Fucking love..

37.

  17.Fejezet
                              • Natasa •

Egy Vadrózsa nevű gyönyörű étterem előtt parkol le. Istenem ez annyira romantikus. Ahogy belépünk egy igen jóképű fiatal fiú le segíti a kabátomat és az asztalunkhoz vezet majd el tűnik. Zénó udvariasan kihúzza nekem a széket, aztán helyet foglal velem szemben.
- Jó estét, sikerült választaniuk. - mosolyog ránk a pincér.
- Jó estét, igen, én boros-balzsamos marha ragut kérek. A hölgy pedig Olasz csirke cacciagorét. És hozzon még egy üveggel a legjobb vörös borukból kérem. - adja le a rendelést Zénó. A pincér bólint és el megy. Azt mondtam Zénónak hogy rendeljen ő helyzettem is és lépjen meg. Hát remélem jól választott.
- Nagyon szép ez a hely. - mondom
- Tetszik.?
- Igen nagyon is. - mosolygok rá.
- Akkor jól választottam. - mondja, és meg fogja a kezem az asztal tetején. Nem is tudom mikor volt utoljára részem ilyen féle romantikában. Olyan zavarban vagyok hogy nem tudok megszólalni és mindenhova nézek csak rá nem.
Szerencsére a pincér épp jól időzítve az asztalunkhoz lép és elénk teszi az ételt. Fel bontja a bort tölt mind kettőnknek majd ismét eltűnik.
- Igyunk ránk, arra hogy megismerkedtünk és nagyon remélem alakul még ebből több is. - emeli fel a poharát a jóképű hercegem.
- Hát akkor ránk. - mosolyogva fel emelem én is a poharamat és koccintunk. Neki látunk a vacsorának, az étel valami Isteni finom Zénó remekül választott.
- És mien Párizs.?  Ha jól tudom te ott élsz már egy ideje. - kérdezi két falat közt.
- Öhhm, igen ott élek már két éve,és nagyon csodálatos hely. Szép és nagyon sok a látni való is. Imádok ott lenni, egyszer neked is el kéne jönnöd. - áradozok. Tényleg nagyon szeretem Párizst. Sokkal jobb hely mint Magyarország szerintem. És már alig várom hogy vissza utazak, csak egyedül nem olyan jó élni.
- Tervezem már egy ideje hogy el megyek. Mert tényleg sokan mondják hogy gyönyörű hely. Talán majd egyszer. - mondja mosolyogva, aztán be kapja az utolsó falatot is.
- Hát én úgy tervezem hogy egy hónap múlva utazok vissza, és szeretném Lénát is magammal vinni. - mesélem boldogan, miközben én is be fejezem az evést.
- Na ez szuper, biztos nagyon boldog lesz hogy veled mehet. Amúgy is jó lenne ha ki szakadna ebből a környezetböl legalább egy kicsit. - mondja őszintén.
- Igen remélem hogy szívesen jön majd. De mi a baj ezzel a környezettel.? - nézek rá kíváncsian. Vajon mit tudhat amit én nem.?
- Jah semmi, én csak úgy értem hogy minden nap ugyan ott van, ugyan azokal az emberekkel, és szerintem jót tenne neki egy kis változás. - mondja de nem néz rám közben. Biztos van valami a háttérben, de most inkább nem is kérdezek rá. Túl tökéletes ez az este ahoz hogy Léna miatt idegeskedjek.
- Igen ebben igazad van. Persze elsőnek én is nagyon el vesztenek éreztem magam odakint, de jót tett hogy új emberekkel ismerkedtem meg, új munkát kaptam. Egy részem mindíg is itt fog maradni, de miután el költöztem úgy éreztem hogy egy új élet kezdődik ott,és ezáltal egy új ember lehetek. Ez egy jó lehetőség lesz neki is én úgy gondolom. - magyarázom még mindíg amíg ő rám segíti a kabátomat.
- Nagyon örülök neki hogy így tudsz vissza gondolni erre. Az én újra kezdésem kicsit nehézkes volt, de sikerült. Na de inkább menjünk a moziba mert a végén le késük a filmet. - neveti el magát kicsit zavartan.
