Lost in you (Jikook FF) Befejezett

46.

Jungkook pov.

Reggel, finom illatokra ébredtem ezért úgy gondoltam, ideje felkelnem és kivánszorogni a konyhába. Beletelt jó pár percembe mire kiértem, aztán pedig nekidőltem az ajtófélfának és a sürgő forgó konyhatündéremet néztem. Éppen fordult meg, kezében a tálcával mikor észrevett és egy kisebbet ugrott.

-Hát te? Ezt be szerettem volna vinni neked.-biggyeszti le ajkait

-Itt is meg tudom enni, de édes vagy, köszönöm.-megyek közelebb. Leteszi az asztalra a tálcát majd nekiállunk enni.

-Mit szeretnél csinálni ma?-kérdezi

-Olyan sokmindent nem tudok.-mutatok bokámra.

-Sajnálom nem úgy értettem.-hajtja le fejét.

-Én sem, sajnálom csak kikészít a bezártság, de legalább veled vagyok, csak ezért tűröm.

-Mit szolnál akkor ha játszanánk valamit?-ajánlja fel

-Én tudok, egy játékot.-simítok combjára de kezemre csap, majd megfogva visszateszi sajátomra.

-Na még mit nem.

-Megigérted.-húzom fel az orrom

-Igen, de azt mondtam HA jobban leszel, láthatóan pedig nem vagy.

-Nem mondtad.-emlékszek vissza.

-De gondoltam.-mosolyodik el pimaszul
Hát jólvan, ha így akarsz játszani Jimin, játszunk így.

-Na és ha nyerek mit kapok?-kérdezem felvont szemöldökkel

-Egy ajándékot, tőlem.-nyal végig száján.

-Csábító, ha vesztek?

-Akkor pedig nem erősködsz amig fel nem épülsz.-teszi ujját mellkasomra.

-Legyen.

-Akkor kezet rá.-nyújtja felém apró kezét mire szemet forgatok.

-Na még mit nem.-fogok kezére és akjaimra húzom. De megharap.

-Au, ezt most miért?

-Nem erősködsz, igaz?-néz rám.

-Még nem nyertél.

-Még.-áll fel az asztaltól.
-Gyere.

A nappaliban ülünk le a dohányzó asztalhoz. Valami idióta társast fogunk játszani, de belemegyek.
A játék vége felé közeledünk amikoris ő áll nyerésre, ezt tudván pedig gonoszul elmodolyodik.

-Jimin.-kezdem

-Hm?

-Hoznál nekem inni?-nézek rá a legaranyosabb nézésemmel.

-Persze Kook, mindjárt jövök.-ahogy elhagyja a nappalit le is veszem egy bábuját, nem nyerhet ő.

Pont dob, és lépne de a bábú nem áll a helyén, mérgesen rámkapja tekintetét, de én mit sem tudva nézek rá.

-Csaltál.-jelenti ki.

-Én?-mutatok magamra.

-Tedd vissza a bábut.
Feladva visszateszem majd végignézem ahogy belépdel a célba.

-Picsába az egésszel.-söpröm le az asztalról a táblát, a kis figurák pedig vegigpattanva a járólapon tálalják meg végleges helyüket.
Jimin felé mászok és eldöntöm a földön, végigpuszilom nyakát majd visszatérek szájához.

-Kérlek, csak egy menetet.-suttogom nyakára majd meg is harapom.

-Neh, nem lehet a sebed miatth.-sóhajt.
Lefogom nyelvét fogammal majd a végét körkörösen mozgatom sajátommal, erre fellöki csípőjét. Fordítok helyzetünkön mert nem tudom tartani magam és ölembe ültetem. Kezeim felvezetem mellkasára pólója alatt.

-Kookh, elég!-fog kezeimre és leszáll rólam.

Összeszedve minden erőm állok fel szidva mindent és mindenkit, majd elindulok szobám felé fujtatva és magam után dühösen becsapom az ajtót. Egészen délutánig egyedül fekszem a szobában és mikor már azt hinném Jimin haza is ment, nyílik az ajtó.

-Fent vagy?-kérdezi halkan.
Nem válaszolok.

-Ne csináld már ezt, elhiheted nekem is ugyan olyan rossz mint neked. Szerinted én nem akarlak? Minden vágyam, hogy végre úgy is együtt legyünk, de nem lehet amig ilyen állapotban vagy értsd meg kérlek.-engedi le kezeit a magyarázás után, ami csattan a combján tehetetlenségében. Tudom, hogy igaza van de akkor is. Közelebb jön majd leül mellém, és kezét arcomra teszi.

-Legalább par napot bírj csak ki, utána azt teszel velem amit csak akarsz, addig is pedig nézhetünk filmet.-nevet fel aranyosan.

-De utána úgy megkapod, hogy neked kell majd ápolás. És sajnálom, hogy ilyen vagyok. Csak megnehezítem a dolgod.-kérek bocsánatot.

-Te vagy a legnehezebb kedvenc dolgom.-jelenti ki, mire próbálok visszatartani egy mosolyt
-Szeretlek.-ad egy puszit arcomra