Lost in you (Jikook FF) Befejezett

36.

Jungkook pov.

Reggel, ahogy beértem az irodába szinte egyből Taehyung felé vettem az irányt. Nem akartam belefutni senkibe, nincs hangulatom most felesleges beszédekre.

-Kopp-kopp.-lépek be Tae irodájába.

-Szia. Ülj le kérlek.

-Szóval miről lenne szó?-kérdezem.

-Nézd, sajnálom a kiakadásom de azért meg lehet érteni. Csak az öcsém néztem. Nem szeretném, ha ez a munka elé kerülne szóval félre raktam a dolgot. Ennek nem kéne a barátságunkra menni.

-Elfogadom a bocsánat kérésed, és egyetértek.-erre csak egy nem túl őszinte mosolyt kapok, amit nemtudok hova tenni.

-Rendben ennek örülök, akkor mehetsz.-nem tetszik a hangneme.

-Ne feledd még mindig én állok feletted, és nem te felettem!-nézek rá.

-Értettem..

-Helyes.-hagyom el az irodáját.
Már minden kész a bevetésre, elvégre csak 4 nap van addig. Jimin holléte még kérdéses azon a napon. Remélem minden jól alakul majd..
Délután amikor végeztem ír is a kis szerelmem, hogy menjek hozzájuk. Ötletem sincs mit akar, de arra veszem az irányt.
A házukhoz érve kopognék de mielőtt felemelem a kezem az ajtó már ki is nyílt. Jimin nyakkendőmnél fogva ránt be miközben ajkaimra tapad.

-Neked is szia.-mosolyodok el.

-Shh!-csókol meg újra.

-Minek köszönhetem a meghívást ide?-nevetek.

-Gondolom nem akarsz a nagyanyád előtt szexelni. Itt meg nem zavar senki.-ad puszikat nyakamra.
Végülis igaza van nálam mégsem lehetünk. Visszatérek a valóságba amikor övemmel babrál. Fordítok helyzetünkön és már az ő háta nyomódik a falnak. Fenékébe markolok, mire nyög egyet. Felkapom és szobája felé veszem az irányt. Nyakára hajolok és fogam közé csípem hófehér bőrét, amire csípőjét fellöki ezzel ágyékát enyémhez dörgölve. Mindkettőnkből jóleső sóhajok és halk nyögések távoznak. Leveszi pólómat majd ezzel párhuzamban sajátját is. Végig nyalok mellkasától egészen alhasáig amit nem bír ki hang nélkül. Nadrágunk is gyorsan lekerül. Ráharapok alsója korcára és lassan elkezdem lefelé húzni szemeibe nézve.

-Jézusomhh-nyögi.
Már majdnem lekerül róla az anyag, amikor a bejárati ajtó hangos csapódására figyelünk fel.

-Nem hiszem el, hogy valaki mindigh megzavar minketh.-mondja Jimin.

-Szerintem ez most durvább lesz. Öltözz fel gyorsan.-dobom oda ruháit.
Csapzott külsőjén nemtudunk változtatni.

-Gyorsan bújj el.-terel a szekrénye felé.

-Nem vagyok tini, nem fogok elbújni az anyád elől.

-De ha meglát itt..

-Akkor meglát.-adok puszit szájára mire kicsapodik az ajtó.

-Te semmirekellő kölyök!-indul Jia, Jimin felé, de közéjük állok.

-Te meg a másik. Undorítóak vagytok, azthittétek nem jövök rá a dolgokra.-bűzlik a piától..

-Szerintem nyugodj le.-fogom le kezeit.

Szerintem te pedig takarodj a házamból és hagyd békén a fiamat!-ordít.

-Mostmar hirtelen a fiad vagyok?-horkant fel a szőke

-Ne járjon a szád vagy úgy megverle..

-Oké elég, Jimin ülj be a kocsiba mindjárt megyek én is.

-Nem megy innen sehova! Te fogsz menni különben..

-Különben?-ráncolom szemöldököm.
Jimin még mindig csak áll itt és nem mozdul.

-Jimin, menj már!-szólok rá.

-Ne olyan sietősen először had tudja csak meg a kis titkodat.-ennek nem lesz jó vége.

-M-milyen titok?-érdeklődik.

-Oh hát tényleg nemtudja, milyen kis édes. A szerelmed, ez itt.-mutat Jia rám.
-Ki akar nyírni minket! Pár nap múlva halottak leszünk te idióta.-kiabál tovább. A fiúnak pedig elkezdenek folyni a könnyei.

-E-ez nem igaz.-vág vissza

-Akkor a kamerák sem valódiak mindenhol a házban, igaz?-néz rám Jia.

-Ez hazugság, Jungkooknak nincs köze ehez!-kel ki magából majd rám néz kétségbeesetten.

-A kamu insta, se mond semmit?-sétál fiához.

-J-jungkook? Ez mind igaz? Te meg-meg akarsz ölni?

-Jimin én..

-Igaz vagy nem?-emeli fel hangját.
Nemtudom mit feleljek az elején igaz volt de már egyáltalán nem.

-Szóval igaz.-kezd el lerohanni a lépcsőn.

-Jimin had magyarázzam meg kérlek.-rohanok utána.

-Hagyj békén nem érdekel ahogy te sem!  Nekem nem kell egy gyilkos. Undorodom magamtól, hogy nem vettem eddig észre ezt. Soha többet nem akarlak látni.-Szavai teljesen összetörnek és úgy érzem elvesztem.

-Várj már.-nyúlok keze után.

-Ne érj hozzám. Utállak.-csapja be maga után az ajtót.
Szomorúságom átmegy dühbe és visszamegyek Jiához.

-Mond te eszednél vagy? Neked sürgősen orvos kell.

-Azthitted soha nem derül ki a titkod?

-Semmit nem tudsz te ribanc. Nem én fogok végezni veled, ezt már elintézted magadnak.