Fucking love..

44.

23.Fejezet
                      • Natasa •

Már reggel van nem igazán tudtam egy óránál többet aludni. Léna esti akciója eléggé ki borított. Nem tudom mi a fene ütött belé de ki fogom deríteni, és szerintem ezt ő is tudja. Egyáltalán nem értem hogy mégis mi ezzel az egészel a célja.
Egy nap és itt lesz a barátja és pont most bolondul meg. Le részegedik és csókolózik egy idegennel, és ha ez még nem lenne elég kép is készült róluk. De mégis ki ez az ember.?  Mert nyilván egy átlag emberről nem csinálnak cska úgy fotókat, ilyeneket meg főleg nem. Google-n be ütöm a nevét és amit ki dob az valami hihetetlen. Nem hiszek a szememnek.
    - Léna gyere gyorsan. - kiáltom.
    - Mi van, mi a baj.? - rohan be a szobába. Nem szólok egy szót sem csak felé fordítom a laptopot.
    - Ez meg mi.? - néz rám értetlenül.
    - Ez a te új tanár bácsid. Aki bár tulajdonos, és művész is egyben. Jah és akivel tegnap lekaptak titeket csókolózás közben. Tudod hogy az a kép meg fog jelenni az újságokban és  mindenhol ugye.? Gratulálok. - tapsolok az arca elött bár egyáltalán nem örülök ennek az egésznek.
    - Nat valamit tennünk kell.!  Nem hagyhatjuk hogy meg jelenjen az a kép. - tovább pörget az oldalon és sikítva csapja le a laptopot. Nem tudom mit láthatott amitől így ki akadt mert olyan gyorsan le csapta hogy nem is láttam semmit. Fel nyitom a gépet és egy cikk ugrik fel az ő képükkel.

„Vajon ki lehet ez a magyar bombázó aki el csavarta a fiatal és tehetséges Marcel Dupré művészúr fejét.?" - áll nagy betűkkel a cikk tetején.

