Fucking love..

5.

2.Fejezet

                                                   •Milán•

Akkor láttam meg őt, itt dolgozik.?  Mikor és hogyan.? Hogy nem vettem észre mikor bejöttem az ajtón.? Mind1 ezt majd később, először is miért rohant ki.?  Jól van.?  Remélem igen.!  Utánna megyek és látom ahogy ott ül, még a kéz tartása is egyszerűen tökéletes ahogy fogja a cigit. Oda sétálok hozzá, de mikor meg lát olyan lendülettel akar felállni hogy majdnem fel borul a székkel együtt. Vagy talán megijedt volna.?  A karja után nyúlok és magamhoz ölelem, nehogy el essen. Mélyen egymás szemébe néztünk,valami meg csillant a hatalmas barna szemében. Talán boldogság.?  Örül hogy lát, hogy utánna jöttem és most a karomban tartom.? Vajon ő is hisz az első látásra szerelemben.? Én most kezdtem el hinni benne.! Annyira tökéletes ez a pillanat nem akarom még hogy vége legyen.
Ekkor mintha csak a gondolataimban olvasna, és ellent akarna tenni az én akaratomnak, kiszabaditja magát az ölelésemből és kicsit el távolodik tőlem. De nem túl távol. Csak a szájára tudok koncentrálni, és arra gondolok hogy olyan tökéletes. Vajon mi történne ha most csak úgy meg csókolnám azt a tökéletes ajkat.? Kérdeznem sem kell, pofon lenne a vége. De Istenem, akkor is megérné.
   -Megkérdezhetem hogy miért rohantál ki egyből miután meg jöttem.? - kérdezem, mert tényleg tudni akarom hogy én voltam e ilyen hatással rá.
   -Öhhm én csak. - ennyit mond csupán.
   -Ne haragudj hogy mikor besétáltam nem köszöntem meg semmi,de nem igazán figyeltem és elég rosszul indult a napom is. Tudod mikor reggel hívtalak és te nem vetted fel a elégé csalódott voltam, pedig az este olyan jót beszélgettünk azt hittem neked is jelentett valamit. - Mondom kicsit sem leplezve a felháborotságomat, tudom nem vonhatom kérdőre csupán egy ejszakai beszélgetés után.
Most mégis megteszem, nem tudom miért, még magam sem értem,de fájt hogy így semmibe nézett. Egyáltalán hogy szerethettem bele valakibe úgy hogy azt sem tudom mien ember, meg semmit nem tudok róla.?
   -Sajnálom,tudom hogy bunkó voltam, gondolkodtam rajta hogy fel vegyem e de aztán megszakítottad a hívást, és hát én nem tudtam mit kéne tennem ezért nem tettem semmit. Folytattam a napomat a szokásos módon.. Majd eljöttem dolgozni,aztán kiderült hogy te vagy a főnököm fia. Na itt vált minden kicsit kellemetlené. De most ha nem haragszol vissza kell mennem dolgozni, apukádnak is biztosan van jobb dolga minthogy helyettem a pultban álljon. - Közli velem szárazon majd elindul befelé.
Talán tévedtem, és nem úgy érez ahogy én,de tudnom kell mi is van benne. Hát most majd kiderül,elé lépek és megkérdezem.
   -Ha végeztél el jönnél velem vacsorázni?