közelben megnézem a kamerákat. Minden a helyén van szerencsére. Mikor Jimin belép a nappaliba pont akkor ültem le és úgy csinálok mintha pihennék.

-Végeztem.

-Máris?-nézek rá.

-Igen, mehetünk.

-Mit szeretnél ma csinálni?-kelek fel.

-Igazából az egyik osztálytársam elhívott beszélgetni.

-Vagyis?

-Megharagudnál ha elmennék?

-Egyedül akarsz hagyni?-húzom az agyát.

-Lemondhatom ha szeretnéd.-veszi elő a telefonját.

-Hagyd csak, menj nyugodtan el leszek én.

-Akkor el tudsz vinni?

-El.
Elvittem Jimint a találkozójára de aztán nem igazán tudtam csinálni semmit. Eszembe jutott Yeona üzenete ezért úgy gondoltam miért ne találkozzunk.

Jungkook: ma jó neked?

Yeona: mondjuk most?

Jungkook: felveszlek, írd le a címed.
15 perc múlva már be is szállt a kocsimba és megint ugyan oda mentünk kávézni.

-Elengedtek?-kérdezi mosolyogva Yeona.

-Nem tiltotta meg, hogy találkozzunk ha erre gondolsz.-igaz, ezt a mostanit most nem is tudja Jimin. Leültünk egy hátsó asztalhoz és kikértük az italokat.

-Sajnálom, hogy úgy viselkedtem Jiminnel.

-Semmi gond, nem kellett volna ide hívnom.

-Csak tudod fura volt látni veled.

-Hogy érted, hogy fura. Neked is volt kapcsolatod nem rég, nem?

-Volt, de vele nem éreztem azt mint veled.

-Köze van hozzám a vissza költözésednek?
Csak mondja azt, hogy nincs.

-Egy kicsit.

-Huh.

-Figyelj Jungkook, tudom most ott van neked Jimin de boldog vagy vele?

-Soha boldogabb.-vagyok őszinte.

-Arra gondoltam talán. Megpróbálhatnánk megint együtt. Hiba volt szakítanunk.

-Sajnálom Yeona, ez már elmúlt.

-Én még érzek irántad valamit. Te már semmit?

-Semmit.-iszok inkább kávémba.
Kicsit közelebb ül hozzám és egyik kezével combomra simít.

-Mit művelsz?

-Nem emlékszel milyen boldogok voltunk? Adhatnál ennek még egy esélyt.

Oké, igen akkor boldogok voltunk de az a múlt és elmúlt. Az én jelenem Jimin. Nem fog elbizonytalanítani.

-Nekem itt van Jimin, lépj túl te is.-veszem le magamról kezét.
-Jobb lenne ha nem találkoznánk most egy ideig.-mondom

-Nemtudod mit hagysz ki. De tudod mit akkor szaladj a kis szerelmedhez, úgy se leszel vele boldogabb mint velem.

-Már sikerült, ne aggódj.-azzal ott is hagytam.

Teljesen biztos vagyok Jiminben és amit iránta érzek, nem fogok félre lépni a bizonytalan miatt.

Hazaindultam és otthon elkezdtem ebédet csinálni, kicsit felidegesített ez az egész ezért a szakácskönyvnek szenteltem minden figyelmem hátha ez lenyugtat kicsit. Nagyon koncentráltam a paradicsom felvágására de elvágtam az ujjam.

-Bazdmeg!-veszem számba.

-Hát veled meg mi történt?-jön a hang mögülem.
Annyira elmerültem a saját kis világomban, fel se tűnt, hogy hazáért Jimin ezért meg is ijedek.

-Legközelebb hangosabban gyere, ha kérhetem.-nézek rá csúnyán, de csak kuncogást kapok válaszul.

-Mit csinálsz?-kérdezi.

-Főzök, vagyis próbálok.

-Soha nem szoktál főzni.

-Most se akartam.-mosolyodok el.

-Na mutasd azt az óriási vágást.-veszi szemügyre az ujjam. Kivesz a fiókból egy sebtapaszt majd ráteszi.

-Az mióta van ott?-csodálkozok

-Már volt időm felfedezni mindent, de azért azt hittem te otthonosabban mozogsz a lakásodban mint én.-kezdünk nevetni
-Inkább menj és ülj le majd én befejezem ezt.-terel az asztalhoz.

Miközben figyelem, megszólal a telefonom, azt hiszem Yeona írt de legnagyobb meglepetésemre nem ő volt.

Taehyung: Beszélhetnénk?