Szerencsére Léna arca nem látszik a képen szóval nem lesz nagy gond ebből.
    - Nyugi kicsim az arcod jól van takarva rajta. Senki nem fog fel ismerni. - próbálom nyugtatni.
    - Jó az emberek nem ismernek fel de mi lesz Marcelel.? Akinek nem mellesleg fél óra múlva be kell ülnöm az órájára. - fel áll és az ajtó félfába üt egy nagyot kifelé menet.
    - Héj el intézem rendben.? - kiáltok utánna. Nem jön válasz csak egy ajtó csalódást hallok. Szerencsére tegnap este meg szereztem a számát mivel szeretnék egy festmenyt magamról és Lénáról majd a nappaliba. De most egy sokkal sürgősebb ügy miatt kell telefonálnom. A táskámért nyúlok, úgy emlékszem oda dobtam be. Meg is van szuper. Tárcsázom a számot és már hívom is. Gyorsan az első csengés után fel is veszi.
    - Haló tessék. - szól bele mély férfias hangján.
    - Ő jó reggelt Natasa Young vagyok. Ne haragudj hogy ilyenkor zavarlak de nagyon fontos dologról van szó. - mondom gyorsan közben még mindig a cikket olvasgatva.
    - Valami baj van.? - kérdezi. Hallok a hangjában némi aggodalmat.
    - Lénáról van szó. Tudomásomra jutott hogy este el csattant köztetek egy csók amit le is fotóztak. Mostmár az is világossá vált számunkra hogy lesi fotósok készítették azt a bizonyos képet mivel ma reggel rád kerestünk és rá jöttünk ki is vagy te. Nem tudom láttad e a legfrissebb hírt. - darálom le a mondandómat.
    - Nem láttam még, de várj egy pillanatot. - gépelés hangot hallok a vonal túlsó végéről majd újra őt.
    - Basszus, kurva paparazzik. - kiáltja és mintha valamit fel is borított volna.
    - Valahogy el tudjuj érni hogy le szedjék mindenhonnan.? - kérdezek rá végül a lényegre. Bár sejtem a választ. Már vagy ezren láthatták a neten és az újságról nem is beszélve.
    - Attól tartok hogy nem. - hallom a hangján hogy igazán sajnálatja a dolgot.
    - Bassza meg.- csapom le a laptopot.
    - Ő hogy reagált mikor meg látta.? - kérdezi, bár tudnia kéne hogy egy ilyenre hogy reagál az ember.
    - Ki akadt, bele vert az ajtó félfába. - minek hazudjak hisz biztos vagyok benne hogy ezért ma még úgy is kap egy két nem túl szép megjegyzést Lénától. Jobb ha fel készül rá amennyire tud, bár Léna kitöréseire ember legyen a talpán aki fel tud készülni.
    - Sajnálom hogy ilyen helyzetbe hoztam. -  alig hallhatóan beszél.
    - Nem a te hibád, meg próbálom kicsit le nyugtatni mielött el megy itthonról szia. - mondom és le teszem. Be nézek a szobájába de nincs bent a konyhában és a nappaliban sincs. Basszus hová tűnhetett.? Mikor meg hallom a fürdőből ki szűrődő víz csobogást meg nyugszok.
    - Hahó Léna, kicsim jól vagy.? - nyitok be a fürdőbe. A kádban fekszik rengeteg habbal és rózsa szirommal,a szemén uborka karikákal. Mindig ezt csinálja ha stresszes, azt mondja hogy ez meg nyugatja.
    - Igen jól, hallotam hogy telefonáltal. Kivel beszéltél.? - le veszi az egyik szeméről az uborkát és rám pillant.
    - Marcelt hívtam hogy tudunk e valamit kezdeni a helyzettel. De csak annyit tudott mondani hogy nem de reméljük hamar le cseng ez az egész. - nem sokra menénk azzal ha hazudnék neki ezért el mondom őszintén a tényeket.
    - Értem hát oké. Híres lettem, vagyis félig, hátulról. - neveti el magát.
    - Ez nem vicces ne nevess rajta. - szidom le.
    - Hidd el tudom hogy nem vicces, de inkább nevetek rajta minthogy sírjak vagy még rosszabb valakiknek le szedjem a fejét érte. Neves te is Nat. - meg fog a vizes kezével és én ugrok egyet ilyedtemben. Mind ketten nevetünk rajta. Örülök hogy kivételesen ilyen jó meglátasa vagy a dologra.
    - Na menj ki, öltöznöm kell mert el kések. - fröcskől le.
    - Addig csinálok szendvicset, enned kell mielőtt el mész. - mióta itt van velem Léna eléggé anyáskodó lettem.
    - Rendben, imádlak. - dob felém egy puszit amit úgy csinálok minha el kapnám a levegőbe aztán a konyha felé veszem az irányt. Készítettem magunknak szendvicset és már a gyümölcs turmixot csinálom mikor végre Léna is le jött hozzám. Le dobja a cuccát az ajtó mellett lévő székre majd oda sétál hozzám és fel ül a pultra. Az elejébe nagyon idegesített ez a szokása de már hozzá szoktam és nem zavar. Mikor egyedül vagyok itthon és nem látja néha még én is ezt csinálom, rossz hatással van rám.
    - Hmm Nat ez nagyon finom, gyakrabban kéne szendvicset csinálnod nekem. - mondja teli szájal.
    - Ezentúl minden reggel csinálok neked. De ne beszélj teli szájjal. - modulok rá és a kezébe nyomok egy pohár turmixot.
    - Bocs anyuu. - válaszol nevetve, és még mindíg teli szájjal. Direkt csinálja,de rá hagyom jobb boldognak látni mint szomorúnak vagy idegesnek.
    - Na induljunk, a végén még el késel. - veszem fel a táskáját. Le szál a pultról be kapja az utolsó falatot és fel veszi a cipőjét.
    - Ez a mi számunk Nat. - kiáltja és el kezdi énekelni a szöveget. Imádom hallgatni ahogy énekel.
    - Adj rá hangot. - mondom és már együtt énekelünk. Be fordulok a suli parkolójába és le halkítom a rádiót. Léna még most sem hagyja abba az éneklést. A szám végén hátra nyúlok a táskájáért és a kezébe nyomom.
    - Suli után jövök érted és el megyünk kocsit venni neked. Még pont bel fog férni a találkozód elöt. - kacsintok rá.
    - Okés már alig várom. Akkor suli után. - ad egy puszit és ki száll. Nézek utánna ahogy boldoga be sétál az iskola ajtaján, aztán el indulok a dolgomra.