Fucking love..

45.

24.Fejezet
• Léna •

Végig haladok a folyosón köszönök minden ismerősnek, Melissával is váltottam pár szót és bocsánatot kértem amiért tegnap este csak úgy el rohantam, de meg értette szóval nincs gáz. Mosolyogva lépek be a termünk ajtaján de ez a mosoly hamar az arcomra fagy. Mikor Marcel lép oda hozzám.
- Szia tudnánk beszélni egy kicsit. - fogja meg gyengéden a karomat.
- Majd szünetben. - sutogom,hátra sietek a padomhoz. Elő veszem a tegnapi önarcképemet és azt folytatom.
Szerencsére eléggé le kötötte a figyelmet az amit épp csináltam,csak csengőre leszek figyelmes ami a fejem felett cseng körbe nézek de már senki sincs a teremben rajtam és Marcelen kívül. Fel kapom a táskám és el indulok az ajtó felé de el állja az utamat.
- Akkor beszélhetünk.? - biccent a a folyosó felé.
- Igen, persze, miért is ne.? - el indulok és ő is mellettem sétál
- Igazából én csak annyit szeretnék mondani hogy nagyon sajnálom hogy bele keveredtél ebbe az egész újság média szarságba. - őszintének hangzik amit mond. De még nem bízok benne, majd később döntöm el azt is hogy hiszek e neki.
- Semmi baj igazából az én hibám, nem kellett volna annyit innom, és hát rosszkor voltam rossz helyen. - mosolyok rá kedvesen, nagyon jó hangulatban vagyok ez a szerencséje. Máskor már rég le szedtem volna a fejét, de ma nem.
- Nem te voltál rossz helyen hamem azok a hülye újságírók. Te a lehető legjobb helyen voltál. És tényleg sajnálom, szeretném jóvá tenni egy vacsorával vagy valamivel. - könyörgő pillantást vet rám.
- Figyelj édes vagy de nekem barátom van. - Mutatom fel a gyűrűs ujjamat.
- És amúgy sem tartom túl jó ötletnek hogy mi együtt mutatkozunk iskolán kívül. A végén még ki derítik azok a mocskok hogy én vagyok a képen és akkor mindennek vége amit eddig fel építettem. Ezt nyilván te sem kívánhatod nekem. - új elvem van mióta itt élek. Mégpedig az hogy az őszinteséggel falakat dönthetünk le ha akarunk.
- Sajnos Léna így is ki fogják deríteni hogy ki van azon a képen, sajnálom a nénikédnek nem akartam mondani. Gondoltam ha én közlöm az nem fog annyira rosszul hangzani mitha az ő szájából hallanád. Azt meg igazán sajnálom hogy barátod van. De ahogy a mondás is tartja a jó dolgokra érdemes várni nemde? - a szemeiben látom hogy ebben a pillanatban is küzd az érzelmeivel. Nagyon sajnálom nem akartam meg bántani, most tényleg nem állt szándékomban ezt tenni. De szeretem Milánt és biztos nem fogok mindent el dobni a hülye újság írok miatt, meg amúgy sem az esetem. Ezt kell hazudnom magamnak is. Nagyon is az esetem de a szerelmet nem írhatják felül a vágyak SOHA..!
- Igen de kérlek rám ne várj, mert feleslegesen tennéd. És egyébként sem vagyok jó dolog senki életébe. - közben el értünk a dohányzó helyig ahol a sok kis picsa egyből körbe ugrálja Marcelt. Nem értem hogy miért nem fogják végre fel azt hogy ahhoz hogy egy pasi fel figyeljen ránk nem kell minden figyelmünket neki szentelnünk. Ahh de veszett ügy az összes, ezeknek mindegy csak pénzes legyen a pali és már szét is dobják a lábukat.
- Hát jót beszélgettünk Léna, órán látjuk egymást, és feltétlen beszélnünk kell a képed ki állítása részleteiről. - mondja közben át vergődik a lányok tömegén.
