Lost in you (Jikook FF) Befejezett

35.

Jungkook pov.

Végül Taehyunggal abban maradtunk,hogy hétfőn reggel fogunk beszélni.
Kíváncsi vagyok mit szeretne de remélem belátta a hibáit és összeszedte magát. A vasárnap hamar eltelt, nem csináltunk semmi érdekeset azon kívül, hogy Jiminnek bevallottam a kamu instám. Úgy sem használom már és nem láttam értelmet a további titkolózásnak ezen a téren. Azt nem mondom, hogy nem bukott ki mert de. Rohadtul berágott rám.

-Jézusom Jungkook te komolyan egész végig másnak adtad ki magad? És amikor otthagytál Jaeyongként is azért voltál flegma? Milyen hülye vagyok!

-Jimin mondtam már, hogy sajnálom! Csak meg akartalak ismerni.

Ez persze csak félig meddig igaz.

-Más módot nem is találhattál volna.

-Sajnálom rossz ötlet volt.

-A legrosszabb. És amiket meséltem neked?

-Mindenre úgy válaszoltam ahogy én tettem volna! Nem játszottam meg magam.

-Ez akkor is csúnya volt.-durcizik be.

-Tudom, de megbántam. Most nemtudok mit csinálni, sajnálom.

-Őszintén?-néz rám.

-Őszintén.-megyek közelebb

-Most először és utoljára elnézem neked.-mutatja fel mutató ujját.
Ezután odabújik hozzám és megölel.

-Sokkal jössz nekem.-dörmögi mellkasomba.

-Azt mindjárt gondoltam.-nevetek fel.
Hirtelen felkapom Jimint és a vállamra dobom.

-Tegyél le.-ficánkol.

-Azt lesheted.-indulok a nappali felé.

-Most azonnal tegyél le vagy nem érhetsz hozzám egy hónapig.-fenyegetőzik, mire vissza kell tartanom a nevetésem.

-Egy hónapig nem érhetsz hozzám.-vékonyítom el hangom és utánzom.

-Ezt megjárod.-csap egyet fenekemre.
Ledobom a kanapéra és felé mászom.

-Ez testi sértés.-gúnyolódok.

-Oh de még milyen test.-mér végig szemtelenül, mire egy fölényes mosoly kúszik arcomra. Hátra lök mire a kanapéra huppanok, kihasználja, hogy meglepődtem majd eldönt a kanapén és csípőmre ül.

-Mire készülsz?-fogok derekára.
Nem válaszol csak elkezd mozogni. Ruhán keresztül erezhető már merevedésünk, a jóleső érzésre ahogy az anyagon keresztül érzem kerek fenekét arra késztet, hogy sóhajtozzak. De nem fogom hagyni most magam, megtanulja, hogy nem az lesz amit ő akar. Nyakamra hajol és óvatosan megszívja bőröm, kezeim pólója alá vezetem és oldalát simogatom. Venné le a pólóm de nem hagyom neki.

-Emeld fel a kezedh.-suttogja két halk nyögés között a nyakamra.

-Sajnálom nem tehetem.-erre abbahagy mindent és rám néz.

-Mi az, hogy nem?-vág értetlen fejet.

-Tudod, valaki azt mondta nem érhetek hozzá, szóval azt újra ki kell érdemelned.

-Mi? De én csak vicceltem. Naa ne csináld már.-lök egyet csípőjével. Mire morgok egyet.

-Nem Jimin.
Hogy azért ne sértődjön be teljesen nyakára fogok és magamhoz húzom egy csókra.

-Akkor ezzel mi lesz?-mutat ágyékára.

-Csak túléled valahogy.

Hirtelen ajtónyitódást hallok, ilyenkor átkozom magam amiért nem zártam be.

-Te is hallottad?-kérdeti halkan Jimin.

-Igen.
Most vagy meghalunk vagy nem. Ráadásul ilyen pózban. Halljuk a léptéket mire Jimin szorosan hozzám bújik. Egyszercsak megjelenik egy alak előttünk.

-Nagyi?!

-Kicsikém, ti mit csináltok?

-Te mit keresel itt?-lepődök meg.

-Jöttelek meglátogatni nem is örülsz?

-De örülök, csak hívhattál volna.-mondom kínosan.
Jimin nemtudja hova tenni a helyzetet csak próbál nem nevetni amiért így lát minket a nagyanyám.

-Na gyere már ide had ölelgesselek meg.

Persze a merevedéssel a lábam között, már rohanok is..

-Nagyi megtennéd, hogy megvársz a konyhában?-kérdezem.

-Persze kicsikém, siess. Addig kipakolom a sütiket.-ahogy elhagyja a nappalit kitör belőlünk a nevetés.

-Erre mennyi esély volt? De komolyan.-néz rám Jimin.

-Látod még jó, hogy csak ennyit látott.-adtam egy rövid csókot a szőke szájára

Összeszedtük magunkat és kimentünk a konyhába.

-Jajj semmit sem változtál kicsikém.-húzza meg a "pofikámat" mint a babáknak. És tovább ölelget. Mikor végre elenged be szeretném mutatni Jimint is.

-Mama ő itt..

-Tudom..tudom nagyon jó barátok vagytok, igaz?-erre Jiminre nézek, aki szintén nemtudja mit kéne mondania.
Ha tudná milyen jóban vagyunk..

-Valami olyasmi, ő itt Jimin..a párom.

-A párod?-kérdezi

-Igen.-mondom halkabban. Erre csak fogja magát és Jiminnek is ad egy gerinc ropogtató ölelést.

-Szia kedvesem.-simít az arcára.

-Nagyon örülök, hogy megismerhetem.-hajol meg egy picit.

-Jungkook, te nem adsz enni ennek a gyereknek? Tessék leülni és enni.

-Köszönöm de nem vagyok éhes.-feleli.

-De megkóstoljuk, igaz?-nézek páromra.
Aki inkább csak bólint egyet. Nagyanyám magunkra hagy minket egy kicsit mire felsóhajtok.

-Nagyon kedves.-mondja Jimin.

-Igen, csak néha sok.-nevetek.

-Megértem, kicsikém.-töm egy sütit a számba.