- Rendben. - mondom mosolyogva és be szállok a kocsiba.
Már a moziba vagyunk, és meg szólal a telefonom. Léna hív. A kis kíváncsi.
- Sziaa, na miújság.? Mien a randi.? - szól bele sejtelmes hangon.
- Szia, nagyon szuper. A Vadrózsában voltunk vacsizni, és már a moziban vagyunk. - mesélem halkan.
- Az szuper, imádom a Vadrózsát remélem te is odáig voltál érte. Na amúgy csak tudni akartam hogy minden jól megy e. - mondja.
- Igen minden remek, de most megyek mert jön Zénó. Majd beszélünk puszi. - hadarom, és le is tetszem. Le némítom a telefont és a táskámba csúsztatom.
- Léna volt az igaz.? - kérdezi vigyorogva Zénó.
- Igen ő. - nevetek én is.
- Kis kiváncsi, soha nem bírja ki. - mondja és a kezembe nyomja a colát meg a popcornt.
- Ő már csak ilyen. És amúgy mit nézünk.? - nem tudom mire számítsak. Lehet hogs valami háborús vagy hasonló filmet akar velem meg nézetni.
- Ebben Lénától kértem segítséget mert nem akartam túl nyálas lenni meg semmi igy első randin. De azt hiszem mégis annak fogok tünni. Mivel egy nagyon romantikus és szomorú filmre váltott nekünk jegyet. - sokat nevet, ebből az jön le hogy túlságosan is zavarban van. De hogy őszinte legyek ez tetszik nekem.
- Ohh félnem kéne akkor.? - kérdezem nevetve.
- Nem,nyugi meg néztem az előzetesét és elég szép a története. Az a címe hogy "Még mindig hiszek".
- Ohh te jó ég azt amúgy is meg akartam nézni. - újongok.
- Akkor pont el találtuk. - mosolyog és be megyünk a nagy terembe. Az első sorba szól a jegyünk, le ülünk közép tájt és már kezdődik is a film. Na ez aztán igazán emlékezetes első randi lesz. Már a film fele le ment mikor Zenó nyújtózik egyet de a kezét nem maga mellé teszi vissza hanem a vállamra. Istenem ez tényleg olyan mintha egy filmeben lenénk. Nagyon remélem hogy befejeződni is úgy fog ez az este ahogy a filmekben szokott. Fél szemmel óvatosan rá pillantok, de észre veszem hogy engem néz ezért gyorsan vissza fordulok és a filmre koncentrálok. Egy óra múlva vége a filmnek, amit persze nem bírtam ki könnyek nélkül. Szóval az arcomat törölgetve fel állok és el indulunk kifelé. A kocsihoz érve Zénó meg áll és elő vesz egy doboz cigit. Azta, cigizik.?  Az este eddigi részében egyszer sem láttam rágyújtani.
- Te cigizel.? - nézek rá el kerekedett szemekkel.
- Öhhm, igen. Jobban mondva még igen. Épp leszokóban vagyok, de amint látod nem haladok túl jól. - nevet és felém nyújtja a dobozt.
- Én is sokszor próbáltam már le szokni. De azt hiszem, ez az az egy dolog amiről talán sosem fogok. Szerintem aki egyszer rá szokik az nem igen tud róla leszokni. - nevetek én is. Ki veszek egy szálat rá gyújtok majd vissza adom neki a dobozt.
- Igen talán igazad lehet. De, azért reménykedjünk hogy nekem sikerülni fog. - tesz egy lépést felém, de meg torpan. Mintha tenni akart volna valamit de meg gondolta magát. Tekintetét az ég felé emeli, és abban gyönyörködik egy ideig.
- Gyönyörű ma este az ég, és a csillagok. - mondja, de olyan mintha csak magának motyogná halkan, közben tesz még egy lépést felém. Én is teszek egyet felé hátha igy adok neki egy ki bátorságot ahoz amit megtenni készül. És nagyon remélem hogy arra gondol amire én is. Mélyen a szemembe néz és úgy érzem el vesztem hatalmas tenger kék szemében. Meg fogja a derekamat és közelebb húz, a szánk már majdnem össze ér olyan közel állunk egymáshoz.