- Mien kiállítás.? - kiáltok utánna, de nem érkezik válasz. Csak tovább sétál és eltűnik az épület sarkánál.
Már a második óra vége fele járunk de én már végeztem a rajzal, ezért csak ülök és bámulok ki az ablakon. Meg látom Nat kocsiját be kanyarodni a parkolóba és fel pattanok mindenki rám néz ezért úgy teszek mintha a képell indultam volna el a tanári asztal felé, talán így nem néznek hülyének hogy csak úgy fel oattanok a helyemről.
- Kész vagyok tanár úr. - az utolsó két szót elég hangosan mondom hogy a terem végében ülök is jól hallják. Ugyanis szárnyra kapott a suliba egy pletyka, miszerint velem kivételezik a tanár ezért is szóllíthatom a kereszt nevén. Jó persze ennek van némi igazság alapja de nem akarom hogy ezen csámcsogjon a fél suli. Így is épp eléggé parázok attól hogy mi lesz ha kiderül hogy én vagyok azon a képen ami egy délelőtt alatt be járta egész Franciaországot.
- Rendben Léna, ezt és egy másik képedet ami egy szomorú fűzfát ábrázol szeretném a ki állításomra magammal vinni és természetesen neked is jönnöd kell majd. Majd az asszisztensem fel hív a részletekkel. - közli rám se nézve. Tudom hogy csak a többi diák miatt ilyen közönyös mégis kicsit rosszul esik hogy úgy beszél hozzám hogy a szemembe se néz.
- Rendben Mr. Dupré, várni fogom az asszisztense hívását. Viszont én most el mennék ha szabad. - mosolygok rá.
- Rendben menjen csak, minden jót Léna. - int az ajtó felé.
- Viszlát. - fel kapom a táskámat és meg sem állok Nat kocsijáig. Be szállok és levegő után kapkodok.
- Na mi van.? Csak nem idáig futottál.? És amúgy nem húsz perc múlva lesz vége az órádnak.? - kapja fel a fejét Nat a telefonról.
- De igen a többiek még bent ülnek, csak én hamarabb végeztem és pont láttalak mikor be kanyarodtál. Szóval le adtam a rajzomat és el elgedett a tanár úr. Vagyis Marcel. - villantok felé egy vigyort.
- Na de induljunk már, szeretnék már az új kocsimban ülni. - türelmetlenkedek.
- Jólvan jólvan már indulunk is. Meg tennéd hogy fel hívod Zénót közben.? - az ölembe dobja a telefonját.
- Persze hívom. - mondom és már tartcsázok is de csak a hangposta válaszol.
- Szia szivem csak azért hívlak hogy holnap nagyjából mikor értek ide.? Ha meg hallgattad hivj. Szeretlek. - mondja Nat az üzenet rögzítőre. Hamar ide értünk az autó kereskedőhöz. Az eladó mutatott pár autót de egyik sem tetszett annyira hogy meg vegyem. Aztán meg akad a szemem egy BMW-n azonnal bele szerettem.
- Es az mit tud.? - mutatok a hófehér autóra.
- Nos hát kitűnő választás lenne, ez egy BMW 318d Spot (Automata) 318D. 2019.- es évjáratú
Üzemanyag : Dízel
Teljesítmény : 110kW, 150 LE
Hátsó kerék meghajtású , és Automata 8 fokozatú tiptronic sebesség váltóval van ellátva. - magyarázza a pasas. Bár én ott lemaradtam hogy kitűnő választás.
- Szuper ezt szeretném. - mosolyok rá.
- Kitűnő. - feleli.
Alá írtam a papírokat és meg kaptam a kulcsot is.
