Fucking love..

21.

Egy jó óra múlva ki rakom Verát a házuk előtt és én is haza megyek. Le dobom a kocsi kulcsot és a táskámat, ki bújok a cipőmből és elindulok fel a lépcsőn. Anya már készülődik,azta mien gyönyörű édes anyám van. - Gondolom ahogy be lépek a szobájába és meg látom. Egy hosszú ujjú fekete ruhát visel bordó magassarkújával, tökéletes sminkje és haja még az enyémet is felül múlja.
    - Anya,csodálatos vagy. - ennyit tudok ki nyögni ámulatomban.
    - Szia kicsim, köszönöm. - mondja, miközben a kezembe adja a nyakláncát.
    - Segítenél kérlek.?
    - Persze, fordulj meg. Amúgy hol van Márk.? Ő nem megy.? - kérdezem meglepődve. Mindig együtt készülődnek, és Márk segít neki a ruha cipzáral meg a nyakláncokal.
    - De igen, csak Seronéknál van. Nemsokára jönnek érünk Ottóval. - mondja, és el indul lefelé a lépcsőn.
    - Értetek.? - követem csodálkozva, ekkor látom meg a konyhában Seront aki épp egy pizzát csúsztat a sütőbe. Még el sincs készülve.
    - Ohh szia nem is vettelek észre mikor haza jöttem. Te miért nem vagy még készen.? - vonom kérdőre miközben megölelem.
    - Szia gyönyörűm. - köszön nagy mosollyal az arcán, és ő is szorosan átölel.
    - Molly és Máté pizzát akarnak enni ezért csinálok nekik, aztán készülődök én is. - mosolyog. Annyira imádom ezt a nőt. Mindíg jó kedve van, és ő még a legrosszabb napomon se hagyja hogy rossz kedvem legyen.
    - Hagyd csak majd én meg csinálom, ti most menjenek fel és készülődj. Lassan kezdődik a film, és Márkék is biztos nem sokára megjönek. - sürgetem, közben ki vesztem a kezéből a kötényt és ki tesékelem őket a konyhából.
    - Köszönjük édesem, szuper vagy. - ad egy puszit és eltűnnek a lépcsőn.
Mikor be nyitok az öcsém szobájába, véletlen le döntöm a kis erődöt amit építettek.
    - Sziasztok törpék, lassan kész a pizza. - le gugolok hozzájuk.
    - Sziaa. - sikoltva a nyakamba ugranak.
    - Mit csináltok.? - kérdezem, bár tudom hisz épp most romboltam le a várukat. Majd később segítek nekik újra építeni.
    - Játszunk, gyere te is. - mondják közben el kezdték újra építeni.
    - Most nem tudok még játszani veletek kicsikéim. Megyek megnézem a pizzát meg fel hívom Verát mert őt meg haza vittem. - mondom miközben kisétálok a szobából. Elő halászom a telefont a táskámból és tárcsázom Vera számát. Remélem már fel rakta töltötte a telefonját. Ki cseng,ez jó jel. - Gondolom. A negyedik csengés után fel is veszi szerencsére.
    - Szia mond. - szól bele a telefonba.
    - Szia, Márkékal jösz majd át.?
    - Jah igen, amúgy muszály leszel majd mindent elmesélned az éjszakáról remélem tudod. - mondja ellent nem tűrő hangon.
    - Persze persze. Mindent meg tudsz de természetesen csak az után hogy te mindent el meséltél. Na de akkor nem sokára találkozunk, most megyek mert oda égetem a pizzát. - mondom és le teszem a telefont.
Kiveszem a sütőből a pizzát és az asztalra teszem. Már anyáék is vissza jöttek és leültek az asztalhoz.
     - Kértek egy pohár bort.? - kérdezem. De meg sem várom a választ már veszem is elő a poharakat és a bort.
Meg hallom a bejárati ajtó nyitodását ezért veszek elő még három poharat és meg töltöm őket fehér borral.
    - Sziasztok, gyertek üljetek ide a csodás feleségeitek mellé. Had csináljak rólatok képet. - utasítom Ottót és Márkot ahogy belépnek az ajtón,akik engedelmesen le is telepszenek az asztalhoz. Vera mellém áll és ő is elő kapja a telefonoját. Csinálunk pár igazán jó képet majd kocintunk velük.
     - Gyertek menjünk,idő van. - néz az órájára Ottó.
     - Érezétek jól magatokat - búcsúzom tőlük és be csukom a kocsi ajtót.