Lost in you (Jikook FF) Befejezett

64.

Jungkook pov. 

A férfi megszólalásig hasonlított a szőke apjára. Lehetetlennek találtam, hogy ő legyen, akit olyan régóta keresek, de sajnos a vonásai ugyan olyanok, mint páromnak.

-Esetleg szellemet látott?-nevet fel a férfi.

-Elnézést, Jeon Jungkook vagyok.-mondtam még mindig megszeppenve.

-Ismeri Park Jimint? Úgy tudom itt lakik.-tette fel a kérdést, amire gombóc keletkezett a torkomban. Nem tudtam hova tenni a tényt, miszerint ez tényleg az a férfi akit eddig kerestem. Fogalmam sincs mi fog történni, ha Jimin most úgy döntene, hogy lejön az emeletről és meglátja az apját.

-Szóval ismeri?-teszi fel újra a kérdést.

-Igen, ismerem.-mondtam, miután ismét megtaláltam a hangom.

-Nagyszerű és láthatnám?-toporog az ajtóban a fekete hajú.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

-Már miért ne lenne jó ötlet? Talán maga fogja megtiltani, hogy lássam a fiam?-kérdésére felhorkantottam, hogy ő apa?

-Igen én fogom megtiltani, eddig hol volt? Hol volt amikor Jiminnek szüksége lett volna magára?

-Ki maga, hogy magyarázkodnom kelljen?

-Én vagyok a fia támasza, szóval több jogom van ebbe beleszólni mint magának. Lassan tizenkilenc éve nem érdeklődött Jimin iránt, azt se tudja, hogy néz ki maga.

-Azért jöttem, hogy tisztázzuk a dolgokat, te semmit nem tudsz rólam, szóval, most bemennék.-felsóhajtok, hiszen nem fog elmenni így hát nagynehezen beengedem.

-Szólnál neki?-néz rám a férfi.

-Mindjárt jövünk.-forgatok szemet.

Most minden pici nézeteltérést félrerakok, hiszen nem tudom párom hogyan fog reagálni erre, ezért nagyon finoman kell ezt közölnöm vele. Mikor felértem az emeletre, lassan nyitok be a szobába hátha alszik a szőke.

-Édesem alszol?-megyek közelebb.

-Nem, nem tudok. Haragszol még rám?

-Ezt később megbeszéljük, nem ezért jöttem.-mondom, mire elejt egy halk sóhajt.

-Hát?-érdeklődik, összepréselt ajkakkal.

-Nagyon komoly témáról van szó.-kezdek neki.

-Kérlek ne szakíts velem, én próbálkozok.-folyik le egy könnycsepp az arcán.

-Erről szó sincs, nyugodj meg.-simítok arcára, mire nyakamba borul.

-Jimin, tudsz valamit apukádról?-kérdezek rá.

-Nem igazán, de ez hogy jön ide?-szipog.

-Semmit nem tudsz róla mondani?-nézek szemeibe.

-Nem, nagyon kicsi voltam mikor utoljára láttam.

-Mit szolnál, ha azt mondanám itt van a nappalinkban?-kérdezem.

-Ez nagyon rossz még viccnek is Jungkook.-néz rám komolyan, de mikor látja, hogy nem hülyéskedek elképed.

-Te nem viccelsz, tényleg itt van?

-Komolyan itt van.-felelem.

-Küld el!-válik el tőlem.

-Átérzem, amit most érzel és hidd el, én sem örülök neki, hogy felbukkant, de nem adsz neki egy esélyt?

-Nem.-fordul a fal felé.

-A kedvemért?-próbalkozok.
-Jimin, csak hallgasd meg, utána, ha kell elküldöm én, lehet megtudsz olyan kérdésre válaszokat amik eddig megfordultak a fejedben.

-Utána velem alszol?-fordul felém.

-Igen, veled alszok, de akkor most gyere le.

Kért pár percet, amíg összeszedi magát szóval én addig visszamentem a hirtelen betoppanó vendégünkhöz, aki a nappaliban foglalt helyet. Leültem vele szembe, és csendben ültünk percekig egymás tekintetét kerülve. Tudtam, hogy Jiminnek időre van szüksége és nem szeretném sürgetni de ez a szituáció elég kellemetlen most nekem. Megígértem neki, hogy nem fogom kettesben hagyni az apjával, szóval kényelembe is helyeztem magam. Hallottuk, hogy a lépcső nyikorog ezzel tudatva velünk, a szőke elindult ezért mindketten az ajtó irányába kaptuk fejünket, és kíváncsian vártuk, legalábbis én, hogy mit fog szólni vagy hogyan fog reagálni párom az édesapja látványára akit már több éve nem látott. Mindenesetre én itt leszek Jiminnek, és ebben sem fogom magára hagyni, megint félre tettem minden apró sérelmem érte, talán ez az amikor feltétel nélkül szeretünk valakit. Feladtam a büszkeségem Jimin miatt, hiszen ő nem csak az életem része, hanem maga az életem. Így mindent félre fogok tenni annak érdekében, hogy támogatni tudjam őt, és tudom ezzel pontosan ugyan így van ő is, mégha ezt nehéz is kimutatnia.