- Otthon találkozunk. - mondom vigyorogva Natnak és be pattanok az új kocsimba. Be indítom és hallgatom a motor halk dörömbölését. Mikor a gázra taposok a motor fel bőg és kapartava indulok el az út csak úgy porzik mögöttem. Már most imádom ezt a kocsit. Ahogy jár a motor, és szelem a km-ket valami fantasztikus érzés. Meg volt a fontos ebéd is, minden jól ment le rajzoltam az ügyfél elképzelését. Haza érek de nem birok nyugton maradni tele vagyok energiával ezért el kezdek festeni egy táj képet Párizsról. Gyönyörű hej mostmár értem miért inen származik majdnem az összes híres festő, ki nézek az ablakon és az ejfel torony ihletet ad. Ki jön Nat a szobájából és a konyha felé veszi az irányt közben boldogan újságolja hogy holnap 11 -kor száll le Milánék gépe.
- Istenem Léna én már annyira várom. Amúgy mit ennél.? - kérdezi a konyhából.
- Hát engem ma még egyikőjük sem hívott fel. Biztos dolguk van. Amúgy nem tudom rád bízom, csak finom legyen. - mosolygok rá. Ahogy ezt ki mondtam fel is villan a laptopom a kanapén. Oda siettek és meg látom Vera képét, fel is veszem.
- Szia csajszii, na ki utatik este Párizsba.? - kiáltja boldogan, közben a két teli bőröndjére mutat.
- Szia baba,ahh már alig várom. Az új kocsimmal megyek majd ki értetek. - mondom semleges hangon mire fel sikít.
- Új kocsid van.? Neked aztán jól megy a sorod kisanyám.
- Muszály volt vennem egyet, senkinek se jó hogy folyton Nat kocsiját kellett el vinnem ha mentem valahova. Ezért vettem egy BMW-t.! - sikítom.
- Úristen egy BMW - t.? - kérdezi gúnyosan. Sose volt oda úgy ezekért a kocsikért mint én, ő inkább az az Audis fajta lány. De ez így van jól nem lehetünk mindenben egyformák.
- Igen azt. - nevetek
- De amúgy nem tudod Milán miért nem hívott még.? Hagytam neki üzenetet még reggel de azóta se hívott meg semmi. - panaszolom el.
- Jah igen, itt van most a városba valami unoka húga nagyjából annyi lehet hogy mi nagyon szép lány ahogy képről láttam, na és szóval vele van még mindíg szerintem. - mondja és a kamera elé tartja a telefonját a csaj képével. Basszus tényleg nagyon szép lány.
- Ohh értem hát akkor ma már szerintem nem is fog hívni. - bigyesztem le a számam.
- Ha ma nem is hív, nyugtasson a tudat hogy holnaptól egy hétig minden nap együtt lehettek. - mosolyog rám a barátnőm. Istenem úgy meg ölelném most.
- Igazad van. Na de nekem most mennem kell folytatom a festést. -a fél kész festményem felé fordítom a kamerát.
- Léna te egy igazi festő művész vagy. - ámultan nézi az alkotásomat.
- Ne túlozz, én csak próbálkozok. Na holnap a reptéren foglak várni fel tűnő ruhában hogy egyből fel ismerj majd. Addig is csók. - mondom nevetve és meg szakítom a hívást.
- Kész a kaja. - szól Nat. Asztalhoz ülünk és neki látunk az évesnek. Csirkés tésztát csinált, isteni az illata.
- Te egy igazi konyha tündér vagy. - mondom két falat közt.
- Örülök hogy ízlik, ma te mosogatsz. - vigyorog rám és be kapja az utolsó falatot is.
- Ahhj ne már. - tudja hogy utálok mosogatni, de meg csinálom ha már ilyen finomat főzött nekem.
Találkoztam még Melissával meg ittunk egy kávét beszélgettünk aztán haza jöttem. Este tíz óra is el múlt mikor végre ágyba kerülök, be kapcsolom a tévét és írok Milának egy üzenetet talán mire fel fel ébredek reagál rá valamit. - gondolom. Behunyom a szemem azon gondolkozok hogy mi legyen a holnapi program.