- Igen, szerintem is nagyon szép. - suttogom, mindvégig a szemébe nézve. Olyan tökéletes ez a pillanat, és teljesen olyan mint képzeltem.
- Nem akarok pofátlan lenni, de már a vacsora óta nem tudok másra gondolni csak a szádra, és arra hogy vajon mien íze lehet a csókodnak. -súgja és még közelebb hajol. Ohh csókolj már meg..! - gondolom. Ekkor szenvedélyesen meg csókol és minden porcikám bele remeg. Persze számítottam rá hogy ez fog történni, sőt akartam is. Most mégis kicsit zavarba jöttem tőle. Kissé el húzódok tőle, és rá nézek. Látom rajta hogy ő is hasonló képp érez. Hűha egy pasi aki zavarba van a jelenlétem miatt.?  Imádom hogy ilyen hatással vagyok rá. Gondolataimból mély hangja szakít ki.
- Öhhm, akkor vigyelek haza.? Vagy lenne máshoz kedved.? - kérdezi, és közben kinyitja elöttem a kocsi ajtót.
- Szerintem ne tegyünk fel mindent egy napra. Igen, kérlek vigyél haza. - mosolygok rá, és gyorsan be szállok a kocsiba.
A haza felé vezető úton nem igazán beszélünk, kellemes nyugodtságban telik el ez a kis idő is. Zénó be kapcsolata a rádiót és épp a kedvenc zenémet játszák. Úgy tűnik ma tényleg minden nekünk kedvez.
- És amúgy hány éves is vagy.?  A legfontosabb mindíg lemarad. - kérdezi egy kis idő után.
- Ohh igen, ezt én is mindig el felejtem az elején tisztázni. - nevetek, és le hajlítom a rádiót.
- 24 vagyok amúgy. - mondom végül.
- Az remek, én sem vagyok sokkal több. - rám kacsint. De nem árulja el hogy mennyi is. Azt várja hogy majd ki találom.? 
- Jó de mégis mennyi vagy.? - kérdezem kissé gúnyosan.
- Találd ki. - vigyorog. Igen Léna említette hogy elég titokzatos, és hogy szereti ha találgatnak az emberek a vele kapcsolatos dolgokban. Hát oké akkor kénytelen leszek találgatni.
- Talán 26-27.? - nézek rá kíváncsian. Általában jól olvasok az emberek arckifejezéseiből, de most semmit sem látok.
- Majdnem el találtad, 25 vagyok. - mondja el végül. Hűh tényleg nem sokkal több mint én. Mosolyogva bámulok ki az ablakon, és egészen hazáig csak a gyönyörűen kivilágított várost nézem és nem szólok egy szót sem. Ahogy azt észre vettem ezt ő sem bánja.
Mikor meg áll a házunk előtt gyorsan ki kapcsolom az övet és ki szállok, így meg kímélve őt egy felesleges körtől.
- Hát köszönöm ezt a csodálatos estét. Nagyon élveztem a társaságodat meg mindent. - mondom a kapuban állva,és már indulnék be mikor meg ragadja a karomat és magához húz.
- Én is nagyon élveztem minden egyes percét. - néz le rám hatalmas szemeivel. Azonnal el gyengüök ettől a pillantástól. Szerintem direkt néz így rám folyton, biztos imádja ha a karjaiban olvadoznak a nők.
- De a legjobban ezt a részt imádtam. - sugja, majd meg csókol. Viszonzom ezt a forró csókot. A hajamba túr úgy húzva közelebb a fejemet, istenem ha nem hagyjuk abba ezt akkor tényleg el fogok olvadni a karjaiban. Mikor végre el szakítja ajkát az enyémtől csak még jobban akarom az ajkát. De nem, ahogy mondtam már nem tehetünk fel mindent egy napra. Ad egy gyengéd csókot még az arcomra és el enged.
- Akkor jóéjszakát Natasa. - mosolyog és be száll a kocsiba.
- Jóéjszakát Zénó. - mondom alig hallhatóan, még mindig kicsit kába vagyok tüzes csókjától. Még egyszer rám mosolyog aztán el megy. Pár másodpercig csak ott állok még, nézve ahogy távolodik az utcában aztán be csukom a kaput és be megyek a házba.