Lost in you (Jikook FF) Befejezett

25.

Jungkook pov.

Másnap későn ébredtem, vasárnap úgy sincs dolgom. A szokásos reggeli rutinjaim csinálom amikor látom, hogy Jimin hív. Lefordítom a telefonom és folytatom a reggelimet. Hosszú idő után edzeni is elmentem ma, kikapcsolódás képp. Délután 3 óra van, a kanapén fekve csinálom a nagy semmit a tv-t bámulva. A telefonom megint rezeg.

Jimin: Válaszolj már Jungkook. Nem bírom tovább. Anya este megint kiakadt. Találkozzunk ma, kérlek.

Egy pillanatra megesik rajta a szívem, és átfut az agyamon, hogy Jia megint bántotta, de aztán eszembe jut a tegnap este. Ilyenkor jó lennék de tegnap Masonnel enyeleg? Na még mit nem. Vagyis így belegondolva de, ez egy jó ötlet beolvasok neki, hogy ne szórakozzon velem.

Jungkook: Fél óra múlva a házatok előtt.

Fel is kelek a kanapéról, emberi ábrázatot öltök és elindulok.

Már Jiminék ajtaja előtt állok, átgondoltam mit fogok a fejéhez vágni. Ilyen magabiztos már régen voltam, de amikor hallom a lépteket közeledni az ajtó felé lefehéredek. Mit keresek én itt? Indulnék vissza a kocsimhoz, de már késő. Az ajtó kinyílt mögöttem és hallom ahogy Jimin kiejti a nevem. A lábam a földbe gyökerezett, nem állok készen.
Lehajtott fejjel fordulok felé és összeszedve magam rápillantok. Arca megviselt, néhol kék zöld foltok díszelegnek arcán és nyakán. Hirtelen nem is tudom mit akartam mondani neki, csak fájdalmat és dühöt érzek. Fáj így látnod és mérhetetlen düh van bennem amiért Jia ezt tette vele.

-Jungkook?-kérdezi halkan

-Miért hívtál?-próbálom tartani magam.

-Csak szükségem volt rád.

-Ja, hogy most rám volt szükséged?

-Ezt hogy érted?-néz rám zavarodottan.

-Mindegy..

-Amiért szakítottál anyámmal, engem hibáztat és folyamatosan kiabál és ki van akadva. Nem bírok itthon lenni.

-Nem miattad szakítottam. Sajnálom nemtudok semmit sem tenni.

-Ezt neki is elmondhatnád, mert rajtam vezet le mindent, mint látod.-mutat magára miközben lehajtja fejét.

Szörnyen érzem magam, amiért miattam kapja ezt.

-Nem tudom meddig leszek képes ezt tűrni. Nincs senki akire számíthatnék csak te. De már te sem vagy..

-És mi van a barátoddal?-kérdezem

-Milyen barát?

-Ne add a hülyét légyszíves.-sóhajtok

-Nemtudom miről beszélsz, nincs senkim.

Elvesztettem a fonalat.

-És Mason? Vagy vele is csak úgy vagy?

-Masonre nem nézek úgy. Nekem más kell.

-Remek. Akkor tegnap sem csókoltad meg, igaz?

-Fogalmam sincs miről beszélsz. Nem csókoltam meg senkit. Eltoltam amikor meg akart csókolni. De egyáltalán ezt honnan veszed?

-Nem fontos.
Egy kicsit ledöbbenek, mert nem tudom hova tenni a dolgot.

-Miért tűntél el Jungkook? Miért hagytál itt?-kérdezi

-Miattad..-suttogom, de biztos vagyok benne, hogy hallotta.
-Jobb ha most megyek.-indulok vissza a kocsimhoz. Csuklómra fog, mielőtt elindulhatnék. Közelebb lép, majd ajkaimra tapad. Sokkoltan állok és mire visszacsókolnék, már régen elhajolt.

-Nem Mason kell, hanem te.
Nemtudlak kiverni a fejemből.

Nem reagálok csak derekára fogva húzom vissza magamhoz, és most én csókolom meg. Olyan régóta vágyok erre, hiába nem lenne szabad, annyira szükségem van rá. Pár perc után elhajolok, és most egy pillanatra minden olyan tökéletes. Nem gondolok semmire, csak Jiminre. Remélem mostmár minden rendben lesz.

-Most vissza kell mennem, mert anya nem tudja, hogy kijöttem.

-Ha bármi történik hívj fel és jövök.

-Biztos felveszed?

-Teljesen.-nyomok egy puszit az arcára aztán megvárom amig bemegy a házba.