Lost in you (Jikook FF) Befejezett

41.

Jungkook pov.

A fájdalmat hallom a hangjában ezért is határozom el, hogy mindent megteszek a változásom érdekében, vissza fogom szerezni teljesen Jimint.

-Kérdezhetek valamit?-kezdi

-Mi lenne az?-simogatom hátát.

-Ki ölte meg az anyám?-erre nem voltam felkészülve.

-Yoongi.-suttogom.

-Tessék?

-A másik maffia tagja volt, annyira sajnálom.-mondom őszintén amit gondolom.

-Nem hiszem el, hogy nem vehettem észre? Ez az egész az én hibám. És en hülye még elhittem, hogy valaha csak egy kicsit is de fontos voltam neki. Ha nem vagyok ilyen naív az anyám még ma is élne.

-Hé, ez nem a te hibád, nem tudhattad milyen ember. Egy ilyen romlott ember jól titkolja, milyen rossz is valójában. Ne hibáztasd magad kérlek.

Ölelésünket az ajtó csapódása zavarja meg, ami a fülsüketítő csendben, a szokottnál hangosabb. Később meg kell ezt beszélnem Jiminnel.

-Na látom végre felkeltél, hogy érzed magad?-kérdezi Tae.

-Nem valami jól, de végre ha levegőt veszek nem fájdul bele mindenem.-húzom el a számat.

-Hoztam még pár kötszert és gyógyszert ez elég lesz egy darabig.

-Most, hogy teljes a csapat valaki elmesélné hogyan kerültem haza?-nevetek fel kínosan.

-Tae elmesélt pár dolgot ezért úgy voltam vele beszélni szeretnék veled, de nem értelek el és rossz előérzetem lett. Aztán megkértem, hogy keressen meg.-mondja a szőke.

-De mivel nem találtalak se az irodába se itt, ezért elmentem Ji..vagyis Jimin házához ahol a vérfürdő közepette megláttalak nem valami jó állapotban. Utána pedig haza hoztalak, és 2 nap után végre magadhoz tértél.

-Hát köszönöm.-nézek rá.
Fejbevág a felismerés miszerint akkor ma péntek van?!

-Taehyung! Milyen nap van ma?

-Péntek.-feleli nyugodtan miközben leül velünk szembe. Várok amig leesik neki.

-Péntek?!-áll fel.

-Miért mi van ma?-érdeklődik Jimin

-Magunkra hagynál kérlek?-szegezem a kérdést a szemben állónak.

-Persze.-megpróbálok felülni, de nagyon fájdalmas a folyamat és mire sikerül rosszul is leszek.

-Mi a baj?-fogja meg kezem.

-Figyelj Jimin, ugye nem mi vagyunk az egyetlen maffia.

-Hányan vannak még?

-Csak mi meg ők, de megakarnak ölni minket. Nem is ez a lényeg ez egy hosszú történet és ígérem el fogom mondani, de nekünk ma el kell mennünk.

-Mégis hova? Ilyen állapotban nem mehetsz sehova!-akad ki.

-Vagy ők ölnek meg minket vagy mi őket, és az idő fogy. Ma kell rájuk törnünk mert így talán van esélyünk. Én pedig rohadtul nem fogok meghalni, most kaptalak vissza.-mondom szemeibe nézve.

-De..-látom, ahogy forognak agytekervényei a megoldás után kutatva.
-Nem lehet szólni a rendőröknek?

-Ha szólunk nekik, akkor mi is lebukunk.

-De talán ha beavatjuk a rendőröket, tudnak segíteni és ha minden kiderül kaptok valami enyhített büntetést. Nem akarlak elveszíteni.

-Nem is fogsz, bízz bennem oké?-kérdezem

-Ha ennek vége olyan leszel mint régen? Nem tetszik ez a gyilkolós éned.

-Én csak papírmunkát végzek, akkor ölök ha muszáj. De ha valami rosszul sülne el, nem szabad összetörnöd.

-Ezt most miért mondod nekem?-esik kétségbe.

-Erősnek kell lenned. Mindent megteszek, hogy rendbe jöjjön minden de ma itt kell maradnod jó?

-Vigyázz magadra kérlek.-ölel át.
Fogalmam sincs mi lesz az este folyamán de nem adom fel. Minden rendben lesz.

Jimin segít felállni, majd rendbe szedem magam. Az irodában van már mindenki, nekünk is ideje lenne elindulni. Tae már a kocsiban ül.

-Gyere vissza hozzám.-ölel át.

-Sietek ahogy csak tudok.-húzom még közelebb magamhoz majd ajkainkat összeérintem. Nem ellenkezik, kezeit összekulcsolja nyakamnál. Csak egy gyors csókra volt időnk, muszáj mennünk.

Nemtudtam belegondolni mi lesz, ha nem jövök vissza.